Uncut - Tom Kaulitz GQ-interjú [download]

Hogyan jellemeznéd a stílusodat?

Klassz, nem, fogalmam sincs. Nekem igazán... én csak... nekem az a fontos, hogy kényelmes legyen. Hogyjól érezzem magamat benne. Ezért nagyon bő. Szeretem a nagy bő ruhákat, amikben könnyű mozogni. Szűkebb dzsekit viseltem és azonnal vérömleny keletkezett a testemben, 9.-es vagy 10.-es korom óta, nem akarok hazudni, mindig túl bő ruhákat hordok.

Mi inspirálta a stílusodat?

A Hip-hop stílus inspirált. Hihetetlenül sok rapzenét kezdtem hallgatni, amikor tizedikes voltam és amikoe megláttam a nagy srácokat akik úgy hordták a nadrágjukat, hogy kilógott belőle a fenekük, akkor kezdtem el én is úgy öltözni. Kezdetben egy kicsit szűkebb nadrágokat hordtam, amiket lentebb húztam magamon és azután eljött az idő, amikor elkezdtem túl bő ruhákat vásárolni. Ami természetesen jó dolog, mert életem végéig jók lesznek rám. Így sosem vettem semmit hiába.

Tényleg egész életedben ilyen ruhákat fogsz viselni?

Igen! Mindig... talán egy kicsit később eltűnnek, de azt hiszem, életem végéig bő nadrágokat fogok hordani. Talán rövidebbeket, amikor öregember leszek, de akkor is bővebbeket.

Tehát később sem fogod megváltoztatni a stílusodat és például szűk öltönyt viselni??

Nem zárom ki a lehetőséget. Például már viseltem öltönyt. Ami különleges esemény volt. Jól néztem ki benne. De azt kell mondanom, hogy mindenben jól nézek ki. De alapjában véve szeretem a bő ruhákat. Lehet öltöny, de egy kicsit bővebb fazonú.

El tudnád képzelni, hogy modellként dolgozol?

Nem, nem hisze. Ez inkább Billnek való. Ő élvezi a fotózásokat és az ilyesmit. Átéli. Velem ez úgy van: szeretem csinálni, de két hétre elég is. Egy ilyen fotózás, mint ez, jó móka, de nekem elég volt a következő két hétre.

Kapsz vagy elfogadsz divattanácsokat?

Nem, abszolút nem! Egyáltalán nem szeretem az ilyet. Utálom, a fotózásokon több tízezer ember van, az egyik még több púdert akar az arcomra kenni, és egy másik megigazítja a dzsekimet és ilyesmik. Így kell lennie, mert a képen minden ráncnak a helyén kell lennie. De egyáltalán nem szeretem ezt. Öltözködési tanácsok, egész életemben mindig is én hoztam meg a döntéseket, és szeretem magam végezni a dolgaimat.

Hogyan fejlesztettétek ki a saját különböző stílusotokat?

Igazán nem tudom pontosan megmondani. Akkor történt, amikor körülbelül 10 évesek voltunk, akkor indultunk el két teljesen különböző irányba. Azt hiszem, már nagyon korán, hatévesen olyan pulóvereket és trikókat kellett hordanunk, amin a nevünk állt, mert az emberek nem tudtak megkülönböztetni minket egymástól, és később különböző irányba mentünk. Valószínűleg emiatt. Pontosan ugyanúgy néztünk ki, ugyanolyan nagyon rövid hajunk volt és ugyanolyan ruháink. néha más színben de a forma és minden mindig ugyanaz volt. ezért mentünk különböző irányba. mert nem akartunk ugyanúgy kinézni. természetes dolog volt. nem tudjuk elképzelni, hogy úgy mászkáljunk, mint a másik, de az a jó, hogy például tudom, hogy úgy néznék ki Bill ruháiban, mint maga Bill, és ez igaz fordítva is.

Egymás legőszíntébb kritikusai vagytok?

Igen, azt hiszem. Egészen őszintén elmondjuk egymásnak, mit gondolunk. Gyakran elég negatív a kritika, de szabadon elmondhatjuk a véleményünket. Azt mondjuk: az a dzseki nem illik hozzád, talán karneválra öltöztél fel, egyáltalán nem tetszik nekem az rajtad. És megmondom neki, legtöbbször persze nem hallgat rám, és azt hiszem, ez így jó.

Mit nem vennél fel soha?

Bermudagatyát. Bermudagatyát vagyrövidnadrágot, nem szeretem őket- Nem tudom. Most még csak szóba sem jöhet. De például a dobosunk overállt visel néha és olyat soha az életben nem vennék fel.

Bermudanadrágot miért nem?

Azt hiszem, a meztelen férfiláb nem mutogatnivaló és nem tudom. Mindig kicsit fájdalmasan néz ki, olyan általános iskolás, vagy hasonló. talán ezért. Általánosban hordtam rövidnadrágot és nagyon gyorsan fel is hagytam vele.

A kettőtök stílusa teljesen más. Ezért egészítitek ki egymást olyan tökéletesen testvérként?

Igen, azt hiszem. Billel és velem úgy van, hogy igazából mi olyanok vagyunk, mint egy személyiség. Mindketten különböző oldalát fejezzük ki ugyanannak az embernek és ezért egészítjük ki egymást ennyire szuperül. Mindkettőnket más dolgok érdekelnek, de mindig megértjük egymást. És pontosan tudjuk, mit gondolunk, pontosan tudom, mit gondol Bill és Bill is pontosan tudja, mit gondolok én, ez már egy teljesen más szint. Még csak beszélgetnünk sem kell már, és ööö... igen, azt hiszem, ezért egészítjük ki egymást ennyire jól. Mi ketten alkotunk egy személyt, különbözőek vagyunk és ez erősebbeké tesz minket, egyesít minket és ettől vagyunk egy igazán igazán átfogó személyiség.

Visszatérve a fogadáshoz, mi a tét?

Már nem tudom. Vag sok pénz, amit nem tudok elképzelni, mert egyikünk sem díjazná. Nem, már nem tudom, ő nem emlékezett? Nem? em tudta vagy tanácsot kért vagy valami? Nem, nem emlékszem már. Igazán nem tudom. Szóval a fogadás már hasznavehetetlen. Új fogadást kell kötnünk, mert senki sem emlékszik, miről szólt.

Miben fogadnál az öcséddel?

Autókban, az autók jók! Enyém lesz a kocsija, vagy az enyém lsz az övé.