Új bejegyzés Frissítés

2012.09.09. 01:41 Aname

Leo -csak nem lefitymálást érzek rajtad? ne tagadd biztosan azt gondolod, hogy lehetnék én a szoknyavadász képes egy ilyen lépésre...nem fárasztalak azzal, hogy beavatlak a részletekbe de akár hiszed akár nem távolról sem vagyok olyan buta és egysiku mint sokan hiszik, többek között te is nem igaz? megvannak az eszközeim hozzá és nincs szükségem sem a csalfa kellékfeleségem sem pedig Enayla segitségére...de azt is mondtam, hogy ez csak egy végső lehetőség...és persze mielőtt aggódfni kezdenél egyik családot sem érné ezzel kár nem vagyok bolond, hogy a saját családom ellen forduljak...csak a mostani időkben sajnos elkelhet egy olyan vezető aki képes kilátni a ködből és kemény eszközökkel visszaszerezni a régi dicsőséget...persze nekem elég volna ha a vészkirályunk maga mellé venne tganácsadónak...talán én képes lennék kirángatni az apátiából és levenni rola a terheket...vagyis egy részét...   Cain *szinte az egész kastáélyt bejárta de végül visszatért az étkező elé. a kezében fogott szakast ruhadarabot bedugta övébe a hátánál és benyitott. meglátta a két fiatalt és szinte azonnal megérezte ugyanazokat a szagokat amiket akkor mikor nem sokkal ezelőtt járt itt. hiába mosdottak meg a srácok, kifinomult érzékei egyből kiszurták hogy mindekettejükön saját és a másik illata keveredik és nem csak felületesen. az illatok csak akkor keverednek igy mikor...de az nem lehet...hogyan is gondolhat ilyenre. ráadásul a magasabbikat nem is ismeri. nem számit előbb bemutatkzik, puhatolózik és majd kiderül aminek ki kell derülnie*-jó reggelt...vasgy már napot inkább? nocsak fiam hát te eszel? helyes...és te? téged nem ismerlek... a nevem Cain elég ha ennyit tudsz mivel mindenki igy hiv...és benned kit tisztelhetek? *ahogy közelebb megy hozzájuk szinte orrfacsaró a szaguk egymáson. ráadásul a fia felől és a másik felől is érzi a vér és a sperma szagát is...egyre kevesebb benne a kétség, ráadásul ahogy odasanditanak egymásra...*

2012.09.09. 00:57 Presy | Nwalca

Hiába csak negyed óra telt el lelépése és újratalálkozásuk között, Nwalcának hiányzott, hogy ez a kölyök belekössön és a közelében legyen. Az újabb adagot nyelt le, mikor a fiú megtámaszkodott mellette karjával és lehajolt hozzá, hogy a hozzá intézet szavakat még közelebbről halhassa a zöld hajú.  - Azt nem mondtam, hogy felemelően jó volt, csak azt, hogy jó. - vigyorodott el. Fejét felemeli, hogy lássa a másik szemeit. - Milyen jó megfigyelő vagy. Nem vettem le, de felvettem egy alsót, hogyha újra magad alá akarsz gyűrni, több dolgod legyen. Na meg, az enyémeket szétszaggattad, a kedvenc pólóm volt, a húgom csinálta a két kezével. Szóval valamit fizetned kell érte. - Bár a kezdeti vigyor megjelent ajkain, de mikor áttért húgára arcán nem virított semmi, csak a komolyság. Most jutott eszébe, hogy az a póló fontos volt neki, hogy az volt a kedvence, de az előtte álló szinte szétszaggatta azon az estén. Mindegy - gondolta. A kis kanállal egy újabb adag pépes banánt emelt szájához, de meggondolta magát és Cal ajkaira nyomta, majd szétmaszatolta annak száján. Letette a kanalat a tálkába, amit pedig a pultra rakott le, gondoskodó figyelemmel, azután ismét a szemekbe nézett. Könnyedén emelkedett meg, majdhogynem lábujjhegyre, hogy forró csókot égessen annak ajkaira, a banános finomságot ezzel eltüntetve.   - Nem fogom visszaadni neked - vigyora újra ott virít arcán, ahogy Cal felsőjének aljába markol kissé, halkan gyűrve az anyagot ujjai között. Fekete-szürke szemei belemélyülnek a másik mélykék szemeibe.  - Azt mondtad, hogy tetszik a szemem, emlékszel? Nekem is tetszik a tiéd. - Visszaereszkedik csupasz talpaira, de a tekintettől nem szakad el. Túlságosan is tetszik neki, hogy ennyi figyelmet szentelnek neki, ki akarja ezt használni valamennyire.

