Tágul a Hold,
telnek a napok,
ahogy kinyílt az ég,
rám is csukódik.
Hold csöppentette,
parányi fényben
a kis bogár
már nem hánykolódik.
Az elvarázsolt éj alatt
áttetsző gyanta
rámolvadt burka.
Nincs hang,
nincs rebbenet,
itt vagyok -
alászorulva.
Nem susogok,
s nincs szemem,
csak én látszom még
halványan,
sejtelmesen.