Egyébként Jameséknél lett volna még hely, de kösz, ebből én nem
kérek!
Na jó, ha Remus is ott ült volna, esetleg elfogadom az ajánlatot, de
fájdalom, az említett fiatalember prefektus is, és külön neki és
társainak volt lefoglalva egy fülke. Ez az én formám!
Megsemmisülten kullogtam a folyosókon, míg egyszer csak…
Egy majdnem teljesen üres fülkéhez értem. Csak egy elsősforma lány
lapozgatta bent a Reggeli Prófétát. 
Félig kinyitottam a kupé ajtaját.
-Szia! Van itt szabad hely?
-Szervusz! Persze, ülj csak le nyugodtan. Amúgy is unatkozom egy picit.
Legalább lesz társaságom.
-Akkor jó. -és lehuppantam a  puha bőrülésre. –Egyébként hogy hívnak?
-Ananda Lupinnak. Hát téged? – felelte, és megrázta hosszú, vörös
loboncát.
Jól értettem? Lupint
mondott???????????????????????????????????????????
Lehet, hogy testvérek? Hát Fortuna mégis mosolyog rám? Jeeeeee!
Következtetés levonása: ezzel a csajszival nem árt jóban lenni!
- Ó, én Emily vagyok. Emily Potter. Örülök, hogy megismertelek.
- Szintúgy. Hé, te nem James Potter húga vagy?
-De igen. Honnan tudod?
-A bátyám, Remus mesélt már egyet s mást otthon. Főleg a barátairól,
Blackről, Pettigrew -ról és Potterről.
-Értem. Te melyik házba akarsz kerülni? - váltottam témát.
-A Griffendélbe. És te?
-Én is. De a Hollóhátat is elfogadnám.
-Aha, végül is az se éppen rossz. De a Hugrabug se.
-Igaz. De ha a Mardekárba kerülnék, felakasztanám magam.
-Tényleg ennyire rossz lenne az a ház? – tűnődött.
-Természetesen! - vágta rá egy lány, aki most lépett be a ládájával és
a macskabaglyával a kupéba. Rövidre nyírt csokoládébarna haja
megcsillant a napfényben. - Van itt hely? Minden fülke foglalt.
-Persze, ülj csak le.
Kényelmesen elhelyezkedett.
-Kösz – folytatta csevegő hangon. - Egyébként mi a nevetek?
-Emily Potter. – vágtam rá.
-Ananda Lupin. -  mondta újdonsült barátnőm.
-Remek. Az én nevem Claire. Claire Charming. Örülök, hogy
megismerkedtünk.
-Szintén – feleltük kórusban.
-Ti is griffendélesek szeretnétek lenni, igaz?
-Igen.
Egy kis idő múlva jött a mosolygós büfékocsis  boszorkány.
-Kértek valamit enni? Vagy inni?
-Igen, egy pár dolgot veszünk.
Majd felvásároltuk a fél büfét. Igazi különlegességeket majszoltunk az
út végéig, s közben jót trécseltünk így, hármasban.
Amint megérkeztünk Roxmortsba, az állomásra egy hatalmas ember
fogadott minket.
-Elsőévesek, utánam! – szólalt meg mély, dörmögő hangján.
-Ő Rubeus Hagrid, a roxforti vadőr! – suttogta Ananda.
-Félelmetes. – így Claire.
Követtük az óriást egész a roxforti tó partjáig.
-Üljetek a csónakokba. De négynél többen egybe ne – szólalt meg,
miután egy újonnan összekovácsolódott kis hatosfogat készült
beszállni az egyik járműbe.
-Ülünk egy ladikba? - fordultam  új barátaim felé.
-Lehet róla szó.
-Okés ötlet.
-Ideférek még? – nyafogta egy kényeskedő kis cafka lány.
-Aha. – hagytuk rá.
Majd elindultunk a hatalmas, kissé zord Roxfort kastély felé…