Kedveli a hajnalokat, amikor a nap még nyújtózkodik egyet felkelés előtt, csupán a felhőpaplan alól kikandikáló néhány fénysugár jelzi a pirkadatot.


Mindenütt csend van, a tömör hangnélküliség, mintha az univerzumban lebegne, súlytalanul és kortalanul. A lelke éber, a tudata tiszta, ám a teste még lusta felkelni. Képes percekig élvezkedni ebben az átmeneti állapotban, egészen addig, amíg a szomszéd pontosan négy órakor beindítja a teherautóját és munkába indul. Akkor kipattan az ágyból és nesztelen léptekkel kivonul a konyhába, gondosan behúzva maga után az ajtókat.


Amíg lefő az ébresztő kávé, sarkig nyitja a konyha ablakát, beengedve a friss levegőt, amely körül öleli és bebújik a vékony hálóinge alá is, hogy lehűtse az ágy melegétől felizzott testét. Megissza a kávéját, felveszi a fürdőköpenyét és nekilát a főzésnek.


Gulyáslevest készít és szilváslepényt süt hozzá, de abból két tepsivel, mert Palika nagyon szereti, akivel ma végre, több éves várakozás után, kettesben mennek egynapos kiküldetésbe. A magas, nagydarab, mosolygós férfi, imádja a házi kosztot, ám a felesége nem vezet háztartást, mert orvosi hivatása mellett nincs ideje rá. Pedig Palika megérdemelné, mert gyengéd és figyelmes férfi, hangja kedvesen duruzsol, és ha néha barátságosan átöleli, a teste némán sikítja, hogy kell még, biztasd, ne hagyja abba, menjen tovább a megkezdett úton.


Megérti, hogy nem teheti a többiek előtt, elvégre Palika a kisfőnök. Abban biztos, hogy nem közömbös számára, hiszen születésnapjára és névnapjára mindig kap tőle egy cserepes virágot, melyekből éppen tíz virít az íróasztalán, az ablakhoz közel, hogy munka közben is a keze ügyében legyen mindegyik. Nevelgeti, dédelgeti őket, néha suttogva beszélget is velük. Viszonzásként maga sütötte süteményekkel bombázza a férfit, aki hálás minden ízes falatért. Egy éve együtt mennek haza, legalább is a metróval öt megállót, pedig egyiküknek sem kellene okvetlenül azzal utaznia, de ez a napi fél óra kettejüké. Beszélgetnek, nevetgélnek, s ilyenkor úgy érzi magát, mint tinédzser korában, felhőtlenül felszabadultnak és tele reményteljes várakozással.


A gulyásleves már a tűzhelyen gyöngyözik.


A lepény tésztáját és a cukrozott fahéjas szilvát csak ki kell venni a hűtőből, szépen belesimítani a sütőpapírral kibélelt tepsikbe, megkenni a felvert tojással, megszórni szeletelt mandulával, meghinteni vékonyan cukorral és mehet a sütőbe, úgy negyven percre.


Addig kihasználja az időt és megfürdik. Kivételesen a lánya méregdrága, illatos fürdőhabját használja, amely egész nap érződik majd a bőrén.


Amíg megtelik vízzel a kád, az arcát tanulmányozza a mosdó feletti tükörben. A bőre még mindig porcelán fehér, csak a szeme körül mélyülnek a szarkalábak. Hiába, elmúlt ötven. Alakja asszonyosan telt, milyen is lehetne, két felnőtt gyereke van. Ha Palika lehámozza róla a ruhát, már nem lesz érdekes, hogy a mellei kicsit megereszkedettek, érzi, kettejüket egy mindent elsöprő szerelem köti össze, amely erősebb minden családi köteléknél, nélkülözve realitást, a való világot. Mindent megadna, hogy végre az övé lehessen, élvezze a csókját, a simogatását, ahogyan beléhatol, először gyengéden, majd vadul szeretkeznének, végkimerülésig. Talán jól esne egy pohárpezsgő is, attól ellazulna, és végre, életében először, kezdeményezné az újabb szeretkezést, mert Palika gyengéd szerető, az látszik rajta. Ahogyan ránéz, megremeg a térde. Harminckét éve vár egy jó szeretőre, már nincs több türelme.


A konyha felől égett cukor illata kúszik be az ajtó alatt.


Kiszáll a kádból, gyorsan törülközik, felkapja a köntösét és rohan a konyhába, ahol a férje éppen kiveszi a szép barnáspirosra sült süteményt a sütőből.


- Jaj, szívem, miért fáradsz ennyit! Hagyd, csak, a másik tepsivel beteszem a sütőbe.


Férje, kócosan, gyűrött pizsamában tüsténkedik.


- Mire elindulok, ez már kihűl, legalább viszek a kollégáimnak, úgyis mindig ugratnak, hogy milyen jó szakácsnő vagy. Gyere, bújjunk az ágyba, fickós lettem ettől az illattól!


Soha ilyen rosszul nem esik neki a szeretkezés, mint most.


Hiába hajtogatja magában, hogy ez csak egy az asszonyi kötelességek közül.


Az sem segít, ha behunyja a szemét és közben Palikára gondol.