2012.09.08. 22:54 Calixte

- Hé... várj, mire készülsz? * Kissé elmerengett a  napsütötte táj nézegetésében, így késve lépett Nwalca után, döbbenten látja, mit művelt a fiú a szekrényével - amit nem mellesleg épp, hogy most rendezett csak be. Dühét hamar elfújja a nevethetnék. *- Pff... * Nyögi csak ki halkan, ahogy jobb kezének ujjait vigyorba torzuló szája elé helyezi, hogy elfojtsa a feltörő kacajt. Nwalca mellé lép, és finoman megfogja annak egyik karját, majd felhúzza rajta az ing ujját, hogy szemrevételezze annak nagyon vékony karját, majd rámosolyog, tartva a szemkontaktust. Bár Nwalcával ellentétben ő egyáltalán nem komoly.  * - Ugyan, ne reménykedj, hisz csak barátok vagyunk. * Mondja úgy, hogy a barátok szót jó hosszan elhúzza. A viszonyuk közel sem emlékeztet bármiféle barátságra, ezt mindketten tudják nagyon jól - Calixteot ezért is szórakoztatja így ez a helyzet. Ahogy Nwalca az ajtó felé lép, ő elengedi annak kezét, és hagyja menni. Calixte, lelke mélyén mindig hitt a sorsszerűségben. Abban, hogy nincsenek véletlenek - és ha valaminek szembe kell jönnie veled, az úgy is lesz.  Nem is lepte meg túlságosan, mikor percekkel később Nwalca is feltűnik a konyhában, ahol ő már nyugodtan fogyasztotta reggelijét - friss tojásból készült rántottát, szalonnával,de ezt olyan precízen elkészítve, mely a legelegánsabb asztalon - mint a kastélybéli is - megállja helyét. Látszólag ő sem szentel különösebb figyelmet a másiknak, de.... szemeivel végig követi őt, mikor az nem látja. A fiú ezt pedig biztosan érzi.  Viszont, sikerül meglepnie most őt ezzel a mondattal. A végén Calixte arcára kiül a döbbenet, amit hamar felvált egy új mosoly - az a huncut, mely valahol gyermeki, valahol pedig teljesen más...* - Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar filozófiát váltasz... * Utal Nwalca korábbi kitörésére. Nyugodt, lassú mozdulatokkal áll fel az asztaltól, otthagyva rajta a befejezetlen reggelit - érdekli is az őt, mikor van itt érdekesebb...- s pár lépéssel Nwalca elé áll, egyik kezét mellé támasztja le, a pultra. Mivel Calixte magas típus, le is kell hajolnia kissé, hogy ezt megtehesse.* - Nem vetted le a ruháimat...

2012.09.08. 22:34 Presy | Nwalca

- Ne szólj be. - Ujjait rászorítja térdeinek kiálló csontjára, majd a kád szélére, hogy fel tudjon kelni a kényelmetlen ülőhelyzetből. A törölközővel alig törölte meg magát, haja is csapzott még, bár ez nem oly meglepő, mint elgyötört teste. A hálóba sétál és felkeresi a másik ruháit, amit gondosan feltúr, míg olyan nem akad a kezébe, ami szerinte használható. A gatya hosszú és bő, az ing meg nagy rá - minden lóg rajta.   - Kövér vagy - jegyzi meg elhúzva száját, miközben feltűri valamelyest a nadrág végét, hogy azért ne essen orra az első lépésnél.   - Lemegyünk, mi? Elkapott a rózsaszín köd? Nem vagyok a szeretőd, szerelmed. - néz bele a szemekbe, mélyen, de nem keres ott semmit, amit találhatna. Megfordul és kisétál a szobából, Cal ruháiban, illatával, emlékeivel. A szobájáig tartó úton, végig fognia kell a nadrágot, hogy le ne essen róla, mert alsó nincs rajta.  A szobájának csöndjét jóleső sóhajjal nyugtázza, mert itt nincs egy kölyök sem, aki úgy nyúlna hozzá, hogy ő azt élvezni, zavarba ejtően kívánná. Nem rég ő akadt ki, hogy felesége meg akarja csalni, erre pedig ő nem csakhogy akarta, hanem tette is. Mert emlékszik rá - nagyon is akarta Cal érintéseit. Végül úgy dönt, hogy nem öltözik át, csak az egyik alsóját veszi még fel a bő nadrág alá. Egy madzaggal köti össze a nadrágot, hogy ne csússzon le róla, majd távozik is a szobájából, hogy friss levegőt szívjon, csakhogy a gyomra nem a havas finomság felé terelte, hanem a konyhába, ahol a kölyök is volt. Szemeit megforgatta a látványára, de nem szentelt neki sok figyelmet, próbálta idegennek felfogni a másikat, akihez az ég adta világon semmi köze. De kíváncsi volt, mérhetetlenül hajtotta legbelül az érzés, hogy milyen lehet olyannak lenni, olyan másnak. Egy részeg éjszaka nem sok mindent árult el neki abból a másból. Banánt pépesít össze, hogy ne legyenek később gondok. Elővesz egy kanalat és a kis tálkából kezd el enni, óvatosan ízlelgeti és nyeli le az ételt. Hátát a pultnak támasztja, ahogy nézi a kölyköt, gondolataiba mélyedve.  - Annak ellenére, hogy most fáj, jó volt veled... lenni, ha már itt pampogtál az őszinteségről - jegyzi meg neki halkan, őszintén, ahogy azt Cal akarná, legalábbis Nwalca szerint.

