Igaz az első pár lépés még égés mert bizonytalan érzés
Így pont ezekből adódhat sok kérdés
És ahhoz, hogy minden esetben tényleg okosan válassz
Be kell látnod szomorúan, hogy mindre kell a válasz
Akár a kezdet kezdetén most is ugyanúgy kell, hogy akard
És sose takard bármeddig tart
Mert a kitartás pajtás ami előre visz
De tudjuk csak az halad, aki a lépésban hisz
Ha lépésre osztjuk legyen az első, hogy felállunk
Igaz, hogy ülni könnyebb, de így sokkal többet látunk
Állni viszont nehéz, de sok új dolgot szül
Ám ha nem piszkálnak valamit, akkor lassan leül
Ezután jöhet finoman a menet
Majd egyre bátrabban attól függően hogyan mered
De vigyázz, aki mindig kapkod messze sose jut
Szóval ne ugráljon az aki még menni se tud

Refrén:
Előbb a bal láb, bal láb, majd utána a jobb
Hidd el ez is előbb-utóbb menni fog
És hogy ha elesel, kelj fel, aztán csak okosan
Mert pontosan te tudod, hogy hogy jár aki rohan.
És bal láb, bal láb, majd követi a jobb
Mert nam a haladás az ami rajtad kifog
És hogyha felkeltél sose félj attól hogy elesel
Higyj nekem a legboldogabb közülünk majd te leszel.

Az első iszonyú fontos lépés az, hogy megtanulunk állni
Állva várni, és így közben jöhet bármi meg tudsz majd állni
És ennek tényleg hasznát veszed
Amikor majd a dolgaidat egymás után teszed
De elegendő egy gyenge szellő és máris
Kidőlt a sorból mindenki aki billegális
Hisz lehet Párizs, Róma,New York vagy Peking
Ettől függetlenül szinte minden ember meging
Kering, megszédül, ki tudja mitől?
Ám a megszédített ember jóval hamarabb kidől
Kipottyan, megroggyan, jöhet a váltás
De egyszerre csak egyik félnek lehet rossz az állás
Ha mégsem így történik ne nagyon áltasd magad
Igaz, hogy végre már állsz a világ mégis halad
Buktatókkal van tele de azt sose feledd:
Hogyha mindig felkelsz biztosan megállod a helyed

Refrén

Az állás már megy, a menés meg még áll
Az alsó végtagok közül egyik sem reagál
Bár amíg a felsőknek szinte semmi gondja
Az alsó a sok terhet mind-mind a lábán hordja
Ez szinte csodás, mondhatnám remek
Mert ettől stabilan áll a láb és lépés közbe nem remeg
Úgyhogy ne halassz a feladat hiába ravasz
Jöjjön az első megmozdulás, az első arasz
Csak óvatosan, ügyesen lábat emelsz
A mértékét az szabja meg hogy mekkorát mersz
Kezded érezni, hogy ebbe örömet lelsz
És hoppá, a földről jobb, ha felkelsz
Jól tudom, hogy fáj, de nem a büszkeségtől dagad
Töröld meg a szemed és porold le magad
Ha valami nem megy soha ne csak a folyamatra fogd
Eddig balul sikerült, de ezután jöhet majd a jobb.