|
57.rész
57.rész – Utolsó nap
Hamar eltelt ez a pár hónap. A hasam is megnőtt és a ruhámat is elkészítették. Készen álltam a holnapi esküvőre. Mindenki velem volt, aki számított. Helga, Matt, Angie, Georg, Gustav, Bill és nem utolsósorban Tom.
Izgulsz? – kérdezte Bill délután a nappaliban.
Az nem kifejezés.
Nyugi! Jó lesz.
Remélem. Mikor indultok?
Szerintem majd csak 8 körül.
Nekem ugye nem szerveztetek semmilyen lánybúcsút?
Azt mondtad, hogy nem akarsz kockáztatni, de nem ígérek semmit.
Most komolyan?
Figyelj! Nem fogunk átengedni a házas életbe lánybúcsú nélkül.
Fura lesz megszokni a házasságot.
Ugyanígy fogtok élni, csak egy papírral és két gyűrűvel együtt.
Elég lazán fogod fel.
Csak próbállak megnyugtatni.
Miért? Idegesnek látszom?
Egy kicsit.
Láttad már a ruhám?
Még nem.
Gyere fel, megmutatom!
Felmentünk a szobámba, még egy kicsit beszélgettünk, aztán elmentek Tom legénybúcsújára. Én pedig ott maradtam Helgáékkal.
És mi mit fogunk csinálni? – Angie.
Mi már mindent elterveztünk. – utalt Helga magára és Judy-ra.
Akkor hajrá! – kiáltotta el magát Judy.
Erre egy csomó emberrel telt meg a nappali. Régi barátnők, ismerősök, uncsitesók. Mindenki, aki számított.
Élvezd ki az utolsó napod menyasszonyként! – Helga.
Megpróbálom.
Tekintettel rám, nem sokan ittak és táncoltak, bár tudtam, hogy ilyen lenne egy igazi buli.
Figyelem! – álltam fel a székemről. – Szeretném megköszönni Helgának és Judy-nak, hogy megszervezték ezt a remek bulit. Nektek pedig azt köszönöm, hogy eljöttetek.
Sok boldogságot! Igyunk rátok! – emelte fel poharát Judy.
Koccintottunk (nálam természetesen almalé volt XD). Mindenki kezdett egyre jobban belejönni a bulizásba, én pedig jól elbeszélgettem a rég látott ismerősökkel. Mire mindenki elment, megjöttek a fiúk, láthatóan ittas állapotban.
Tom?- kérdeztem, miután láttam, hogy csak ketten vannak.
Gustav hozza be. Az enyém volt Georg, övé pedig Tom.
Ennyire berúgott?
Az nem kifejezés. Amúgy milyen estétek volt?
Jó.
Kicsit (?) elszomorodtam, hogy Tom képes berúgni az esküvőnk előtt egy nappal. Ráadásul annyira, hogy támogatni kell.
Kimegyek hozzá, ok?
Inkább ne! – állított meg Bill.
Miért? Mi van?
Semmi. Csak szerintem nem kéne így látnod.
Nem baj. Szeretném tudni, hogy nincs semmi baja.
Kimentem és megláttam, hogy Gustav próbálja behozni Tomot, de ő már nem nagyon bírt járni.
Ezért nem akartam, hogy kijöjj!
Már mindegy. Ez egyszerűen undorító.
Fordultam volna be, de Tom megszólalt. A hangján is hallatszott, hogy nem egészen józan.
Lya?
Igen? – fordultam vissza.
Gyere ide! – nyújtotta ki erőtlenül a kezét, majd vissza.
Tom, hagyd most! – Gustav.
Nem! Vele akarok lenni. – próbált közeledni, de nem nagyon sikerült neki.
Gyere! Bemegyünk és lefekszel aludni. – karolta át Gustav, hogy be tudja hozni. – Bill segítenél?
Persze.
Két oldalról megfogták és felvitték a szobájába. Georg még fel tudott menni a saját lábán.
Reggel a konyhában ültem és a teámat ittam, amikor lejött Bill és Gustav. Beszélgettünk egy kicsit, majd rátértem a lényegre.
Mégis mire volt jó, hogy ennyit ivott? Nem tudtátok volna leállítani?
Nem. Csak rendelte a piát és rendelte és rendelte. – Bill.
Azt hittem, hogy bulizni mentek, nem egy kocsmába.
Úgyis volt, de egy óra múlva Tom eltűnt, majd felhívtuk és elmondta, hogy melyik bárban van. – Gustav.
Aztán… - Bill.
Ezt ne! – Gustav.
Mit? Mit csinált?
Semmit. – Bill.
Tényleg nem csinált semmit. – Gustav.
Akkor mit mondott?
Erre összenéztek.
Utál, ugye? Nem akar összeházasodni velem.
Ennyire azért nem vészes. – Bill.
Megijedt. – Gustav.
Ezért inkább leitta magát. Nagyon bíztató komolyan. Mi lesz, ha megszületik a baba? Nem akarom, hogy mindig így állítson haza, ha valamitől megijed vagy nincs kedve valamihez.
Ez csak egyszeri alkalom volt.
Honnan tudod?
Semmi jelentősége nem volt. – lépett elő a fürdőből Tom.
Ezt ne próbáld meg beadni!
Nyugi! Ne húzd fel magad! Ma lesz az esküvőnk és a babának sem tesz jót.
Oké, nyugodt vagyok.
Figyelj! Kicsit kiakadtam, de reggel végiggondoltam az egészet és arra jutottam, hogy rossz döntés volt elmenni abba a bárba és leinni magam. Ez nem megoldás. Szeretlek és el akarlak venni. Ha még hozzám jössz. – mosolygott.
Persze, hogy hozzád akarok menni, csak kicsit megijedtem, mikor láttalak kint.
Szerintem itt az ideje készülődni. – állt fel Bill.
Igazad van.
Én felmentem a szobámba, Tom pedig a földszinten maradt, mert neki ott volt berendezve a szobája. Elkészítették a hajam, a sminkem és már csak a ruhát kellett felvennem.
Miután véglegesen elkészültünk, elindultam Mattel és Helgával a templomba. A többiek már ott voltak, így csak rám vártak.
Megérkeztünk.
Most megy be Tom. – Helga.
Oké. Aztán ti jöttök.
És végül te. – Matt.
Elérkezett az én időm. Elindultunk Mattel és mindenki felállt a padokban. Tom mosolygott: „Milyen gyönyörű! El se hiszem, hogy eljutottam idáig. Megnősülök és a legszebb lányt veszem el!”
Az oltárhoz értünk, a pap pedig megkezdte a szertartást:
Kedves egybegyűltek
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
