Ránéztem az órára.
7:51
Te jó ég! Nyolckor kezdődik a reggeli! Ananda, Ananda, Claire, Claire,  mér’ nem ébresztett  föl valamelyikkőtök?
Szélsebesen magamra kaptam a ruháimat, feltettem a süvegemet és rohantam le a nagyterembe. Tudtam, hogy elkések. Tudtam!
Kimásztam a portrélyukon, keresztül a folyosón, és a rúnatanterem mellett belebotlottam, na kibe? Hát Remus Lupinba!
Beszélgetésbe elegyedtünk, ami a következőképpen folyt:
Remus: Szervusz Emily! Jó reggelt!
Én: Ööö…hello.
Remus: Jaj, bocs, még nem is találkoztunk. A nevem Remus Lupin. A
bátyád, James egyik barátja vagyok. Onnan tudom, hogy ki vagy.
Én: Aha.
Remus: De a húgommal, Anandával már összeismerkedtél, igaz?
Én: Ühüm.
Remus: Nem félsz, hogy elkésel a reggeliről?
Én: De.
  Úgy látszik, csak egyszótagos válaszokat tudok adni. Szép…
Remus: Gyere, mutatok egy rövidebb utat. Így időben odaérünk.
Én: Jó. Kösz.
    Pár lépést haladtunk jobbra, majd Remus megállt egy kandeláber előtt.
-Nézd csak! – szólt, és lenyomta a gyertyatartó egyik ágát. Ekkor a fal nyikorogva feltárult.
- Gyere –hívott Remus, és végigszaladtunk egy szűk kis folyosón, ami egy kis csigalépcsőbe torkollt.
-Vigyázz – fordult felém a fiú – a harmadik fok cseles.
-Megjegyzem. – vigyorogtam.
A lépcső alján a falra egy fiatal boszorkány képe volt felakasztva.
-Szia, Elladora. Légy szíves, engedj ki. Kérlek! – szólt a festményhez a kísérőm.
-Na jó. Ha ilyen szépen kérsz…-azzal felnyílt, és egy kis „kapu” nyílt ki
a…nagyterem elé.
-Hát…itt is volnánk. – mosolyodott el Remus.
Istenem, hogy tud ilyen aranyosan mosolyogni!
-Köszi. – böktem ki nagy nehezen. 
- Menjünk be enni. Farkaséhes vagyok.
-Oké. Én is kajás vagyok, de nagyon.
  És így, kettesben elindultunk a Griffendél asztala felé.