Igazából Daniel jól nézett ki meg minden, de olyan fura nekem.
Nem is a viselkedése, hanem a helyzet. Tom óta nem volt egy
pasim sem, és most ha ennek a Danielnek komolyan bejövök,
az elég érdekes helyzet lesz. Na, de mit gondolkozok én
ilyeneken, mikor csak beszélgettünk. Azt is alig pár percig.
Megettük a pizzákat, amik mellesleg nagyon finomak voltak,
de hát mi mást várunk Olaszországban. Nyammi. =P Szóval
mentünk ki az étteremből, legelöl Tom, aztán Bill és Lina,
és pedig leghátul.
- Cassie! - állított meg Dan.
- Áh Daniel! Valami baj van? Nem fizettünk vagy mi? xP
- Ja nem, semmi, csak arra gondoltam, hogy... Találkozunk még?
- Hát, ha szeretnéd.
- Akkor megadod a számod, vagy hogy érhetlek utol?
- Leírom ide, jó? - fogtam a jegyzetfüzetét, és a tollát,
és odafirkantottam a számom.
- Köszi. Akkor majd hívlak.
- Oké. Szia.
- Szia!
Hát ez gyorsan ment. =P
Gyorsan a többiek után mentem, akik érdekesen néztek rám.
- Hát ez meg mit akart? - kérdezte Bill.
- Magánügy. - mosolyogtam gúnyosan. - Na, most hova megyünk? -
kérdeztem vidáman.
- Magányügy. - vágott vissza Bill.
- Jaj már...
- Menyjünk vissza a hotelbe, és nézzünk szét ott. Az nem jÓ? -
javasolta Lina.
- Nekem jó. - válaszoltam.
- Oké. Kiülünk a tengerpartra, és koktálokat iszunk. - Bill
átfogta Lina derekát, és egy csókot nyomott a szájára.

Vissza is mentünk, és beültünk a szálloda aljában lévő kis
bárba, aminek volt egy terasz része, ami a tengerpartra nézett.
Rendeltünk találomra egy-egy koktált, és azt iszogattuk.
- Holnap mit csiánlunk? - kérdezte Bill.
- Körülnézhetnénk jobban a városban. Meg vehetnénk egy-két jó
cuccot. - ajánlotta Lina.
- Oké, benne vagyok. Ti is jöttök? - nézett Tomra és rám.
- Hát, ha nem zavarok, mehetek. - válaszoltam.
- Már miért zavarnál? - Bill adott egy puszit Linának.
- Hát nem is tudom... =P
- És te tesó, jössz?
- Nem hiszem...
Ekkor csörögni kezdett a telefonom. Kivettem a zsebemből.
Egy ismeretlen számot jelzett ki.
- Igen? - vettem fel.
- Szia. Daniel vagyok. - szólt bele az illető.
- Áh szia. Mi újság?
- Csak azt akartam mondani, hogy holnap a parton lesz egy
jó kis buli. Egy haverom szervezi. Lesz minden, ami kell.
Kaja, pia, zene, és mindez a homokban, a víz mellett.
- Ez nagyon jól hangzik.
- Akkor eljössz?
- Persze. Hol találkozzunk, és mikor?
- A pizzériához oda tudsz jönni 6-ra?
- Igen.
- Akkor én is ott leszek.
- Oké, köszi a meghívást. Szia!
- Szia!
Majd letettem a telefont.
- Srácok, azt hiszem holnap este nélkülöznötök kell. -mondtam.
- Óóóh, de kár. - Bill játszotta magát. xP
- Igen Bill, tudom, hogy mennyire hiányoltok majd.
- És hova mész? - kérdezte Lina.
- Daniel hívott valami buliba a partra.
- Ki az a Daniel? - nézett rám Bill.
- A pincér abból az étteremből, ahol voltunk.
- Ja, értem. - de még mindig elég furán nézett rám - És te
elmész vele?
- Miért ne mennék?
- Hát nem is ismered.
- Éppen azért megyek, hogy megismerjem.
- De hát ez akkor is olyan...
- Gyors?
- Igen, az.
- Hát ez a 21. század Bill. =P
- Jól van, te tudod...
- Igen, na de most én azt hiszem felmegyek. Lefürdök, és
el is alszok. Tom, te mikor jössz fel?
- Nem sokára...
- Akkor majd kopogsz, és beengedlek.
- Oké.
- Akkor sziasztok, holnap találkozunk.
- Szia.

