A Tokio Hotel hadsereg részére az este részletei

Az éjszaka a híres Santa Monicai étteremben, a Giorgio Baldiban kezdődött. Van egy fiatal híres pár, név szerint Justin Bieber és Selena Gomez. A Twitteren valaki azt mondta, hogy látta őket oda bemenni. Ez a tipp vitt engem és egy másik lesifotóst is a helyszínre, ahol a történetünk kezdődik. Mialatt Justinra és Selenára vártunk, hogy kijöjjenek, egy Range Rover állt meg, amely két fiatalembert, név szerint Billt és Tomot hozta, hogy megünnepeljék a születésnapjukat azon az estén. A szemeim kidülledtek, mert tudtam, hogy a rajongók teljesen meg fognak őrülni, ha megszerzem nekik ezeket a fotókat a kedvenceikről.

Most jön az, hogy arra kérlek titeket, hogy figyeljetek a részletekre. Hagytam, hogy bemenjenek az étterembe és nem fotóztam le őket. Ha lefotóztam volna őket, akkor a többi fotós is ezt akarta volna, és akkor megkérdeznék tőlem, hogy kik ők, így a képek egyáltalán nem lettek volna olyan exkluzívak, ahogy akartam. A másik ok, hogy tényleg nem akartam tönkre tenni az estéjüket illetve, hogy rossz kedvük legyen, még mielőtt elkezdenének ünnepelni. Én (azzal szemben, amit gondoltok) mindent elkövetek, hogy szimbiotikus kapcsolatom legyen a hírességekkel, amely mindenkinek előnyös és harmonikus.

A srácok bent voltak az étterembe, én meg türelmesen ültem kint, vártam Justint és Selenát. Justin és Selena kijött egy testőrrel és Justin testbeszédéből – ahogy körbe nézett gyorsan rohant a kocsihoz – meg tudtam mondani, hogy nem akarja, hogy zavarják. Megvártam, míg ő és Selena beül a hátsó ülésre, aztán bezáródnak az ajtók, elsétáltam és csak a kamerámmal integettem. Néha teret kell hagyni a hírességeknek.

Aztán vártam a fotókra, amelyektől a rajongók sírni fognak örömükben!

Míg vártam az utcán, láttam igazából, hogy buliznak a Tokio Hoteles emberek és tudtam, hogy kik azok. Volt egy olyan érzésem, hogy a rajongók meg fogják kérdezni, így figyeltem. Valójában jól láttam a műanyag falon át és, hogy négy lépésre ülnek az elkövetkezendő két órában. Fontolgattam, hogy készítek egy fotót az utcáról a rajongóknak, hogy lássák kik voltak ott, de szerintem ez nem lett volna szép dolog és tönkre tette volna a napjukat. A fejembe az volt, hogy igazából értékelni fogják a fotókat, amiket készítettem róluk nyilvánosan, ezzel megkísérelve azt, hogy a rajongóik továbbra is szeressék őket. Láttam, hogy Bill mindenkivel nevetgélt az asztalnál, míg hirtelen felállt és kisétált! Elment mellettem és elsétált az étteremtől az utcán! Oh, Istenem! Lefotózhatnám itt és úgy villoghatna a rajongók előtt, mint a karácsonyfa! Őrülnének a remek fotóknak róla és úgy is hosszú az út az étteremig azzal a doboz cigarettával a kezében! Az előérzetemnek köszönhetően úgy mosolyogtam, mint egy kisgyerek, de aztán gondolkozni kezdtem, „Ha lefotózom, dühös lesz az egész vacsora alatt, és aztán mindenki az lesz.” Bill visszajött a boltból és láttam, hogy már csak egy tömbnyire van tőlem. A táskámba raktam a kamerámat és csak figyeltem, ahogy elsétál apró könnyekkel a szemembe. Úgy sétált el, hogy azt se tudta, hogy én egy fotós vagyok illetve, hogy milyen közel volt ahhoz, hogy lefotózzák. „Haver, bejön a dzsekid”, ez volt a fejembe. „Jó étvágyat”, mormoltam az orrom alatt, ahogy próbáltam elfojtani a könnyemet, hogy nem vagyok egy gonosz fotós. Bill visszament a vacsorára. Mindenki boldog folyamatosan nevettek az asztalnál.

