BILL: Tök szuper. Azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon szeretem ezt a divat márkát. Tavaly fedeztem fel véletlenül az interneten úgy szólván. És hm… Egy csomó minden tetszik és mikor jártam a boltban nagyon tetszettek. Ez nem olyan, amit mindennap viselnék, de időnként nagyon szívesen.

GQ: Jól érzed magad az öltönyben? Vagy inkább jelmez?

BILL: Hát inkább azt kell, hogy mondjam, a naptól függ. Szóval, időnként nagyon szívesen viselem, mert jól kombinálhatók más dolgokkal. Nagyon sok zakóm van például, amit farmerral viselek. Ezért tetszenek. Igazából nem érzem jelmeznek. Bármi, amit jelmezként éreznék, az nem illene hozzám. Kényelmetlenül érzed magad.

GQ: Színpadon is viselnéd?

BILL: Hát szerintem ez túl elegáns a színpadra, időnként nagyon tetszik, de szükségem van a kényelmes bőrdzsekimre és a többi dologra, hogy mozoghassak a színpadon… De talán egy vagy két dal erejéig.

GQ: Egy új felnőttes stílusod van és túl vagy a kísérletezgetéseken?

BILL: Szerintem mindig is lesz néhány olyan ruhadarab, amelyeket nagyon imádsz. És évekkel később rájuk nézel és utálod őket. Szerintem velem is ez történt mostanság. Valójában sosem szégyelltem, hogy mit viseltem. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok dolog van, hogy mikor ránézek, az jut eszembe, hogy „Oh Istenem, mit viseltél te anno?” De ez is a része, hogy megtaláld az utad és… Hm… végül eljuss valahova. De szerintem mindig lesznek olyan pillanatok, mikor próbálod megtalálni önmagad és új dolgokat próbálsz ki.

GQ: Van példaképed a divatban? Ha igen, ki?

BILL: Hm… Sosem volt elvileg példaképem de, nagyon szeretem… hm… hm… David Bowiet. Szeretem Steven Tylert is, szóval elég vegyes. De sosem volt példaképem a divatban vagy ilyesmi.

GQ: Felkeltetted Karl Lagerfeld figyelmét is és dolgoztál vele? Megtisztelve érezted magad?

BILL: Persze! Az érdeklődésem nagyon korán elkezdődött ezen téma iránt. Néhány dolgot saját magam varrtam és terveztem. És persze, egy álom volt, hogy olyasvalakivel, mint Karl Lagerfeld együtt dolgozhassak valamin. Számomra ez egy igazán csodálatos pillanat volt. És persze nagyon örültem, hogy észrevett, hogy látott és, hogy tetszett neki. És én is nagyszerűnek találom őt. Számomra megtiszteltetés volt, hogy egy ilyen nagyszerű magazinban szerepelhettem. Így válnak valóra azok a kis álmok. Ez olyan dolog, amelyet el tudnék képzelni, hogy magam is csináljam a jövőben. Mindig is zenélni fogok, de a kettő együtt is jól működik.

GQ: Ez azt jelenti, hogy hamarosan modellként láthatunk? Talán a kifutón is?

BILL: Hmm… El tudnám képzelni! Remélhetőleg megyünk majd a következő divathétre és hátha lesz ott valami. Talán magam is készítek valamit a jövőben, ha lenne időm a saját kollekciómra. De meglátjuk, mit hoz a jövő.

GQ: Mi inspirálja a stílusod?

BILL: Oh, igazából nem tudom. Nehéz kérdés, szerintem az inspiráció mindenhonnan jön. Keveredik. Az egész dolog a hajfestéssel, a sminkkel stb. a vámpír filmekkel kezdődött! Mikor kicsi voltam, imádtam a vámpír filmeket. Egy Halloween partira vámpírnak öltözve mentem egyszer és aztán ezzel kezdődött minden.

GQ: Van olyan, amit sosem viselnél?

BILL: Hmm, azokat a ruhákat, amelyeket Tom visel, sosem venném fel őket. És ami a többit illeti, az igazi szőrme is ki van zárva. Totál ellene vagyok a bundáknak, az olyan dolgoknak, mint mondjuk a kígyóbőr stb. Ezek egzotikus állatok. Ezek kizártak. Alapvetően jól néznek ki a kabátok, de ezek mesterségesen is előállíthatók. Nekem is vannak ilyen dzsekijeim, és nagyszerűen néznek ki. Manapság már nem kell megölni az állatokat a ruhákért. Ez nagyon fontos számomra.

GQ: Tom és te vagy a legnagyobb divat/stílus kritikusod?

BILL: Feltétlenül! Szerintem egymást tartjuk életbe. Én megértem, hogy Tom mit akar csinálni „ezzel” és fordítva is. Tényleg azt gondoljuk, hogy a másik a divat szempontjából szarul néz ki. De… hm… igen! Szerintem fejlődött egy kicsit. Egyre jobb. Úgy érzem, sokkal jobb, annál, mint amit Tom évekig viselt. De azt hiszem, sosem fogunk ruhát cserélni. Ez nem is kérdéses.

GQ: Ikreknél kulcsszó: Ez azt jelenti, hogy próbáltatok különbözni egymástól a divat szempontjából?

BILL: Szerintem ez automatikusan jött! Mikor hat évesek voltunk, egyformán szaladgáltunk, és a pulóverünkön rajta volt, hogy „Bill” és „Tom”, így tudtak az emberek megkülönböztetni bennünket. És aztán elkezdődött, hogy magad választod ki a ruháidat és nem az anyukád. És aztán automatikusan jött a két különböző irány. Tom stílusa kicsit kapcsolódik a zenestílushoz, amit hallgat. Csak hip-hopot hallgat. Bár, egy rock zenekarban játszik, így nem illik össze a kettő, ami jó. De mindig ilyeneket hord. Igazából fogadtam vele! Azt mondtam, hogy nem fogja már ezeket a ruhákat viselni, mikor 30 lesz! A fogadás még mindig áll. Ő még mindig úgy gondolja, hogy a stílusa ilyen marad.

GQ: Miben fogadtatok?

BILL: Nem emlékszem, hogy miben fogadtunk. Szerintem inkább az a tény, hogy mindig nevetek, rajta mert egész életében ilyen nagy ruhákat viselt! Ragaszkodni akar ehhez. Azt gondolja, ezeket fogja viselni míg, felnő és nagypapa lesz! Ezért vagyok izgatott. Inkább azt mondom, hogy már most más irányt vett. A ruhái időközben egy kicsit szűkebbé váltak. Izgatott vagyok, hogy merre halad.

BILL: Szóval ezt a divatfotózást először csináltam Tommal. Általában egyedül csinálom és ahogy már mondtam, számomra fontos, hogy jól érezzem magam ezekben a ruhákban. Nem vennék fel egy fürdőköpenyt, éjszakai szemtakaróval például. Mindennek passzolnia kell és kell egy nagyszerű fotós. Nagyszerű fotósunk van itt és így tudom, ki fog ma jó fotókat készíteni. Ha ez így van, akkor szeretem ezt csinálni.

Fordította: Betty, //t-h-b-t.gportal.hu/