Juhász Gyula
2007.02.26. 14:21
Nagy ismeretlen, ó mondd meg nekem, Magányos-e a szörnyű végtelen, Egyedül állasz a világ fölött, Mint óriás rab, örök számüzött?
Mikor teremtő szent láz tüze éget, Nem kutatod-e át a mindenséget, Hogy valakire lelj, aki megért S veled csodálja lelked remekét?
Nem dobban-e meg óriás szived, Mikor szavadra egy világ siket S csak tűnő törpék néznek lábaidra, Egek egébe néző örök szikla?
Talán szíved nincs. Közönyös szemed E mély világ titkára rámered S mint kevély jéghegy, csillogva úgy néz le Hervadt rózsára, eltiport vetésre?
|