karácsony éjszaka........../Álom és álmodozás/

Csak egy karácsony éjszaka........../Álom és álmodozás/

Lábait felhúzva, állát a térdén pihentetve néz ki az ablakon, bögréjében meleg kakaó gőzöl, vállát és hátát vastag pléd melegíti. Tekintete elidőzik a hóesésen, milliónyi hópihe fergeteges, szemkápráztató táncán, melyben meséket lát életre kelni, tündökölni, majd feledésbe hullani, tiszta-szép hó ágyban nyugodni.

Lassan kortyol a forró italból, élvezi, ahogy a meleg szétárad testében. Pillantása lustán követi az ablak előtt elhaladó férfit, aki lerázza a havat kabátjáról, majd cipőjéről is, mielőtt belépne a házba.

- Hihetetlen ez a havazás... Teljesen felesleges ellapátolni, kizárt, hogy holnap kijussunk a házból... - dünnyögi mély hangján, futólag a fotelben pihenő asszonyra pillantva, aki továbbra is megbűvölten nézi az odakint kavargó csodát. Nem akarja megzavarni, mégis hozzá lép, hideg ujjaival végigsimítja az arcát, majd jéghideg télcsókot lop nyakára. Tenyere a hullámos hajra simul, nehéz ellenállnia a sötét tincsek selymes incselkedésének. Szája az asszonyét keresi, megrészegíti a forró nyelvkészséges tánca, maradásra csábítja. A nő odaadóan simul karjaiba, cseppet sem ellenkezik, amikor a hűvös-hideg kéz érintésért forrósodó bőrére simul a pulóver rejtekében.

Csókjuk lágyan kényezteti érzékeiket, lassan ébresztgeti vágyukat. Ajkuk finoman simul egymásra, nyelvük kacér érintéssel csábít. Fogak karcolnak óvatosan, vigyázva, lüktetve a szenvedélyt, finom harapások hevítik a borzongó bőrt. Nyelvek keringőznek meleg, mohó kábulatban, tenyér simul a forró bőrre, sóhajok markolnak az éjszaka csendjébe, lehunyt pillák remegnek meg óvó-féltő csókoktól. Gömbölyű mellek nyomódnak izmos mellkashoz, karok fonódnak édes összevisszaságban, bőr és érintés lát a szorosra zárt szemek helyett, ízek és illatok buja kavalkádja bódítja őket.

Egy mozdulat - és rá a néma válasz... a bögre az asztalon, a fotel már üres, a hűlő takaró még őrzi a nő testének melegét, gondolatai emlékét.

A padlón szőnyeg, mellette sötét pulóver hever, kicsit távolabb tőle egy másik... Lágy szonáta csempész dallamot az éjszaka csendjébe.

Színes minták játszanak a falon, narancs- arany-zöldes fények villóznak, már nem csak a karácsonyfa fényei játszanak ezer színben. Érintések hozzák közel a szivárványt, csókok lopnak kéjt a várakozásba, finom vibrálás, szorító-fojtóölelés villódznak a sötétben. Meztelen bőr simul meztelen testhez, hosszú hajtincsek hullnak előre, kar fonódik a derékra, ölhöz simul a szenvedély, gyönyörért esdekel a vágy. Tágra nyitott zöldes szempár olvasztja a sötét íriszt lágyan simogatóvá, két tekintet kényezteti egymást, míg eggyé olvad a test, és csendes ringatózás kíséri az izzók fényét.

Pulzáló lüktetés, mozdulatlan táncolás, izmok titkos, rejtett játéka, ziháló lobbanás, míg a néma kérdésre választ lehel az éjszaka. Ezer csillag fénye villan egyszerre, sötétségből varázsol világosságot a pillanat, csendes holdvilág simogat láthatatlan érintéssel.

Sóhajokat tükröz vissza ezer apró darabban a csillogó díszek sokasága, halk nyögések ősi dallamára ringatóznak szégyenlős gyertyalángok a fenyő ágain.

A testen vékony szerelemfilm ragyog, női körmökön - mint a hóesés - elevenedik meg a csillagszórók fényűzése. Ujjak simogatnak még remegő izmokat a felhevült bőr alatt, a szív dobbanása lassan csitul, az ölben még ott lüktet a megélt kéj.

Reszkető tekintet néz a férfi sötét szemeibe, karácsonyfa izzók fénye festi színesre a pillanatot, miként csillagok fényét is visszaveri a frissen hullt hó odakint, vakító káprázatot ígérve a csodát keresőnek.

Lágy csók nedvesít cserepes ajkakat, lassan hűlő, szemérmes gyönyör pihen a fa alatt egyre lassuló légzéssel. Csendes nyugalom hívogat könnyű álmokat, pillekönnyű érintéssel kényeztet az éjszaka...