A hang irányába fordultunk, és dühösen felnyögtem. Pont ezzel
akartam megkoronázni ezt a délelőttöt!
Egy kócos, fekete hajú, szemüveges, magas, hosszú orrú fiú állt a
tóparton. A bátyám, személyesen!
- Mit akarsz, James?! – vetettem oda.
-Kicsit macerálni titeket! Ugyanis Pipogyusszal ma nem tudunk
szórakozni! – felelte lazán, James helyett egy másik fiú, aki nem volt
más, mint…
-Black! Sirius Black! Hát te is itt vagy? – csikorgattam a fogaimat.
-Hát nem még nem jöttél rá, hogy ahol én vagyok, ott van ő is? –
kérdezte szinte nyájasan James.
-Hát már ezeket a szerencsétlen, elsős kislányokat se hagyjátok
békén!? Szégyelljétek magatokat! – kiáltott feléjük felháborodottan
egy csinos, vörös hajú lány. 
James gyorsan a hajába túrt.
-Jaj, Evans! Ezek csak a húgom és a barátnői!
Aha! Szóval ő a híres Lily Evans! Tévedés ne essék, drága testvérem
nem beszélt róla nekem a világért se, csak a nyári szünetben, amikor a
haverjai eljöttek vendégségbe, a fiúk bezárkóztak a James szobájába,
és én a csukott ajtónál kihallgattam egyet s mást, hehehe! Végül egy
fotót is találtam a csajról. Hát, meg kell hagyni, igazán kifinomult ízlése
van a tesómnak. De az is igaz, hogy ennél lánynál SEMMI esélye.
Kivéve talán, ha…ott vagyok én, aki összehozza majd valahogy őket!
-Menjünk innen! – türelmetlenkedett Claire.
-Jó.
Bent, a kastélyban újabb megpróbáltatással találtuk szembe
magunkat. A megpróbáltatás neve:
-Hóborc! Jaj ne!
A kopogószellem egy üveg tintával próbált megöntözni minket. Nagyon
fürgének kellett lenni ahhoz, hogy kitérjünk a fekete folyadék útjából.
-Elsősök, hahaha! Fekete lesz a hajatok!
-Fejezd már, be Hóborc!
-Nem volt még elég? ÁÁÁ! Ez majdnem talált!
  A kopogószellemet végül Frics, a gondnok üldözte el.
  Utána minket is. A nagyterembe.
    Sietve leültünk a Griffendél asztalához.