Mindhalálig

A huszadik század utolsó fele, mint a legsötétebb kor vonult be a varázsvilág történelmébe. Voldemort Nagyúr hatalma teljében háborúban állt az egész világgal, rettegésben tartva minden sárvérűt, és általa árulónak titulált aranyvérűt.

Ezekben a vészterhes időkben számos titkos szövetség alakult annak reményében, hogy nekik majd sikerül megállítna minden idők egyik legnagyobb, és leggonoszabb varázslóját. Bár a legtöbb kudarcot vallott, volt egy, a minisztérium által jóváhagyott társaság, aminek köszönhetően a halálfalók száma lényegesen lecsökkent…

Voldemort bukása után a Reggeli Próféta nevezetű napilap egyik vezércikkében azt állította, hogy a minisztérium létrehozott egy olyan szervezetet, amely arra volt hivatott, hogy kiirtsa a halálfalókat az egész országban.

A hír óriási port kavart, a vélemények pedig megoszlottak. Egyesek szerint a halálfalók megölésével, kivégzésével és kínzásával csak lesüllyedünk Voldemort szintjére, mások viszont helyeselték a fertő kiirtását a világból.

A legjobban talán az aurorok körében tört ki a botrány, hiszen számukra komoly büntetéssel járt, ha kioltották egy halálfaló életét.

Az ügyet végül sok nehézségek árán sikerült eltusolni, és megakadályozni, hogy napvilágra kerüljön annak az öt embernek a neve, akik eme szervezetet alkották.

Öt ember volt a világ ellen. Öt ember egy nemzedéket irtott ki, miközben élte hétköznapi életét. Szinte képtelenségnek tűnik, ám mégis igaz. Ez a maroknyi ember a halálfalók felével végzett, ám még így is túlnyomó többségben Voldemort erői maradtak.

Ők nem nyíltan csatáztak a harcmezőn, csöndben dolgoztak, profin, nyom nélkül, s végül mégis bűnbakok lettek, mikor ezrek életét mentették meg.

Édesanyám is közéjük tartozott. Jane Black volt a híres múltú Black ház eltitkolt feketebáránya, Sirius Black felesége. Születésem előtt édesapámat tömeggyilkosság miatt az Azkabanba zárták, így édesanyámra nehezedett minden teher.

Voldemort bukása után anyámat felmentették tisztségéből, és az életünk kezdett egyenesbe rázódni.

Három éves koromban azonban édesanyám rákban elhunyt. Nagynénémhez, Bellatrix Lestrangehez kerültem. Rövid ideig tartó gyermekkoromnak ekkor vége szakadt, és éveken át tartó gyötrelmes kiképzésben vettem részt. Nagynénémnek egyetlen célja volt. Méltóvá tenni engem a Black névre, kiirtani belőlem minden érzést, és gyilkoló gépet gyártani a Sötét Nagyúr számára.

Bella letartóztatása után állami gondozásba kerültem. Csupáncsak pár hónapba telt, és én lettem a Hestia árvaház feketebáránya. Akkoriban nem voltak barátaim, nem volt háziállatom, nem volt semmim, csak a magány.

Kilenc éves voltam, amikor elkövettem az első gyilkosságomat. Egy öreg szatír meg akart erőszakolni. Hiába sikoltoztam senki sem hallott meg. Rugdostam, kapálództam, ám eredményt csak akkor értem el, amikor egy élets vas rudat a hasába döfftem. Elszaladtam, és soha többé nem néztem vissza…

Az utána következő napokban alig bírtam aludni. Nem a bűntudat fojtogatott, inkább zavart az, hogy nem éreztem semmit. Ürességem szinte kongott bennem, és felemésztett.

Tizenöt éves voltam, amikor pár minisztériumi főfejes látogatást tett az árvaházunkba, engem keresve. Becsukták a szobaajtómat, és megkérdezték hogy tudom-e mi volt édesanyám munkája. Igennel feleltem. Azután, azt kérdezték, hogy akarok-e én is Igazságosztó lenni. Erre is igen volt a válaszom, ezzel örökre megpecsételve a sorsomat.

Összepakolták a holmimat, és még abban az órában elvittek az árvaházból.

Hogy eltereljék a gyanút rólam, az egyik minisztériumi tag örökbe fogadott, és beírattak a Roxfortba. Magántanulóként szinte az iskola közelében nem volt az évek során, ám úgy éreztem, hogy megtaláltam a családomat.

Mint később kiderült nem én voltam az egyetlen, akit aznap elhoztak. Rajtam kívül még négy fiatal árvát hívtak az ország különböző részeiről. Onnantól kezdve, hogy aláírtunk egy szerződést, új fejezet nyílt az életemben. Családra leltem és igaz barátokra.

A Sötét Nagyúr visszatérése után két évvel (hiába tagadta a miniszter ezt a tényt, túl sok szál volt, amit nem ő irányított) mind az ötünket a Roxfortba küldtek hogy vigyázzunk az iskolára, és Harry Potterre.

A feladatomat nagyon jól teljesítettem. Talán túlságosan is. Az iskola elvégzése után összeköltöztünk, én pedig beléptem a Főnix Rendjébe.

A nevem Violet. Igazságosztó vagyok, a Főnix Rendjének oszlopos tagja, és Harry Potter menyasszonya. Nappal csak egy jelentéktelen árnyék vagyok, egy észrevétlen szende kislány, éjjel azonban fellángol bennem az igazi Black vér…