2012.09.08. 21:45 Calixte

*Felmordul egyet a szavakra, és hasonlóan morgó hangon folytatja szövegét - ez tőle egyébként elég idegen. * - Tudod, ha nem kötnél belém folyton... akár élvezhetnéd is. Állítólag pokoli jó a tudásom egyes területeken... * Kajánul mondja a kétes mondatokat, majd feljebbcsusszan a kádban, és egy lépéssel kimászik belőle. Háttal áll Nwalcának; meztelen testén lassan folynak le a vízcseppek. Zavartalanul lép a fürdőbéli ablakhoz, és elhúzza a függönyt - besüt a nap. Calixte bizony azon kevés démonok egyike, akik nagyon is szeretik a napfényt, mely most megcsillan a testén lévő cseppeken. Pont arra fordul vissza, ahogy a zöldhajú fiú dermedten mered egy apró bogárkára. Calixte ajkaira gúnyos vigyor ül ki. * - Igazán férfias. *Röviden még fel is nevet, ahogy odaszúr neki. Felkapja földre dobált ruháit, és egyik karjára fekteti a darabokat, majd mélykék tekintetét Nwalcára függeszti. *  - És most lemegyünk reggelizni. * Bár a mondat parancsoló, ahogy a fiú kimondja, hangjában hihetetlen nagy a vidámság, mintha az lenne a világ legszebb dolga, hogy lemehet elfogyasztani pár finom fogást egy idegen otthonban, egy zöldhajú fiúval, akit majdhogynem megerőszakolt éjszaka. Mégis, tele van energiával, sőt, még egy dalt is dúdolgatni kezdett. *

2012.09.08. 15:26 Hana

- Már most is keserves... De későbbiekben ez csak fokozódhat.... - * Egy hatalmas sóhaj hagyja el ajkait. * - ... Ebből tanulniuk kéne. Meg kéne érteniük, hogy egyszer minden véget ér, és ha megértik, akkor már tudatosan kezdenének élni.... - * Ezen mondatok szörnyen hangozhattak tőle, de ez az igazság. A szíve össze is szorult, de nem tudott mit kezdeni. A halálból még senki sem tért vissza. A jövőre tekintve nem túl bíztató dolgok fognak történni. Valamilyen úton módon ki kell törniük. De mégis hogyan? Mit kéne tenniük? A megválaszolatlan kérdések bosszantották a legjobban, amire minnél hamarabb meg kell keresnie a megoldást. A padló fükrészése közben kissé ledermett, ám azonnal felkapta fejét, tekintetét a férfira szegezte. * - Április elseje még arébb van ... - * Húzta fel egyik szemöldökét, kezeit maga előtt karba tette. További hallgatás közben óvatosan jobb vállával a szekrénynek támaszkodott. Cyan szemei eltűntek, amikor lehunyta őket, arcán lévő mosolyon halványan érzékelni lehetett a becsmérlés jeleit. * - ... Kryshnaval az oldaladon felemelve az ő családját? ... Hmmm vagy netalántán Enaylat akarnád visszacsábítani? ... Érdekes .... Ráadásul ezzel teljesen porig alázva Trenoir házat? ... - * A benne felmerülő frusztráló kérdéseket kimondta, amik egyre jobban bosszantották. Lehet, hogy lefeküdtek, de attól még az nem jelent semmit sem, pláne ha családja és saját rangjának megvédéséről van szó. *