Figyeltem Bill tarkóját, Tom rasztáját és egy bizonyos vörös hajút, aki Tom mellett ült. Figyeltem, ahogy mind nevettek a PR-ossal, az anyukájukkal, a nevelő apjukkal, egy szőkével és egy másik férfivel, akik ahogy hallottam egy ruha céget irányítanak. Könnyen levideózhattam volna vagy rossz minőségű képeket is lőhettem volna, de úgy döntöttem, hogy ők a „szülinapos fiúk” most és aztán „rock sztárok” lesznek az étkezés után. Szinte hallottam minden beszélgetésüket az utcáról is, a laza műanyag fal miatt, és ahogy élvezik az olasz ételt. Igazából azt is hallottam, hogy hova mennek utána!

Aztán kijött a PR-os férfi, aki elsétált a boltba. Nem tudom, hogy ki volt, átmentem az utcán és levideóztam, hogy lássam később be tudom-e azonosítani. Aztán később kiderült, hogy ő az egyik balhés ember a történetben. A vacsora befejeződött és a nevetés megtöltötte a helységet, aztán ahogy láttam Tom elfordult és megcsókolta a vörös hajú nőt. Gondoltam, milyen aranyos pillanat! Megpróbáljam levideózni vagy lefotózni? Nem.

A vacsora véget ért és Bill valamint Tom felállt az étteremben, mikor odaállt az ajtó közelébe az autójuk. Remek… „Próbálnak elsurranni? Vicceltek?”, gondoltam magamba. „Türelmes voltam és nem tettem tönkre a vacsorájukat. Csak nem sétálhatnak el úgy, hogy nem készítek egy születésnapi fotóval a rajongóknak?”

Természetesen, kijöttek az oldalsó ajtón és próbálták takarni magukat a kezükkel, ahogy csak tudták, míg beszálltak a kocsiba.

Akkor már azon kaptam magam, hogy dühös vagyok, mert nagyon rendes voltam, míg mások már rég lefotózták volna őket az utcáról és hatalmas történetet kerítettek volna belőle, és teljesen törvényes lett volna!

A második helyre hajtottam, és úgy döntöttem, hogy imádkozom, hogy az utcán át menjenek be az éjszakai klubba a második helyről, mivel az első helynek mélygarázsa van, és nem mehetek be az ingatlanba. Az éjszakai klubhoz mentem és folyton pozitívan gondolkoztam, hogy átmennek az utcán és akkor remek fotókat készítek róluk a nyilvános utcán a rajongóiknak!

Vártam, vártam és egy óra is eltelt…

Láttam a mostohaapát, az anyát, a ruhatervező férfit, a csinos szőkét és a vörös hajút közeledni. Rájuk néztem, és ők vissza rám. Hagytam, hogy beálljanak a klub sorába, ahol 10 percig voltak. Úgy gondoltam, hogy az a legjobb, ha hagyom, hogy élvezzék bent az estét és aztán úgy is látom őket majd kijönni. „Hülye vagyok megint?” Valószínű! Megint a pozitív gondolkodásnál maradtam, hogy majd megjelennek az ikrek. Felnéztem az utcai lámpára és aztán észrevettem, hogy az ikrek a Roverrel mentek el, amit a PR-os férfi vezetett és ott voltak a hátsó ülésen. Ebben a klubban, a hírességek a mélygarázsban parkolhatna, így nem tudják őket lefotózni, de az ikrek és a PR-os a nyilvános utcán a bejáratnál szállt ki, hogy mindenki lássa őket! Istenem, nagyon vigyorogtam, mert ma a rajongók be fognak pisilni örömükbe!

Ellenőriztem a kamerámat és türelmesen vártam…

A srácok mikor kiszálltak a kocsiból, úgy néztek, ki mint amik… rock sztárok. A PR-os férfi mögött feszengtek, aki nagyon agresszívan tört át a tömegen. Látta a kamerámat és odasétált hozzám, és meglökött, majd elvette a kamerámat, hogy távolt tartson attól, hogy lefotózzam őket. Mondtam neki, „Eltörted a kamerámat, én pedig betöröm a képedet”. Gyorsan megkerültem és elkészítettem azokat a fotókat, amelyeket a német magazinba láttatok. A srácok és a klánjuk már bent voltak.

Nagyjából 6 ember jött oda hozzám a következő 10 percben: „Kik azok a srácok?”

