Tegnap még dobot vertem,
ma térden állok...
Uram, mondd, így hogyan találok
el Hozzád...?
Az út milyenjét és hosszát
miért nem szabod testre,
miért hagyod, hogy gyemeked
emberöltőn át
a mennyt össze-vissza keresse,
s pokol katlanából kéretőzzön
csendes kebeledre...?
Uram, Sámánom erdejéből
tisztásodra leltem,
ha akarod a lelkem,
most emeld föl,
s tárd ki a megtért lét ölét...
vagy hagyd, hogy ott keressem
értelmét annak, mi értelmetlen,
ahol a vér leli dübörgő örömét...
Vak vagyok, keress meg!
Kitártam szívem pokolnak, mennynek,
bennem mákonyos italtól részegült
táltosok dobolnak,
és kerubok kórúsa csengőn énekel...
Uram, útra kész vagyok,
s hogy hová, azt végül én döntsem el?