2012.09.04. 22:41 Aname

Leo -de te is pontosan ugyanigy vagy vele igaz? amióta Ezio eltűnt, teneked is csak ez járt a fejedben igaz? szép dolog a gyász de ha nem tudsz belőle kilépni vagyis inkább a helyén kezelni és nem engedni hogy átvegye az életed felett az irányitást akkor véged...te is meghalsz belülről...és elsimerem Altair jó király lesz...majd egyszer...ha megéri...de amig nem képes kitörni a gyászból és sarkára állva visszaszerezni a klánok méltóságát és ujra megerősiteni minket a támadások ellen, akkor sajnos keserves időknek nézünk elébe...*elhallgat, majd elengedi a kis pókot ami beszalad egy résbe*-én is meggyászoltam a királyt de nem engedtem a gyász fekete mocsarának...nem hagytam hogy magába huzzon...én tudtam ellene küzdeni és nyertem...de ezek szerint én kivétel vagyok hiszen a többiek téged kivéve mert te is képes voltál arra amire én is, még mindig csak szellemként, fekete stólába csomagolva csoszognak itt fel-le...sajnos ha ez igy folytatódik és Altair sem lesz képes kilépni ebből, meg kell tennem egy nagyon fontos lépést ami a fennmaradásunkat jelentheti...át kell vennem a hatalmat...hidd el nem is gondolkodnék ilyesmin ha nem lenne életbevágó, hogy ujra a régi dicsőségünkben ragyogjunk...

2012.08.31. 14:24 Hana

* Pókmozgását követve kissé megborzongott. * - Azt egy szóval se mondtam, hogy alsóbb rendű... Inkább csak váratlan megjelenése ijesztett meg... - * Segítséget elfogadva felemelkedett a  padlóról * - ... A démonok soha sem fogják felül múlni a természet csodáit, de ez egyértelmű ... Ezen lényeket ösztöneik vezérlik gondolataik helyett ... Minket megpróbáltak gondolkodásra bírni, de nem igazán jön össze ... - * Itt mondjuk az éjszakára gondolt, ahol a józan ész csúfos vereséget szenvedett. * - ... Tudom jól ... - * Kezével finoman hajába túrt, szemei ismét összeszűkültek * - ... Altair nagyszerű király lenne, de még ő neki is nagyon új ez az egész, ráadásul ez az egész teljesen váratlanul érte ... - * Hozta fel mentségül és rosszul eső érzés kapta el, amikor belegondolt, hogy ő is mennyire gyászolja apja halálát. Tudja jól, hogy vele foglalkozott még a legtöbbet hugain kívűl, de ez talán az első szülöttekkel járó átok. * - ... Érzelmek? ... - * Suttogva mondta ki ezeket a szavakat. Leonardnak igaza volt. Nála is felbukkant Rainion iránt valamilyen érzés és azóta nem is igazán tud másra gondolni. Apja halála is megrázta, de ezen nap sikerült kitörnie gyászoló gondolatai alól. * - ... Talán jobb lenne eldobni őket ... - * Komorodott el, mégis mindig arra vágyott, hogy valaki iránt komolyabban érezhessen valamit és, hogy viszonozzák. De mire jó ez? Ha beteljesül, akkor ennek két véglete közzül teljesül az egyik: A felemelő boldogság vagy pedig a keserves szenvedés. Talán jobb lenne még most megszakítani őket, vissza zökkenve a valóságba, a realitásba. * - ... A kastélyban aki valamilyen szinten kötődött királyunkhoz, a halála utáni gyász lepel mögül nem tud kibújni... Ilyen szempontból el kell fogadni a tényt, de nehezükre esik... Mégis ha így folytatódik ez az egész, előbb utóbb más veszi át a trónt áldozatokat megkövetelve... - * Karba tett kezekkel ácsorgott megfeszített izmokkal a padlót fürkészte. * - ... Még nem érkezett alkalmi munkára felkérés, de remélhetőleg minnél hamarabb fog és újabb felderítéseket tehetek afelől, hogy hogyan tekintenek mások a mostani helyzetre, no meg mik az elkövetkezendőekben szándékaik ...

