Szó nélkül szálltam be  a taxiba a srácok észre se vették hogy elmentem de ez így volt jó. Mérhetetlenül fáradtnak éreztem magam. Nem vágytam semmi másra mint egy jó nagy kád meleg fürdőre.

De az idilli álomképemből egy nagy fékcsikorgás rántott ki. a testem előre lendült én meg jól bevágtam a fejem.

-          Úramisten! Kisasszony jól van? –fordult hátra a sofőr.

-          Persze… semmi gond. Még élek, -nyöszörögtem fájó buksimat simogatva, majd valaki feltépte az ajtómat és rémülten pislogott rám.

-          Elnézést túl gyorsan vettem be  a kanyart nem esett senkinek semmi baja? –hadarta a srác.

-          A kocsinak… szerencsére- mondta a sofőr. –Kisasszony nem tudom így elvinni a hotelhez.

-          Semmi gond majd sétálok!

-          Nem! Elviszlek oda. Akarom mondani elviszem oda –mosolygott édesen majd levette a kabátját fölém tartotta.

-          Mit is mondtál hogy hívnak? –fordult felém, immár az autójában-

-          Nem mondtam…

-          És nem is fogod?

-          Char.

-          Hm… bőbeszédű vagy. Na sebaj. Az én nevem Tom Kaulitz és…

-          Kaulitz? Nem ismersz véletlenül egy Bill Kaulitz nevű srácot? –felnevetett én pedig már most tudtam a válaszát.

-          Ő az ikertesóm. Te ismered? Nem is mesélt még rólad.

-          Nem baj. Köszi itt már kitehetsz.  –lassított én pedig kinyitottam az ajtót és szélsebesen futottam a hotel felé.

El is felejtettem hogy rajtam van a kabátja.

***

Remegő tagokkal zuhantam az ágyba, de nagyon furcsa illatot éreztem. Lassan kinyitottam a fél szemem és végig pillantottam magamon.

-          Na basszus! –nyögtem egyet mikor felfedeztem a kabátot.

Túl jó illata volt így úgy döntöttem nem veszem le magamról. Így nyomott el az álom.