Útközben, meg voltam róla győződve, hogy a garázst vagy a hátsó kijáratok egyikét fogják használni a távozásra, így nem lesznek lefotózva. Már záróra volt, és láttam a csinos szőkét, aki velük volt este kijönni. Beült a vezető ülésbe és tett egy kört az ikrek Roverében. Időközben, láttam a vöröst álldogálni a nevelőapával, az anyával, és a tervező pasival. Egy fa mellett várakoztak az autóra a nyílt utcán. Szerették volna, vagy sem, a történet részesévé váltak, mivel a srácokkal voltak, és velük ünnepeltek.

Odasétáltam a vörös hajúhoz, köszöntem neki egy „Hello”-val és lefotóztam. Kevesebb, mint egy pillanaton belül, az öreg, dagadt férfi a taréjjal arcon ütött. Nagyon meglepődtem, hogy valaki így reagált, szóval nevetettem és elkezdtem elrakni a gépemet, hogy visszaüssek, mikor az anya odalépett és azt mondta, hogy „Ne”. Az ideges, dagadt öregember, a taréjjal még mindig verekedni akart, így úgy döntöttem, kiütöm a családja előtt. Míg türelmesen vártam, hogy bedobjam a bosszúütésemet, a srácok kisétáltak a főbejáraton. Gyorsan megfordultam, és lefotóztam őket miközben beszálltak a hátsó ülésre. A kis PR-os ember elsétált mellettem hátulról és bemászott az első utas ülésre, míg a szép szőke készen állt, hogy elhajtsanak. Közbe magamra vontam a kis PR-os figyelmét és bemutattam neki, hogy megtoroljam a korábbi agresszióját a kamerám és ellenem. A fotó látható az oldalamon. Igazán remek fotó, mondtam is magamnak. Sokkal jobb, mintha visszaütöttem volna neki.

Ez a kép tovább fog élni a fejemben, mint egy megtorló agresszió.

A fiúk családja hátra maradt! Úgy döntöttem, hogy gyorsan megfordulok, hogy meggyőződjek arról, hogy a dagadt, tarajos öregember nehogy újra megüssön, és észrevettem, hogy mellettem van, és megint készül, de aztán nem tette. Úgy nézett rám, mint aki meg akar ölni, de aztán úgy tűnt nem akarja folytatni. Nagyon meg fogja bánni, hogy olyanra emelt kezet, aki egyáltalán hozzá sem ért vagy szólt.

Ebben az országban, egy felnőtt embernek nem lehet taraja és nem verekedhet az utcán.

Időközben, fogtam a kamerám és elkezdtem a vörös hajúval és a családdal sétálni. Tudni akarjátok, hogy mit mondott?

Már hallhattátok a videón. Megkértem azt a személyt, hogy ne közöljék le a videót, de megtették. Ezt nem irányíthattam.

Nem akarta a vörös hajú, hogy megjelenjen az arca.

Itt a dilemmám…

Megmutassam mindannyiótoknak, hogy milyen gyönyörű? Nagyon szép látvány volt és mindig is mondtam, hogy csinos lány. Egy hírességgel jár és nyilvános helyen volt velük és a barátaikkal. Azt hiszi, hogy örökké ismeretlen maradhat? Azt hiszi, hogy vele a család, és a kis PR-os férfi visszatarthat és szívességet teszek még mindig olyan embereknek, akik nem mutatnak egyáltalán tiszteletet irántam? Meddig terjedhet a nagylelkűségem, ha az emberek nem adnak érte semmit se cserébe és visszavetnek?

Most már elegem van és régen minden lehetséges módon próbáltam segíteni ennek a zenekarnak. Megtámadtak, mert nyilvánosan készítettem fotókat, amihez jogom van. Miért térnék le az utamról, hogy olyan emberekért tegyek bármit is, akik értem valamint a rajongókért semmit sem tesznek pedig nekik számon a fotókat? Nekem az a vágyam, hogy remek fotókat készítsek a rajongóknak illetve, hogy segítsek ennek a testvérpárnak növelni a rajongótáborát az Egyesült Államokban, és aztán ezt kapom?

Rajongók, én értetek dolgozom, és a fotóját közzé tenni tisztességes dolog lenne az interneten. Így a rajongótábort kérdezem… Legyek jó fiú, és próbáljam megóvni őt a felé irányuló gyűlölködéstől vagy hagyjam, hogy fájjon neki, úgy amit én viselek el a fotózáskor és mikor próbáltam az ikrek karrierjét segíteni?

Akarjátok, hogy közzétegyem a fotót a vörös hajúról???

Fordította: Betty, http://www.tokio-h.com/

Forrás: http://www.liesangeles.com/the-story-you-have-been-waiting-to-hear/