Radnóti Miklós
2007.02.26. 14:18
Az ormon üldögélsz s térdeden néked ért ifjú asszony alszik, mögötted szakállas haditettek, vigyázz! kár lenne éltedért
s kár világodért, mit enmagad kapartál tíz kemény körömmel életed köré, míg körötted körbe-körbe lengett a halál
és íme újra leng! s lepotyognak a kert fészkei rémülten a fák tetejéről s minden összetörik! figyeld az eget, mert
villámlás rengeti már s cibálja a szép kisdedek ágyát s mint ők oly vékonyan és sírva sirdogál most az alvó férfinép;
hogy álmára fú a szél, forog; dörmög és fölriad! s bámul rád, ki ébren üldögélsz míg szálldos körötted körbe röpke dörgés,
mert takaros csata készül itt, a cifra szél beszél felőle fennen és a felleg; jó lesz szerelmed terítni asszonyodra. |
|