2012.08.30. 23:58 Aname

Leo -senkit? hát az a kis nyolclábú teremtmény akivel összefutottál itt és fenékre ültél? *kezét nyujtja neki hogy felsitse, közben másik kezén hagyjah hadd futkosson az előbbi pókocska. a kis lény pici lábai enyhén csiklandozzák csupasz karát és ujjait de nincs szive megölni a kis lényt. nagyon kedveli a pókokat, a kifinomultságukat, a zt ahogyan vadásznak és a hálót amit fonnak...a mérnöki munka tökéletes ékkövei és nagyon nehezére esik elhinni hogy ama csodás strukturákat ilyen alacsonyrendű és egyszerű lények hozzák létre...*-látod ezt a kis lnyt? olyan picike és egyszerű de mégis olyan különleges...mi nevezzuk őket alsóbbrendúeknek de sok tekintetben joval felettünk állnak...ahogyan vadásznak, ahogyan cserkésznek...nem is beszélve a hálóikról, melyekhez hasonlo mestemuveket mi sosem leszunk kepesek alkotni...és nem utolsósorban a bennuk levő méreg...a legkifinomultabb biologiai fegyverek egyike a legprecizebb fegyverbe töltve...a rágokba...minden egyes ilyen lényecske egy miniaturizált tkéletes gyilkológép...nem aggaszják kétségek, nem érzez sajnálatot sem részvétet...gyilkol, hogy éljen...ez a kis rovar sokkal jobb nálunk és kegyetlenebb is...a fajtánk kezd elpuhulni, Meredith...kezdünk tulsagosan is érzelgősek lenni...és ha a többi család megneszeli a gyengeségeinket, nem ofgnak habozni...eddig is már egyre agreszivabban támadnak minket és mi pedig gynegülünk...Ezio eltűnése, az ő pótlékának gyenge kezű irányitása és a legerősebb démonok aptiába sullyedése mind mind előrevetitheti akár a bukásunkat is...*felhuzza a lányt és elengedi a pókot*-ezt te is észrevetted igaz?

2012.08.30. 23:28 Hana

* Nem mondott rá semmit sem, mégis arca halványan kipirult, ami mindent elárult. Hangtalanul suhant végig a sorok között. Kicsit feszélyezve érezte magát, amiért meglátta őket, de tudta jól, hogy nem fog semmit se elmondani. A polcok mentén haladva egy pillanatra megállt, akarva akaratlanul is megakadt egyik könyvön a szeme. Erősen gondolkodott abban, hogy leveszi és a későbbiekben fel is viszi szobájába. Döntés meghozatalát követően az olvasmány felé nyúlt, amikor újabb váratlan dolog történt. Egy teljesen ártatlan, mégis számára ijesztő pók szaladt felfele kézfején. Riadtan hátrált, kezét hevesen rázva sikeresen félre lépve hátsójára huppant. A kulcs, amit másik kezében tartott hangosan koppant a padlón. Esést követően halkan fel is szisszent, majd unottan nézte a földön tőle ellenkező irányba szaladó rémült állatot. * - Mindenki megvan makkanva.... - * Jegyzte meg szemöldökének felhúzása keretében. A földön ücsörögve pillantotta meg Leot, aki már felette ácsorgott * - Részemről nem találtam senkit sem

2012.08.30. 23:06 Aname

Leo *mikor Meredith felpattan alóla-mellőle és kiabálni kezd ő nem tesz semmit. érzett ugyan valami halvány jelenlétet de nem tudta hogy pontosan mi az. most már egyértelművé vált neki, hogy a könyvtáros kisegitő suhanc bujkált ott de hagyta hadd intézze el a lány. nem is csalódott benne ismét alaposan rászolgált a Hókirálynő becenévre. Rideg, kegyetlen és ijesztő. szegény gyerek...Leo azt hittem neten el fog ájulni ijedtében és öszintén csodálta, hogy a srcác kijuott innen. persze tudta, hogy akármilyen szigoru is volt a lány vele, nem bántotta volna a gyereket csak alaposan ráijszetett és kész. mikor a fiucska elrohan, mosolygva rázza meg a fehjét. vörös tincsi szállnak a levegőben*-te gonosz boszorka...mintha nem is ugyanaz lennél akivel együtt töltöttem az éjszakát...tudod hogy ilyenkor engem is megijesztesz? nem csoda hogy ugy becéznek ahogy...de ugye nem akartad bántani a fiut? valld be nyugodtan...csak szereted ráhozni az emberekre a frászt...igaz? *néz rá a haja mögül majd feláll és visszateszi a könyvet a polcra*-nézzünk körül hátha van még valaki itt...

