|
Az Alvilágnak nincs romantikája
2005.01.11. 10:17
Az alvilágnak nincs romantikája....Az Alvilág vérengő fenevad
Kegyetlen rémálmok kínoznak téged
Képzeletben rendõrök jönnek érted
De ez már nem álom, hiszen elõtted állnak
Nem egy téves bejelentés, csak rád várnak.
Homályos minden, úgy érzed véged
A családtagok könnybelábadt szemeit nézed
Kutatod bennük a szertefoszlott bizalmat
De nem látsz mást, csupán kételyt, és siralmat.
Tehetetlen vagy, akár egy darab kõ
Amikor odaér a kocsihoz a bizonyos nõ, akit imádsz…-hehe-
Tiszta szívbõl szeretsz
Elbúcsúznál tõle, de már semmit se tehetsz.
A haverok csak néznek, és nem értenek semmit
A lány meg csak zokog - ez mindenkit megrendít.
Elindultok, és õ csak zavartan áll
Egy dolog biztat: hogy talán megvár…
Az alvilágnak nincs romantikája
Az alvilág vérengzõ fenevad.
Egyszer, ha az ember belekóstol
Nincs menekvés, végképp elragad…
A Nagy balhék, a Sok pénz…
De mondd, mik azok, amiket ezzel elérsz?
De mondd, mi ér ennyit?
Mondd, mi az, amit ebbõl felmutatsz
Hogyha a sitten egy cellában megrohadsz!
Nincsenek haverok és nincsenek nõk
Õk vannak egyedül, csak egyedül õk:
Õk, akik egytõl egyig ugyanúgy jártak
Nem igazi haverok, csupán sorstársak.
Magányos vagy, és jön egy újabb péntek
Be-bevillannak az otthoni képek
Elemészt a szüleid megóvó szava
Magadba roskadsz: "Ne sírj mama!"
Hiába, senki se hallja
A sok rács a szavaidat mind felfalja.
Egy mondatot találsz a falba vájva:
"Az alvilágnak nincs romantikája…"
Az alvilágnak nincs romantikája
Az alvilág vérengzõ fenevad.
Egyszer, ha az ember belekóstol
Nincs menekvés, végképp elragad…
Vakít a nap, ahogy kijössz a fényre
Virágokat találsz az utcába érve.
Leszakítasz egyet, és fogadalmat teszel:
Nem csinálsz baromságokat, becsületes leszel.
Csalódottan fogod fel, hogy minden más
Rengeteg az újdonság, a változás.
Az utcába érve az egész tested megremeg
Nem köszön már senki, elfordulnak az emberek.
A csajod -hehe-, most eléd jön futva
Hogy tényleg megvárt-e azt csakis õ tudja.
Jelenlétével igaz egy cseppnyi tüzet csiszol
De már ez sem a régi, már benne se bízol.
A szülõk és a haverok nem változtak semmit
És ez a dolog az, ami a körülményen enyhít.
Örülsz, hogy kint vagy, de belül vérzel
Jó a hangulatod, mégis rosszat érzel.
Álmatlan éjszakákat szül a sok-sok sértés
Újra kiújul a múlt, s a kísértés
Az éjszakádat dudálás kavarja fel:
A társaid jöttek, haver, most menned kell!
Bár megfogadtad -igaz- azt, hogy nem mész el újra
Most mégis rálépsz a bûnözõ útra.
Egy mondatot motyogsz az autóba szállva:
Az alvilágnak nincs romantikája…
Refr.
Az alvilágnak nincs romantikája
Az alvilág vérengzõ fenevad.
Egyszer, ha az ember belekóstol
Nincs menekvés, végképp elragad.
Az alvilágnak nincs romantikája
Az alvilág vérengzõ fenevad.
Egyszer, ha az ember belekóstol
Nincs menekvés, végképp elragad…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
