Pwrpuffgirl élménybeszámolója a tokiohotelus-forumról:

Üdv, mindenkinek! Éppen most értem haza a mexikóvárosi autogramosztásról és el kell mondanom, hogy szuper volt, de ugyanakkor csalódást is okozott. Egyike voltam a 2000 embernek, aki autogrammot kapott és láttam őket, ahogy mosolyogtak, pózoltak és barátságosak voltak. Az ikrek mindvégig szélesen mosolyogtak, Gustav önmagát adta, komoly, de udvarias volt, Georg félénken mosolygott. [...] Részletek: - Bill pirosat viselt és sünihaja volt, Tom barna, Georg és Gustav fekete ruhában volt. - Az ikrek mosolya tökéletes volt, megdöbbentő a gyöngyfehér foguk, és amikor egyszerre mosolyognak rád, az elképesztő. - Tom szeme világosabbnak tűnt a Billénél (talán mert barna ruhát viselt) és nem tudtam levenni a szememet a gyönyörű szempárjáról. Valahol azt olvastam: ha Tom szemébe nézel, máris orgazmusod lesz." Nem tagadom, van benne igazság. - Eszméletlen, Georg mennyire szép! Az övé a legszebb zöld/kék/szürke szem, a kiegyenesített, tökéletes sötétszőke haj, és a gyengéd mosolya! Teljesen és reménytelenül bele vagyok zúgva Tomba, de Georg egyszerűen csodálatos! Ráadásul olyan édesen mosolygott rám, hogy belül egy kissé elolvadtam! - Gustav egyszerűen imádnivaló. Ahogy egy barátom mondta: Ha nem született volna meg, a Pixar kitalálta volna őt, annyira édes." Túl komoly és félénk, kényelmetlenül érezte magát, de nem volt udvariatlan vagy ilyesmi, kicsit rám mosolygott. Neki van a legnagyobb szeme és a leghosszabb szempillája, amit fiún valaha láttam, haha. - Bill lenyűgöző, hihetetlenül magas és muszáj őt nézni. Mégha nem is veled beszél, akkor is úgy mosolyog rád, hogy úgy érzed, belehalsz. Nem tudom, nehéz leírni. Nagyon menő és édes aura veszi körül, és olyan erős, hogy valójában érzed. [...] Minden remekül ment, gyorsan és dinamikusan, mindenki megkapta az autogrammját, és a fiúk integettek, mosolyogtak és úgy tűnt, élvezik, hogy ennyi ember előtt állhatnak. De aztán beütött a mennykő. Körülbelül egy órával azután, hogy megkaptam az autogrammomat, láttam, hogy a szőke testőr (nem tudom, ki az, de nem tűnt barátságosnak) (Tobi - a szerk.) Billel beszélget, és rázza a fejét, hogy "nem". A testőr intett a biztonsági embereknek, hogy ne engedjenek be senkit, Bill panaszkodott és mondta a testőrnek, hogy engedje be a többieket, így még fél óráig dedikáltak, majd felálltak és távoztak - anélkül, hogy a megígért 2000 ember felének aláírtak volna. Először a biztonságiak azt mondták, hogy a banda szünetet akar. De tíz perc múlva a lemezcég mexikói embere bejelentette, hogy az ikrek rosszul lettek az itteni időjárástól és távozniuk kell. Megjegyezném, hogy ma érkeztek Mexikóba. Mérges voltam mert 1. az öcsém előtt csak tíz ember állt és nem juthattak be, 2. a lemezcég újra megvetette velünk a CD-t, hogy kapjunk egy karkötőt, amivel bejuthattunk a dedikálásra (aminek végül semmi haszna nem volt) és 3. sok lány tíz órát várt a hideg esőben és nem kaptak autogrammot. Látni őket, ahogy sírtak, teljesen összetört szívvel, miután éveket vártak, nagyon elszomorított. Nem tudom, milyen rosszul lehettek az ikrek, hiszen tökéletesen jól voltak a dedikálás alatt, tudom, a város klímája elég nyomasztó tud lenni, de Gustav vagy Georg miért nem maradhatott? Alig száz ember maradt hátra, szünetet kellett volna tartaniuk, ahelyett, hogy elmentek... [...] /Fordítás: Tomcat/

Beszámoló a dallasi koncertről, amely a Dallas Morning News hasábjain jelent meg.

Körülbelül ötszáz tinédszerkorú rajongó várakozott a szüleivel a House Of Blues előtt (férőhely: 1500 fő), ám a koncert a megadott este nyolc órás időpont helyett 77 perces késéssel kezdődött 21:17-kor. A rajongók türelmetlenül zajongtak és nem igazán lelkesen vásárolgattak a közelben felkínált Tokio Hoteles holmikból. A cikk írója Bill extravagáns külsejének tulajdonítja a rajongásukat, hiszen Bill hangja - szerinte - "gyenge és erőtlen, kicsi hangterjedelemmel". Az ikrek színpadi szereplése számára "gyámoltalan" és "nem őszinte" volt. A Tokio Hotel zenéje "a Jonas Brothers és az AFI keresztezése". "Ennyi elég is a rajongóknak... bár muszáj eltűnődnöd, vajon mi lesz a Tokio Hotellel, hiszen nem bújhatnak örökké a világítás, a remek külső és a tapasztalatlan rajongók mögé." /Forrás: [cikk], fordítás és tömörítés: Tomcat/