[Az érdekesebb kérdések]... - Már néhány éve rajongók milliói sikoltoznak, amikor meglátnak titeket. Úgy gondoljátok, hogy néha ez a reakció hisztérikus? Tom: Eddig soha. Bill: Egyáltalán nem, inkább az ellenkezője! Tom: Most és akkor is, arról pletykálnak, hogy elegünk van az állandóan sikoltozó emberekből de szerintem a sikolyok a legjobbak a bandának és nekünk, és ebből sosem elég. - Hány dalt vettetek fel az albumra? Bill: Az albumon 12 dal van, de ennél többet vettünk fel. - Hogyan készült el az angol nyelvű dalok fordítása? Bill: A négy producerünkkel dolgoztunk együtt az új albumon, mert noha elég jól beszélünk angolul, még mindig szükségünk van egy kis segítségre. Ők, persze, folyékonyanbeszélnek angolul. Tom: És nekünk könnyebb angolul írni, mint beszélni - ahogyan ez az interjú is mutatja. *nevet* - Tudjátok, mennyibe kerül az Automatic/tisch videoja? Tom: Igen. *nevet* Nekünk kellett fizetni érte! - Ti fizettek a saját videoitokért? Bill: Igen, befektetjük a pénzt. A lemezcégeknek alig van pénzük és ha egy igazán jó videot akarsz, akkor szerintem fontos, hogy beletedd a pénzedet. Tom: Azt hiszem olyan sokba került, hogy félévnyi kemény munka után nem kapnánk ennyit. Bill: Azt hiszem két gyönyörű Ferrarit vehetnénk a video árából! - A lemezcégeknek az illegális letöltések miatt kevesebb a pénze. Sok fiatal rajongótok van és bizonyára sokan töltögetnek le ingyen. Hogyan reagáltok erre? Bill: Remélem nem a mi munkánkat töltik le! Tom: Senki nem menekülhet a kalózkodástól. Teljesen befolyásolja a zeneipart és nem hiszem, hogy bármelyik zenész megúszhatjná. De másrészt azt hiszem, a rajongóink szeretik azt az érzést, hogy a kezükben tarthatják a CD-nket és amikor megtalálnak minket, megmutatják, hogy megvették a lemezeinket. - Hányszor kérdezték már meg tőletek, hogy szinglik vagytok-e? Tom: Összesen? Nem sokszor... Bill: Ha nem azok lennénk, már világhír lenne. Gustav: Majdnem annyiszor, ahányszor azt, hogy honnan ered a bandánk neve. Georg: Egy ötjegyű szám. - Tudatában vagytok a média nyomásának, amikor a magánéletetekről kérdeznek titeket? Bill: Igen! Utálom a paparazzikat! Nincs olyan trükk, amivel ki tudnánk őket jászani. - Hányan voltak a koncertjeiteken? Tom: Az Eiffel-toronynál lévő koncert számít? - Nem, ez csalás, mert ott más fellépők is voltak. Gustav: 10.000 koncertenként... Tom: Tehát 400.000 turnénként... Bill: Három turnénk volt így összesen... nagyjából 1.5 millió? - És a 1.5 millióból mennyi volt a lány? Tom: Azt mondanám... 60-70%. - Nem gondoljátok, hogy mivel a közönség nagyon fiatal és csupa fiatal lányból áll, ezért nem lehet titeket komolyan venni? Bill: De miért ne lehetne? - Gyakran mondják, hogy a fiatal lányok érzékenyebbek a divatirányzatokra... Tom: Még mindig azt kell mondanom, hogy a rajongóink nagyon hűségesek, így nem tudom, beszélhetünk-e divatirányzatokról és nem hiszem, hogy általánosítanunk kellene. A rajongóinkról sokan azt hiszik, hogy elkényeztetettek, csak a fiúbandákat szeretik, 10-15 évesek és nem hűségesek. - Hány lemezt adtatok el? Bill: Öt millió támogató, de nem tudom, ebből mennyi a CD. - Néhány híresség fejből tudja, mennyit adtak el: az eladások száma a slágerlistákon... Fontos ez nektek? Tom: Nem igazán... - Akkor megkérdezem, mit reméltek, mennyi CD-t fogtok most eladni? Tom: 100 milliót! *nevet* - Az utolsótémának nincs köze a számokhoz. Féltek az influenzától? Tom: *nevet* Georg mindennap ezzel ijesztget minket. Bill: Georg mondta, hogy ne oltassuk még be magunkat, mert még nem hitelesítették az oltóanyagot. Ez csak egy gyógyszerész cég vakcinája. - Nem féltek, hogy olyan helyzetbe kerültök, hogy el kell halasztani a koncerteket? Bill: Elhalasztani a koncerteket? Nem! Egész nap repülünk, rajongókkal találkozunk, így nem értem, miért kellene elhalasztanunk egy koncertet. Nehéz védekezni a betegség ellen. Georg: Igen, de nagyobb helyeken, mint egy koncertteremben, nagyobb a fertőzés veszélye. Így veszélyesebb a rajongók számára! Tom: Jó pont, Georg.
Forrás: ozap.com |