46.rész – Hugi a láthatáron

Nem kérdeztem Billtől, mi baja volt és ő sem mondta. Másnap reggel egy érdekes telefont kaptam és mikor letettem vidáman rohantam le a lépcsőn. A konyhában mindenki álmosan, fejet lehajtva, kávét iszogatva ült.

-      Mitől vagy ennyire feldobva? – Georg.

-      Van egy jó hírem.

-      És mi lenne az? Élő szexet nézünk veled a főszerepben? – Tom.

-      Mókamester. Találjátok ki, ki jön holnapután látogatóba és egy teljes hétig itt lesz.

-      P.Diddy? Eminem? Timbaland? – kapta fel a fejét Tom.

-      De vicces valaki korán reggel.

-      Mondd már! – Gustav.

-      A húgom!

-      Ez komoly? – nézett rám Bill.

-      Aha. Van neki is egy szoba?

-      Nálam tökéletesen ellesz. – ajánlkozott Tom.

-      Na nem! A húgommal soha!

-      Most miért?

-      Egy: a húgom. Kettő: nem fogod összehasonlítani. Három: barátnőd van.

-      Én alvásra gondoltam. – vigyorgott.

-      Hát persze.

-      Van szobánk. Bőven. Aludhatna itt a földszinten. – Gustav.

-      Oké, akkor ezt megbeszéltük.

Már alig vártam azt a napot, amikor megérkezik a húgom. Még sokat kellett várnom.

Délelőtt elmentünk bevásárolni, hogy valami normális kaját is együnk, ne csak pizzát meg hamburgert.

Az ebéd persze a szokásos gyorskaja volt, de délután elkezdtünk főzni. Vagyis csak én.

-      Elmentünk. – hallottam Gustav és Georg kiáltását.

-      Hova?

-      Suli, papírok, időpontok.

-      Ilyenkor?

-      Most hívtak.

-      Oké, vacsira visszaértek?

-      Valószínű.

Már csak az ajtó csapódását hallottuk. Bill és Tom ott ült a pulton és segítettek. Olvasni a receptet és megkóstolni a kaját.

-      Valami nagyobb segítséget nem várhatok tőletek?

-      Nem. – vágták rá egyszerre.

-      Oké. Bill, ideadnád a paradicsomot?

-      Az melyik? – tette e hülyét, mire egy ’mostkomolyankérdezed’ pillantást vetettem rá.

-      Tessék.

-      Amúgy mi lesz ebből? – nézett furán a kajákra Tom.

-      Ez görög sali…

-      Az minek?

-      Mert szeretem.

-      Oké, és a többi?

-      Ez valami sült csirke szerűség. Ez meg krumpli. Ti ennyire nem ismeritek a kajákat?

-      Ha elém rakják és jól néz ki, megeszem. De nem kérdezem, hogy mi az. – Tom.

-      Én tudtam, hogy mik ezek. – húzta ki magát Bill.

-      Telefon. – állapítottam meg a csörgés hallatán.

-      Az enyém lesz. – pattant le Tom a pultról.

-      Tippelj, ki az! – mondtam, miután Tom kiment.

-      Ne húzd fel magad! Biztos, hogy szakítani fognak.

-      Már csak az a kérdés, hogy 2 nap vagy 2 év múlva?

-      Ne legyél ennyire pesszimista! Minden jóra fordul. Vagy elfelejted vagy összejöttök.

-      Ki jön össze kivel? – jött be Tom a konyhába.

-      Na most vágd ki magad! – súgtam oda Billnek, mert háttal voltam Tomnak.

-      Te és Heidi.

-      De mi már összejöttünk. Ami azt illeti lehet, hogy ennyi volt.

-      Szakítasz vele? – fordultam meg.

-      Még nem tudom.

-      De miért? Akkorra észlény az a csaj.

-      Mi?

-      Semmi. Úgy érti, hogy nagyon kedvelte. – Bill.

-      Aha, igen. – bólogattam.

-      Te tudod.

Miután elment, Billt befogtam főzni.

