A husky

Mint az élet oly sok más területén, az amerikaiak a kinológiát illetôen is kiválóan használták ki és fejlesztették tovább a Kelet, jelen esetben Ázsia termékét: a kelet-szibériai csukcsi törzs szánhúzó kutyáit. A szibériai szánhúzó kutyák Amerikába érkezése, pontosabban hozatala, a századforduló táján kitört Aranylázhoz kapcsolódik. Lévén a kutyaszán az egyetlen használható szállítóeszköz a mostoha idôjárási körülmények miatt, igen nagy volt az igény a szánhúzó kutyák iránt. Mindenféle-fajta kutyát, mely az Egyesült Államok és Kanada területén csak fellelhetô volt, munkába fogtak, de közülük igen kevés felelt meg a kemény alaszkai követelményeknek.

Az ember versenyszellemének köszönhetôen, melybe persze évszázadok óta az állatokat is bevonta, érkezett az alaszkai Nome városába Goosak orosz prémkereskedô szibériai kutyákból álló fogata, hogy részt vegyen az elsô All-Alaska Sweepstake szánhúzó-versenyen. Számos kisebb, helyi verseny után az e célból 1907-ben alakult Nome-i Kennel Klub 1908-ban szervezte az elsô nagy össz-alaszkai versenyt. A Nome és Candle közötti táv 408 mérföld volt, a gyôztest pedig 10 ezer dollár várta a célban. Goosak kilenc kutyája nem nyûgözte le a Nome-i közönséget. A kicsi, 40-52 font súlyú jószágokat egyszerûen csak szibériai patkányoknak csúfolták. Helyi ellenfeleik jóval nagyobb, hosszabb lábú kutyák voltak. Goosak Louis Thrustrup-t vette rá, hogy fogata hajtója legyen. A csapat esélye a gyôzelemre a rögtönzött fogadóirodákban száz az egyhez volt, ennek ellenére bámulatos versenyzéssel Goosak csapata harmadik helyen ért célba, hajszál híján megnyerve a versenyt. Nome-ban a versenyt követôen az a hír járta, hogy a szerencsejátékosok közbelépése miatt lett csak harmadik a fogat. Állítólag ha Thrustrup nyert volna, összeomlik a Bank of Nome. Goosak egyébként a verseny után egy helyi szôrmekereskedônek, Charlie Madsennek adta el a kutyáit. A szibériai huskyk, bár nem nyerték meg a versenyt, mély benyomást tettek az alaszkaiakra. Fox Ramsay képviselô például – a fiatal skótnak bányászati érdekeltségei voltak Nome-ban – a versenyt követô nyáron Szibériába utazott és a Kolima folyónál hatvan kutyát vásárolt, a legjobbakat, akiket csak megkaphatott.

1910-ben, a harmadik Sweepstake versenyen Ramsey három csapatot indított. A fogatok hajtója John Johnson, Charlie Johnson és maga Ramsey volt. Mikor John Johnson ezen a versenyen felállította az örök rekordot (74 óra és 14 perc 408 mérföldön) és maga Fox Ramsay lett a második, egész Alaska csodálata a kis szibériaiakat övezte. Ettôl kezdve a szibériai huskyk hatalmas népszerûségnek örvendtek.

Amundsen, norvég felfedezô is egy Nome-i bányászt, Jafet Lindenberget kereste meg, mikor az Északi Sarkhoz tervezett expedíciójához kutyákra volt szüksége. Az expedíció után a nagyrészt szibériaiakból álló fogat Leonard Seppalához, Lindenberg alkalmazottjához került, hogy fônökének versenyezzen velük. Az izmos kis norvég nemcsak megnyerte az utolsó 3 All-Alaska Sweepstake-t, de megdöntött számtalan rekordot is, Alaszkában és azon kívül egyaránt. Az idôk során Seppala neve szinte a szibériai husky szinonimájává vált.

Nome lakosai egyébként a szibériai huskyknak köszönhették életben maradásukat: 1925 telén, mikor diftéria-járvány tört ki, kutyafogatok nélkül valószínûleg kihalt volna az egész város. Nome-ban ugyanis alig volt oltóanyag, a legközelebbi város pedig, ahonnan a készleteket pótolhatták volna, Anchorage volt. Innen a Nome-tól 296 mérföldre fekvô nenanába még ugyan eljutott a szérum vonaton, de a maradék 658 mérföldet a kutyaszánokon kívül senki sem tudta volna megtenni. Akkoriban a légi közlekedés még igen csak gyerekcipôben járt, a 80 mérföldes sebességû szélben, hóviharok közepette lehetetlenség lett volna felszállni. A kutyaszánok egymást váltva juttatták el a szérumot Nome-ba. Az utolsó váltó hajtója Gunner Kasson volt. Balto nevû vezérkutyájával az élen, február 2-án, 5:30-kor ért Nome-ba, éppen idôben érkezvén, hogy a szérum megakadályozza a járvány továbbterjedését. A Nenana és Nome közötti utat a korabeli amerikai posta 25 nap alatt járta be. A “szérum-váltó” ugyanezt a távolságot 5 és fél nap alatt tette meg. A leghosszabb távot Leonard Seppalának kellett megtennie, 340 mérföldet, szemben a többiek 53 mérföldes szakaszával.