Én felmentem a szobámba, de Tom, Lina és Bill még lent maradtak
és beszélgettek.
- Nektek nem fura, hogy Cassie összeismerkedett ezzel a
Daniellel? - kérdezte Bill.
- Miért lenne az? Nem élhet úgy az ember, hogy nem ismer
meg senkit. - nézett rá Lina.
- Hát, de akkor is... És Tom téged nem zavar?
Tom nem figyelt, csak a nevére kapta fel a fejét, mikor Bill
már harmadjára szólt neki.
- Tooom! - rázta meg testvére.
- Ja, mi? Bocsi, csak elgondolkoztam.
- Azt látom. És min, ha megkérdezhetem?
- Áh, mindegy. De mit is kérdeztél?
- Hogy nem zavar-e, hogy Cassie holnap Daniellel megy bulizni.
- Azt csiánl amit akar, akkor én már úgysem leszek itt.
- Hogy-hogy? - lepődött meg Lina - Nem csak holnapután mész?
- Nem. - válaszolt Bill. - Amikor te Cassie-nél voltál, Tom
akkor találta ki, hogy egy holnap esti géppel megy.
- De miért?
- Mert nem érzem itt magam túl jól. Nem kívánatos személy
vagyok.
- Dehogy vagy az! És mi még csak most jöttünk. Ha te elmész
ez nem is lesz olyan igazi közös kikapcsolódás.
- Sajnálom, de így jobb lesz.
- Biztos vagy benne? Én nagyon szeretném, ha maradnál.
- Már a jegyet is lefoglaltam, úgyhogy biztos.
- Hát kár... - szomorodott el Lina. - És mikor megy a géped?
- Este fél 10-kor, de legalább 7-kor el kell indulnom...
- Akkor holnap csinálunk valami nagyon jót a tiszteletedre! -
lelkendezett Lina.
- Áh nem kell. Azt hsizem meglátogatom még Shila-t, és Regina-t.
- Tényleg neked mostmár gyereked is van... - esett le Linának.
- Hát igen. Az én bátyuskámnak muszály lesz végre felnőnie. -
helyeselt Bill.
- Már felnőttem jó?! - kérdezte Tom nevetve. Hiszen ő is tudta,
hogy ez nem teljesen igaz.
- Persze, hogyne. - vágott komoly fejet Bill.
Még egy kis ideig beszélgettek, majd mindenki ment a saját
szobájába. Ahogy megbeszéltük Tom kopogott, én pedig beengedtem.
Aztán elment fürdeni, és én elaludtam még mielőtt végzett
volna. Az ébredést ismét nem kapkodtam el, már volt vagy 11
óra mikor felkeltem. Ahogy kinyitottam a szememet, Tomot
pillantottam meg, ahogy a bőröndjébe pakolja a cuccait.
- Jó reggel! - köszönt, mikor meglátta, hogy ébren vagyok.
- Neked is. - mondtam álmosan. - Mit csiánlsz?
- Pakolok.
- Azt látom, de miért? Nem csak holnap mész? Vagy iylen sok
idő kell bepakolni?
- Nem holnap megyek, hanem ma.
- Ma??
- Aha.
- De hogy-hogy?
- Jobb lesz ez így.
Nem akartam megkérdezni, hogy miattam van-e, mert tudtam, hogy
igen, és nem tudom mit mondhattam volna neki...
- És mikor mész?
- 7-kor indulok el innen.
- Oh értem. - próbáltam teljesen közömbösnek tűnni. - És ma
te is jössz körülnézni a városba?
- Nem, inkább megyek és elköszönök Shilaéktól.

Hát eléggé váratlanul ért, hogy Tom mást ma elmegy. Oké,
tudom, hogy eddig azt akartam, hogy menjen csak, és soha
többé ne is lássam, bla-bla-bla... De azért most így fura
volt hallani, hogy már csak pár óra és elmegy. Utána pedig
ki tudja, hogy mikor látom, ha látom még egyáltalán...