-      Nyugi! Csak a desszert van.

-      Nem lehetne fagyi? Azt nem kell elkészíteni.

-      Basszus a fagyi!

-      Mi van vele?

-      Nem vettünk.

-      Majd holnap.

-      Oké.

-      Csak hogy tudd, ha Tom itt van nem tudtál volna befogni.

-      Tudom.

-      Akkor jó.

Megcsináltunk mindent és végül 7-re készen lettünk.

-      Kint vagy bent? – kérdeztem.

-      Még nincs olyan hideg, hogy ne lehetne kint enni.

-      Akkor ezt megbeszéltük. Kivinnéd a nehezebb cuccokat?

-      Persze.

-      Oké, akkor hozom a tányérokat meg ezeket.

Megterítettünk és a kajákat is kihordtuk. Végül senki nem jött haza, így elkezdtünk kajálni. Jót beszélgettünk és végre nem én és Tom voltunk a téma. Most Bill. Elmondta, hogy van egy lány, akivel mostanában találkozgat és azt hiszi, hogy lehet köztük valami. A vacsi végére beesett Gustav és Georg. Majd Tom olyan 10 körül, amikor én már betakarózva ültem a széken.

-      Elkéstem? – huppant le az egyik székre.

-      Ami maradt abból ehetsz. – Georg.

-      Oké.

-      Na mi volt? – Georg.

-      Szakítottunk.

-      Ne már! Komolyan? Annyira rendes csaj volt. – mondtam gúnyosan.

-      Neked mi bajod van? – Tom.

-      Semmi. – néztem a többiekre.

-      Oké, kielemezhetitek. – adta meg magát Tom.

-      Végre! – dörzsölte a tenyerét Gustav.

Miután mindent elmondtunk Heidiről, tovább beszélgettünk. Tudom, hogy nem szép dolog kibeszélni valakit, de mi ilyenek vagyunk. Az exekről mindig elmondjuk a véleményünket. Persze csak utólag.

Este éjfélig ültünk a kertben. Már szeptember volt, de az idő még mindig kellemesnek bizonyult, habár nem az igazi nyári esték voltak.

Másnap mindenki délben kelt. A délutánt a városban töltöttük. Mozi, kaja, séta és igen, játszótér. Meg a parkokban is eltöltöttünk egy kis időt.

-      Kihozhatnánk ide Scotty-t. – vetettem fel.

-      Oké, majd holnap. – Bill.

-      Nem kéne még mennünk? 8 óra van. – Gustav.

-      Vár az esti mese? – Tom.

-      Szerintem is mehetnénk. – álltam Gustav mellé.

Végül Tom és Georg maradtak, mi pedig hazamentünk. Másnap reggel 8-kor keltem, mert 9-re a reptéren kellett lennem. Ugyanis én mentem Angie-ért.

Lezuhanyoztam, megkajáltam, felöltöztem és indulásra készen voltam.

-      Mehetünk? – lépett be Tom az ajtón.

-      Mi? Te? Hogy? Mikor?

-      Oké, szóval, elvihetlek a reptérre a drága húgodért.

-      Tudom, hogy néha nem lehet kibírni, de megpróbálhatnátok kedvesek lenni hozzá.

-      Azon leszünk.

-      Mikor megyünk már? – jött be Georg is.

-      Te is jössz? – lepődtem meg.

-      Persze.

-      Akkor induljunk.

Beültünk a kocsiba és elindultunk. A reptéren még 10 percet kellett várnunk, mire leszállt a gép és még utána is egy keveset. Amikor megláttam a húgom, teljesen ledöbbentem. Nem egyedül jött.

-      Ezt hogy fogjuk megoldani? – súgtam oda Tomnak?

-      Jótól kérdezed. Az ilyenben a másik két srác jó.

-      Most komolyan egy sráccal jött? – Georg. – Nem akarok beleszólni, de úgy volt, egyedül lesz.

-      Én is úgy tudtam.

-      Na pszt! Itt vannak. – intett le minket Tom.