Reggel mintha fehér lepellel borították volna be a várost, az egész olyan érzéssel töltött el mintha a felhők között járnék.

Repülő ablakon kinézve lát ilyen szép "tájat"az ember.

A pár héttel ezelőtti reggelekhez képest kissé hűvös levegő és hajnali derengés várt mikor kiléptem a lépcsőház kapuján, és ahogy láttam páran már elővették a sapkájukat is.

Láthatási mellény fel, első, hátsó lámpa bekapcsolva, irány a Millér part. Egy kis kikapcsolódásra vágytam, és egy kicsit élvezni az Indián nyár minden szépségét és melegét, elmenni kicsit a városi zajongásból.

Természetesen kocsmajárat megejtve, már hiányolnának, ha nem mennék be, Józsi a főasztalnál a napi híreket olvassa és egy, egy részt hangosan tesz közzé, hogy mások is hallják.

Miklós komám egy feles szilvapálinkával birkózik, ahogy a tekintetéből kinéz nem az elsővel ma, idegenek nem igen tévednek be ilyenkor, a törzsvendégek pedig jól el vannak magukban.  Amúgy pedig ,az idegenek rögvest górcső alá vannak véve, hová mennek, minek mennek, kihez mennek.

 Amíg biciklis társaim lehúzzák a "kötelezőt" szóba elegyedek Józsival, valaha egy nagyvállalatnál együtt dolgoztunk, nosztalgiázunk kicsit, de rögvest a napi politika kerül előtérbe. Ki, kire fog szavazni, kire nem érdemes, és ki a tuti befutó szűkebb pátriánkban.

Mielőtt nagyon bele melegednénk el is húzom a csíkot a kocsma hivatalból, az ajtóból még visszaszólítanak, hogy legközelebb ők fizetik a gyümölcslé itókámat/tápos csirkéhez vagyok hasonlítva/.

Az igazi kocsma hangulat miatt állunk meg itt, ritka már manapság ilyen hangulatú ivókat találni, más italkimérések, vagy túl hangosak, vagy túl drágák és vizezett italokat kínálnak.

A diskurzus a lényeg, és a levegő atmoszférája, rossz hasonlattal.....akár a templomba mikor belép az ember,ott is légköre van a helyiségnek ,és a  betérők sem sűrűn cserélődnek.

Mire elindulunk a párás, köd is kezd el illanni, foltokban még fellelhető a mezőn, de az országút már belátható.

A termények betakarítása folyik a földeken, hatalmas gépek szívják, falják magukba a kukoricát és a napraforgót, néhol fel, feltűnik néhány őzike és nagyobb szarvas is, a lehullott terményeket eszik.

Egy hatalmas réti sas kering egy helyen, biztosan valami ennivalót talált a falánk madár.

A kőhidat elhagyva a gáton tekerve  már azon jár az eszem ,hogy kibírja - e a mai nap eső nélkül, jó volna ha egy felhőtlen és elázás mentes napot tölthetnénk kint a szabadban.

A gát mentén a fák levelei már rozsdabarnás színbe öltöztek, a többi növényzet is sárgás s-barna színű, vagy nagyon sok színben pompázik.

A gyíkok már nem rohangálnak a töltés oldalban, a békák hangja is alább hagyott, a madarak viszont elemükben vannak még, hangosan csivitelnek és a fák gyümölcseit, bogyóit csipegetik.

A Millér tele van békalencsével és uszadékkal, ráadásul folyik is nagyon, a pecázást is ehhez kell majd igazítani, már ha lesz pecázás ma.

Reggelire, kolbászok, szalonna és tojás lett szervírozva, a jó idő és a friss levegő meg tette hatását, szinte minden elfogyott. Reggeli után bóklászás a kertben, a tegnap lenyírt fű összegereblyézése, a fák alja kikapálása és a hozott növények elültetése volt a teendő. Főleg a nők vették ki részüket ezekből a teendőkből..

Kis téblábolás a gátoldalban és beindítottuk a horgászós projektet, ami most sikeresnek indult, hiszen pár méretes keszeg akadt a horogra. Majd, egy hirtelen pálfordulástól nem akadtak horogra a pikkelyes állatokból egyetlen darab sem, még a törpeharcsák is, amiket pedig tucatszám fogtunk ki elmaradtak.

Megérkezett a jól ismert sikló komám is, sebesen szelte át a csatornát, a víz a kinti levegőhöz képest szinte meleg, fázni nem igen fázhat még. Szerintem valamelyik a lentebb található nádi madár fészkéből szeretne egy tojást belakmározni. A levegőben pedig a madarak indultak seregestől a mezőkre, az elszórt magokat felcsipegetni.

Gyorsan telik az idő, ha az ember a természetet tanulmányozza, ráadásul a szél is kezd feltámadni, a vízben az úszókat lehetetlen követni olyan nagy a hullámzás.

Késő délután aztán indulás haza, a rádióban esőről beszélnek, jó lenne hazaérni még szárazon, azonban az sem volt olyan egyszerű, hiszen szembe széllel kellett tekerni. Beérve a városba, már szinte repült a bicikli alattam olyan szélcsend volt.

Eltelt a nyár, de remélem lesz még pár szép napsütéses nap, és még az sem lenne baj, ha nem kánikulával párosulna.