Tumpeck György (Beka Szep)

Az írás az veszélyes


A varázslót ritkán lehetett látni, visszahúzódott tipijébe, és ha mégis néha megjelent, szemét lesütve, kerülte a többieket. Egy könyvet szorongatott a hóna alatt, címet gondosan takarta a kíváncsi szemek elől. Azért Mokkaszin nem hiába volt a legügyesebb gyermek, neki sikerült meglesnie. A könyv címe, rémületet keltett. Nehéz, súlyos szavak.
„Himihumi anyó nyunyujai, pamparampam átka....” Óh borzalom. A törzsfőnök is belátta hogy tévedett, és hiba volt Szürke Farkast kinevezni varázslónak. Az igazi rémület akkor következett be, amikor egy esős reggel a sátor előtt frakkban, cilinderből nyulat szedett elő. A törzs tagjai magukra zártak tipijeiket, a gyerekek megálltak a növésben. Aznap este a bagoly sem huhogott, a farkasok is behúzott farokkal nyüszítettek. Mindenki érezte, hogy valami szörnyűség van készülőben. Beka Szep, már két napja volt házas, és ugyan több sebből vérzett, de érezte, hogy hiba volt futni hagyni a varázslót. Szarvaska, odaadóan ápolta, csak valami ördögi sugallattól vezérelve, a whiskys üveget rejtette el. Ha tudta volna hogy ez milyen súlyos következményekkel jár, biztos maga szaladt volna megkörnyékezni Ulő Bivalyt, a háromajtós szekrény méretű, mahagóni barna indiánt, a fiókokkal és a rézveretekkel együtt. Nem tette, hiba volt. Falevél sem rezzent, izzott a levegő. Beka Szep, kilopódzott a sátorból és józansága ellenére egyszer sem esett hasra, ami ritkaság. Csendesen eljutott a varázsló sátráig. Orrcimpái remegtek az idegességtől. Ebben a pillanatban, a varázsló élete egy fabatkát sem ért. Beka, az előző csatából magával hozott, zsákmányolt pisztolyt célzásra emelte. Keze nem remegett, tudta, hogy a törzs jövője a tét. Lelki szemei előtt már megjelent a jövő, amikor is a falu legszebb lányai és asszonyai a vállukon hordozzák, tejbe-vajba fürösztik. Habozás nélkül húzta meg a ravaszt. Ez ravasz húzás volt. A pisztoly csütörtököt mondott, a varázsló pénteket. Péntek volt. Némán álltak egymással szemben, egyik sem nyúlt a késéért. Mind a ketten tudták, hogy minden mozdulat végzetes lehet. Beka Szarvaskára gondolt, és a tegnapi unga-bunga zavaros emléki peregtek, egyébként merev, szemei előtt. A varázsló eszelős tekintettel, üveges szemmel nézett, a még mindig ráirányított fegyver csövére. A csöndet a Főnök törte meg, amikor kiesett a kezéből az üveg, és összetört.
-Hau - szólt bölcsen. - Mindenki mars a sátrába! –
Beka Szep lehajtott fejjel szégyenkezve húzódott vissza. A varázsló szívéről nagy kő esett le, es hogy a főnököt kiengesztelje előhúzott egy vadonatúj üveg Whiskyt. Beka Szep el volt veszve. Szarvaska idegesen, a törzs asszonyaira oly jellemző,
- Hol voltál mit ittál? - fenyegető szóösszetétellel fogatta. Mikor nem érzett semmi alkoholt Beka Szep leheletén, gyanút fogott.
- Kivel voltál? - kérdezte sötéten. Beka térdei megroggyantak. Hol van a szelíd megértő Szarvaska, aki elefántfű szoknyájában, rezgő keblekkel vette el az eszét. Beka Szep, egy vérszomjas ördögöt látott maga előtt. Eszébe jutott Öreg Szem, a törzs legbölcsebb öregje. Mindennek a papír az oka. Gyűlölettel nézte a privatizált Lupusz Patika bőrre írt tulajdonjogi okmányát. Egyszerű gondolkodású Beka volt, és hitt Öreg Szem szavainak. Szarvaska Bekat nézte, és olvasott a gondolatai között, ami valljuk be, nem volt túl komplikált.
- Még mit nem! -sikoltott fel, mielőtt Beka megszólalt volna. Magához szorította az írást és fenyegetően mondta.
- Csak a testemen keresztül!
- Szóval megint unga-bunga - legyintett fáradtan Beka Szep, és elvonult aludni.
Másnap, korán kelt. Tudta hogy szembe kell nézni önmagával. Egy indián számára ez  a legnehezebb feladat. Tükre csak Szürke Farkasnak van, és az is görbe. A lélek tükre ez esetben nem jöhetett számításba. A whisky segített volna, de Szarvaska szigorú elvonókúrára fogta. Naponta többször elsétált Nagyfára ez az elvonás egyik feltétele volt, és az alsó ágon ücsörögve lóbálta lábát. Bambán meredt maga elé, amikoris megjelent a varázsló. Tegnap este óta kicsit megőszült, és az eszelős tekintet valahogy ráfagyott az arcára. Üdvözöllek Holle Anyó, köszöntötte Beka Szep. Amikor felismerte, elszégyellte magát. Elfordult és kiköpött a fára. A varázsló méla undorral nézett végig rajta, és tüntetően tovább ment. Beka Szep gyűlölettől sugárzó tekintettel nézett utána és leesett a fáról. Felpattant, bízott benne, hogy senki sem látta, de tévedett. Szarvaska ott állt a tipi előtt, és nevetve csapkodta térdeit.
- Uff, direkt volt - mondta Beka, és sértődötten elvonult.
A főnök felszólította Szürke Farkast, hogy az esti tűznézésnél varázsolnia kell. Olvasni kell a jövőben, meg kell győzni a törzs tagjait, hogy a Nagy Manitu figyel rajuk. A főnök egy nagy adag babot utalt ki Szurke Farkanak, aki örömmel fogadta. Talán a hajnali Whiskyt próbálta viszonozni. A varázsló azonnal pipára gyújtott és hamarosan transzba esett. Nem ütötte meg magát, sőt a politúr sem sérült meg rajta. Kezeit az égnek emelte és érthetetlen szavakat kiabált. Ettől a falu apraja nagyja megrémült, és bemenekült a sátorba.
Mokkaszin a falu rossza, ekkor ragadta meg az alkalmat és a varázsló titkos könyvét, aminek a cime: „Himihumi anyó nyunyujai, pamparampam átka....” volt és rohant Bekahoz, aki az előbbi esés miatt ülepét dörzsölte.

- Ügyes vagy - dicsérte meg, és egy eredeti rohadt áfonyát adott ajándékba. Beka mindig jószívű volt. Hatalmas pupillákkal meredt a fehér lapokon hemzsegő ákombákomokra. Beka nem tudott olvasni. Illetve tudott, de elfelejtett. Szarvaska érdeklődéssel figyelte Beka arcát, és próbált olvasni a gondolatokban. Kudarcot vallott, Beka szerelmet.
- Szarvaska, olvasd már el! - könyörgött. - A reggeli csipa még zavarja látásom - füllentette.
Szarvaska nyelt egyet, közelebb húzódott és miután Beka szerint olvasni ő sem tudott, belekezdett az ezeregy éjszaka meséjébe.
- Se here, se zádé - kezdte Szarvaska, és gyengéden célzott a hitvesi kötelességekre. Beka sértődött volt, itt mindenki az ő férfiúi tehetségével van elfoglalva. Még ez a gyűlölt könyv is.
Hiába Öreg Szemnek igaza volt. Az írás az veszélyes.