2012.08.30. 15:25 Hana

- Ott a pont, ezért se vittelek fel - * Nevetett fel, tekintetével a plafont fürkészte, így egy kicsit váratlanul érte a bútor néhány pontjának süppedése teste alatt. Le akart nézni, megakarta keresni ennek okát, amire azonnal választ is kapott. Vörös hajtincsek vége finoman hullottak előre orcáját cirógatva, szintén vörös szempár vágyakozva furkálódott egészen a lány lelkébe hatolva. Forró lehelletét érezte ajkain, amellyek egyre közelebb és közelebb kerültek hozzá. Zavarában kipirult, kissé meg is feszült, ám nyugodt, mély hangjától arcának pirossága csak fokozódott, míg a feszengés elmúlt. Őszintén szólva arra gondolt, hogy ha már így fölé kerekedett akkor meg is csókolja, de helyette visszavonult. Ajkai sunyi mosolyra húzódtak, kezével pedig feltota magát ülő pozicíóba. Egy ideig némán ült, arckifejezése rideggé vált. * - ... Ha már itt vagy, akkor ne bújkálj előlünk... - * A legközelebb lévő szekrénysor mögül egy törékeny, aprócska férfi lépett elő. * - Nem elég hogy felelőtlen módon tárva nyitva hagyod a könyvtárat de még leselkedsz is? - * Szemének sarkából szúrós pillantásokat vetett rá, aki igencsak megrémült és egyuttal szörnyen szégyelte magát * - El...elnézését ... k..kérem Lady Trenoir! - * Hajlongott, mire Meredith felállt és már a másik pillanatban mögé került. A könyvtáros csak akkor vette észre, hogy ott van, amikor fülébe kezdett suttogni. Arca teljesen elsápadt, zsebéből remegő kezekkel húzta ki a kulcsot átadva Meredithnek és habozás nélkül hagyta el a terepet. * - Eléggé felelőtlen fiúcska nem de? - * Karbatett kezekkel, továbbra is fagyos tekintettel nézett utána, újabb pontot szerezve "Hókirálynő" gúnynevét illetve. *

2012.08.30. 02:24 Aname

Leo -mi tagadás kissé talán igen bár nem biztos hogy jó ötlet lett volna mert mi van ha belépünk a szobádba és ott alszik a férjurad? ha meg hozzám akkor is ott lehet Khrysna nem igaz? szóval jobb ha kerüljük az ilyen szobákat ahol belefuthatunk a házastársainkba...nem ez a hely megfelel...*leversz egy könyvet ő is és hóna alá veszi, majd a lány nyughelye felé indul. megáll fölötte és lerakja a könyvet a kanapé melletti kis asztalkára. felmszik és a lány fölé tornyosul, vörös haja szinte Meredith arcáis ér, végei talán még lágyan simogatják is az arcát. nem hagyja olvasni, ránéz és közel hajol hozzá*-igen ez valóban puihább mint a ruháink...és nem is kevéssel...*még közelebb hajol, ajkai csak centikre vannak a lányéitól de ekkor hirtelen felemelkedik, leszáll onnan és a kanapé melletti fotelba ül le. kinyitja a könyvet*-de ahogy mondtad...minél tovább huzzuk a következő alkalmat annál jobb lesz...

2012.08.30. 00:57 Hana

- A szabad időm egyik részét mindig is itt töltöttem, meg alapvetően is eléggé sok minden köt ide - * Hangja kissé rémisztően ható nyugalmat sugárzott. Rideg tekintete teljesen megolvadt. A kanapéra olyannyira óvatosan ült, mintha bármelyik pillanatban leszakadhatna. A masszív bőrhuzattal rendelkező darab nagyon kényelmes volt. * - Lelkesebb lennél ha szobára vittelek volna nem de? - * Kacérkodó mosolyt küldött neki, majd hírtelen fogta és hátára huppant keresztbe a kanapén. Ezüstös fehér koronája borostyánként ölelte át azt, barnás tónusú bőre a lángok melegségével vetekedett. Szoknyája combközéptől kicsit fentebb gyűrődött rajta, de nem zavartatta magát Leonard előtt. * - A ruhák is puhák voltak de ezen fekve... Teljesen felemelő érzés tőlt  el