Seppala eredeti szibériai kutyák leszármazottjaiból álló fogatával az 1920-as években a szibériai huskyt és a szánhúzást népszerûsítô körutat tett az Egyesült Államokban. Továbbra is versenyzett New England-ben és Kanada keleti részén, újból és újból bizonyítva a szibériai huskyk nagyszerû képességeit a helyi versenykutyákkal szemben. Seppala részt vett az 1932-s Olimpián is (Lake Placid, New York), ahol a szánhúzás bemutató szám volt. Idôközben egyre többen vettek kutyákat Seppalától. Mikor utolsó, a New York-i Madison Square Garden-beli bemutatójáról 1927 januárjában visszatért Alaskába, a New Hampshire-i Wonalancetben maradtak kutyái, Arthur Walden kennelében. Késôbb egy Poland Springs-i versenyen találkozott Mrs. Rickerrel, akivel 1927 és 1932 között közös kennelt mûködtettek (Seppala/Ricker kennel). Seppala híres vezérkutyája, Togo, utolsó napjait Mrs. Rickernél töltötte, és számtalan gyerekkönyvben szerepelve népszerûsítette fajtáját.

A szibériai husky hivatalos elismertetésében hatalmas szerepet játszott a Chinook és a Monadnock kennel.

A New England-i hajtók és úttörô  fajtakedvelôk 1930-ban szerezték meg a fajtának a hivatalos AKC elismerést, s megalapították az Amerikai Szibériai Husky Klubot 1938-ban. Az elsô standardot 1932 áprilisában publikálták az AKC lapjában, a Pure Bred Dogban. A legelsô regisztrált huskyk többsége Julian Hurley (Fairbank, Alaska) Northern Lights kennelébôl kerültek ki, akárcsak az elsô AKC Champion husky, Northern Lights Kobuck.

A

Az alapító kennelek közül leginkább a Chinook és a Monadnock maradt annál a célkitûzésnél, hogy olyan kutyákat tenyésszen, melyek nemcsak kiállításokat, hanem szánhúzó versenyeket is nyernek. Ha napjainkban különválasztva beszélünk a kiállítási és verseny huskyról, ne felejtsük el, hogy e két tenyészet nemcsak a legtöbb show-kennel alapító vonalait adta, hanem koruk számos vezetô versenycsapat is az ô kutyáikból állt össze. E két kennel tulajdonosnôje, Mrs. Seeley és Mrs. Demidoff, egyben minden idôk legeredményesebb nôi hajtója is. Fogataik kiemelkedô vezérkutyái szinte mindig kiállítási championok is voltak.

Napjaink kiemelkedô tenyész- és kiállítási sztárjai a Monadnock huskyk mellett elsôsorban az Innisfree és a Kontaki kennelbôl kerülnek ki. Az elsô, idáig egyetlen husky, aki best in Show lett a híres Westminster Show-n, Ch. Innisfree Sierra Cinnar. 1998-ban az AKC regisztrációja szerint a szibériai husky a 18. Legnépszerûbb fajta volt, 21.078 regisztrált egyeddel. (Elsô a labrador retriever, 157.936 regisztrált egyeddel.)

A szibériai husky nemcsak attraktív külsejû, de elragadó természetû kutya is. Gyengéd, de nem hízelgô. Ez a szelíd természet a múlt öröksége: a csukcsik kutyáikat nagy becsben tartották, a legkiemelkedôbb egyedek a családdal együtt laktak, a gyerekeiket pedig a csukcsik a kutyákkal való játékra ösztönözték. Manapság is megfigyelhetjük azt a speciális vonzerôt, amit a huskyk és a gyerekek gyakorolnak egymásra. Intelligenciája bizonyított, de független szelleme olykor azért kifoghat gazdája leleményességén. Sokoldalúságánál fogva kellemes társa lehet a legkülönbözôbb korú és érdeklôdésû embereknek is.

Számtalan jó tulajdonsága ellenére azonban nem mindenki számára az ideális kutya. Mivel kifejezetten társas lény, kutyák vagy emberek állandó társaságát igényli. Ha ön egész nap dolgozik, és lakásában csak egy kutya számára van hely, ne vegyen szibériai huskyt.

A husky, bármilyen szorosan is kötôdik családjához, idegenekkel szemben is barátságos, sem félelmet, sem gyanakvást nem mutatva. Ha szenvedélyes hûségre, egyemberes kutyára van szüksége, ne vegyen szibériai huskyt.

Nem rendelkezik ôrzô-védô tulajdonságokkal, még ha a természetét nem ismerô tudatlanok esetleg meg is rémülhetnek megjelenésétôl, arckifejezésétôl. Ha agresszív testôrre van szüksége, ne vegyen szibériai huskyt. Más kutyákkal szemben barátságosan viselkedik, de ha megtámadják, kész és képes is megvédeni magát, az agresszort pillanatok alatt lerendezve.