2012.08.30. 00:27 Aname

Leo *hagyta hadd vezesse a lány, élvezte még ezt az paró kis testi kontaktust is köztük minden ilyesmi élénken elé vetitette amit nem is olyan régen tettek egymással és még mindig végigfutott a hátán a joleső bizsergés tőle. alig várta hogy ujra megtehesse vele azt a dolgot de a legközelebbi alkalommal még egy ujabb szintre fogja emelni a dolgot és olyan élményt fog neki adni ami tulszárnyalja a tegnap éjjelt is. a könyvtár láttán felhuzza a szemöldökét*-miért ide? nem bánomm, kedvelem ezt a helyet, sokat vagyok itt de van valami oka hogy ide hioztál? talán a hangulkat vagy a kényelmes fotelek és kanapé? csak nem egy kis pihensére és muvelődésre vágysz kedves Meredith? *kérdi kedvesen, majd ő is járkálni kezd szép komótos tempóban a helységben*

2012.08.30. 00:07 Hana

- Nem szeretem a véletlenre bízni - *Finoman csípőjére csúsztatta szabad kezét, kicsit összeráncolva ezzel ruháját, amely mindenegyes apró részletét kiemelt. * - Nehogy ránkfogják a kupit mi? - *Nevette el magát* - Tényleg nincsenek itt... No de majd felbukkannak ők is - *Körbenézett* - Hát nem hiszem, hogy szószerint gondolod az itteni következő állomást szóval... - *Gondolkodóba esett. Legszívesebben egy forró fürdőkádban pancsolt volna, de azt még elvetette. Könnyed léptekkel állt elé, bal kezével férfi jobbját elkapva némán indult ki a kastély folyosójára. Senkit sem látott ott tartózkodni, ami egyrészt jó volt másrészt a felügyelet szabályozatlanságára utalt. A könyvtár ajtaja sem volt bezárva, ami kissé fel is bosszantotta, dehát nem volt mit tenni. Miután beléptek becsukta maguk mögött az ajtót elengedve a férfi kezét. * - Ön a következő állomásra érkezett. - * Meghajolt előtte, majd a hatalmas szekrénysorokfelé furakodott. Ezeknek végén hatalmasnagy kandalló volt található kényelmesebbnél kényelmesebb karosszékeknél no meg egy hatalmas kanapéval. A legnagyobb és legnemesebb kastély mindezt megis engedhette magának. *

2012.08.29. 23:39 Aname

leo *nézi a lányt és mikor az bolondnak hivja, csak elmoslydik. fejét hátraveti és hagyja hogy kihulljon a haja az arcából. mikor megteszi, visszanéz éppen jókor, ekkor teszi a lány cérnaszálakká majd picike foszlányokká a saját fehérneműjét*-igen ez is jo megoldás...majd jön a takarito és szépen felsöpri az üvegekkel együtt...ennyit erről, ez egy finom és elegáns megoldás volt...ha az az én alsóm lett volna én valószinuleg csak kivágtam volna az alant folyó folyóba hadd vigye a viz...de a tied sokkal jobban tetszett...annyira...nőies volt...ami pedig azt iletti hogy kiderül-e vagy sem, hát ha kiderül akkor kiderül...nem féltelek téged, képes vagy megoldani meg ezt a helyzetet is azt biztosra veszem...de azt hiszem ideje lenne innen is továbbállni hiszen amiert jöttünk az nincs itt...sőt semmi sincs itt...de még nem szeretnék tőled sem bucsut venni szoval most válassz te egy következő állomást itt...

2012.08.29. 23:10 Hana

*Miután megitta a poharat visszatette az asztalra, ekkor tört szilánkokra a másik pohár. Fejét felkapva Leonardra nézett kérdően, végül felsóhajtva mosolyodott el.* - Baaaka - * Figyelmesen követte továbbra is mindenegyes mozdulatsorát, mondani valóját. Eléggé aggasztó volt, hogy már elfogadta a férfit úgy ahogy van. * - Nyugi, gondoskodom majd erről is... Eléggé sok mindenre jó a tűz nem de bár? ... De van még másik és egyszerűbb megoldásom is... - * Ismételten lehunyta szemeit, arcán mosoly jelent meg. Hátul lévő kezét magaelé tette, tenyerét felfelé fordította kinyitva azt. A kicsit megnyüstölst ruhadarab egy szempillantás alatt szétszabdalódott részeire. A cérnaszálakat tovább szabdalta, amik már kisebb szöszöknek felelt meg. Könnyedén fújta le tenyeréről, ami a padlóra hullott. Szemeit döbbenten nyitotta ki az utolsó mondatának végére. * - Hé... Úgy se lesz ilyen... - * Mosolyodott el, miközben mindenegyes porcikája megfeszült. Nem akarta a felelőséget ráhárítani, de tényleg hatalmas hepajkodás lenne, ha kiderülne az egész, de úgy se fog -remélhetőleg-. * - Meg te magad mondtad, hogy nem vagy az a fajta... - * Zavartan túrt hajába, fejét kecsesen oldalra biccentve.  * - Nem kell semmi hülyeséget mondani...

2012.08.29. 22:45 Aname

leo -nem én azt akartam hogy megidd...de az biztos, hogy disznek kiváló vagy...de akkor is bánom, hogy nem láthatom őket itt amint kimerülve és berugva itt alszanak...*mikor a lány közel lép hozzá és suttogni kezd, csak egy mosolyt ereszt meg. tudja, hogy igazából bármikor képes lesz elkapni a lányt de persze ki fopgja várni, hogy ő is legalább annyira vágyakozzon rá, mint ő a lányra. ránéz, majd miután kiitta a bor végét a poharat háta mögött eldobja. az csillogó szilánkokra törik a felkelő nap fényel megtörve rajta szivárványként szóródik szét a teremben. vállat von mikor a lány hátrább lép és kérdőn tekint rá hogy ezt miert tette*-nem mindegy hogy négy törött pohár vagy öt? amugy is a tárgyak pótolhatók...majd ha szóvá teszik veszek egy uj készletet...amit pedig a hátad mögött dugdosdol, jól resjtd el vagy semmisitsd meg, nem kell hogy megtalálják...mert akkor jöhet majd a magyarázkodás és a nyomozghatás...az pedig nem lenne jó egyikünknek sem...*mosolyog rá kedvesen*-persze ha eljutnak hozzánk, majd azt mondom hogy letéptem rólad és megerőszakoltalak...nekem már mindegy de a te életedet nem akarom tönkretenni...

2012.08.29. 21:11 Hana

- Nem nem! A borra gondol...- * Tagadóan bólogatott és már el is vették tőle a bódító italt. Dereka mögé csúsztatta kezét, melyben fehérneműjének alsóját tartogatta. Külsősként úgytűnt, mintha csak ökölbe szorította volna, de valójában rejtegetőzött. Az alkoholos folyadék hatása teljesen elmúlt, az éjszaka folyamán történtek miatt pedig sebezhetőnek érezte magát Leonard felől. Akármennyire próbálja magát tartani, mégsem akar bajba keveredni. Jelenleg úgy érzi, ha olyan szituáció elé állítaná, akkor kénytelen lenne őt választania. Gondolatai erősebbek voltak a férfi hangjától, így azokat csak foszlányokban hallotta, de értette. * - Mehetünk - * Mosolyodott el, majd elindultak az étkező felé. Egy leheletnyivel járt csak hátrébb, üveges tekintettel fürkészte őt végig. Forró teste még nem is olyan rég ő hozzá simult, vörös tincsei vállaira omlottak, ajkait minden egyes porcikáján érezte. Arca ismét kipirult, de ez hamar el is múlt, amikor megérkeztek és eléggé nagy felfordulás tárult fel előttük a fiúk nélkül. * - Akciódús estéjük lehetett... - * Állapította meg és lelki szemei előtt lejátszódott a párbajuk. El is kacagta magát, hiszen tudta jól, hogy egyikőjük sem szeret veszíteni és biztosan nagyon vicces lehetett ez az egész. Nevetés közepette már egy pohár bort is kapott. * - Ezt azért kapom, hogy én is hozzátegyek a díszítéshez? - * Célzott a padlóra kiömlött borra, amit előttük hagytak itt. * - No még egy utolsó koccintás ... - *Emelte poharát és pont mire befejezte a tósztot, már poharuk találkoztak. Lehunyt szemekkel elmosolyodott, egy lépést előre téve, lábujjhegyre állva hajolt füléhez. * - Természetesen, amint ismét sikerül elkapnod ... hiszen a remény hal meg utoljára, mivel ő maga a halál - * Ajkai mozgásával fülcimpáját súrolta, ami izgató volt. Forró lehellete szintén, amely ismét felevenítheti benne a történteket. Szemeit félig nyitotta ki, melyek kihívóan villantak fel. Lassan visszaereszkedett talpára. Még egy pillanatig érezhették egymás illatát, de mire bármit is tehettek volna, Meredith hátralépett. *

[962-943] [942-923] [922-903] [902-883] [882-863] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [Korábbi]