Munkácsy Mihály 1874 nyarán látta Velencében, a Scuola di San Rocco-ban Tintoretto négy hatalmas passióképét. Velencéből Budapestre érkezett, majd Kalocsán töltött két hetet Haynald Lajos érseknél, az egyházművészet ösztönzőjénél, Liszt Ferenc barátjánál. Bizonyára már ekkor megszületett benne a Krisztus sorozat ötlete. Ezután főként Rembrandt és Rubens műveit tanulmányozta. 35 olajban megoldott tanulmány és vázlat után 1880 tavaszán készítette el az első kompozíciós vázlatot, 1881 húsvétján mutatta be a hatalmas festményt műgyűjtője, menedzsere, Karl Sedelmeyer párizsi palotájában. A siker itt, majd Bécsben, Budapesten, Nagy-Britannia több mint húsz városában hatalmas volt. Sedelmeyer a festmény vázlataival, tanulmányaival, könyvekkel, metszetekkel egészítette ki a bemutatót. 1886 novemberében Amerikába vitte a festményt, Munkácsy hat hetet töltött New Yorkban, Philadelphiában, Washingtonban és portré megrendeléseknek tett eleget. 1887-ben John Wanamaker milliomos megvásárolta a Krisztus Pilátus előtt-et és a Golgotá-t 120 ezer és 100 ezer (más forrás szerint 175 és 160 ezer) dollárért. 1889-ben kölcsönadta a párizsi világkiállításra, 1893-ban maga vitte el a chicagói világkiállításra a két festményt- 1907-ig vidéki képtárában tartotta a két művet. Amikor ott tűz ütött ki, levetette és restauráltatta azokat. 1911-1988 között Philadelphiában, a Wanamaker-store nyolcadik emeletén, különteremben álltak egymással szemben a művek több más festő képeivel együtt. 1988-ban a Sotheby's árverésen egy telefonon aukcionáló kanadai férfi vásárolta meg a festményt, később derült ki, hogy Joseph T. Tanenbaum. A mű 1995. február 2-án érkezett meg Debrecenbe. Szentkirályi Miklós, Lente István és Béres Erzsébet restaurálta 1995 tavaszán. Magyarországi másodbemutatója, 1882 után 113 évvel, 1995. augusztus 25-én történt. Ez egyben a Krisztus-trilógia világbemutatója.

A hatalmas festmény - bár épít a biblia szavaira (János 18., és 19., Lukács 23.) - sűríti az eseményeket. A diadalmas Krisztust mutatja be, aki sugárzó, fényes fehérségével áll a középpontban és néma nyugalmával győzi le acsarkodó ellenségeit, a tétovázó római helytartót. Több kortárs művész (Ivanov, Antokolszkij, Gustave Doré) foglalkozott passiótémával, de Munkácsy remeke fölöttük áll. Nem csak a Biblia ismeretéről, hanem lélektani tudásáról tett tanúbizonyságot, koráról, önmagáról vallott szuggesztív művében. Egy megváltozott, kétkedésekkel teli korban élte át a bibliai történést, illetve ürügyül használta azt a világról, az erkölcsről szóló vélekedésének, megrendülésének a kifejezéséhez.

A bibliai történésben középső, a megfestést illetően befejező darabja a Krisztus-trilógiának.A két festmény már évek óta Philadelphiában volt, amikor Munkácsyt egy magyar grafikus, nyomdász, Kádár Gábor rábeszélte a sorozat teljessé tételére. (Ő volt a vándoroltatás "menedzsere" is). A témaválasztást bizonyára meghatározta Anatole France Júdea helytartója című novellája, s egyáltalán: Munkácsy egészségének, idegállapotának végső megrendülése. Ez késztette arra, hogy ne a dicsőséges feltámadást, vagy mennybemenetelt fesse meg, hanem Krisztus és Pilátus második, fájdalmas találkozását.

A megváltó arcában a szenvedő, nagybeteg Munkácsy belső önarcképére kell ismernünk. Pilátus e szavakkal mutatja be őt a népének: Íme, az ember! (Ecce Homo!) Szavaira (hogy ti. nem talált benne bűnt a római törvények szerint) reagál a tömeg. A férfiak durva, támadó mozdulataival szemben a nők gesztusai finomak, védelmezőek. A kortársak Mária, János evangélista, Bűnbánó Magdolna, Péter apostol, Nikodemus, arimetheai József, Júdás alakját nevezték meg, azonosították a képen. Ezt tehették, hiszen Munkácsynak ez a műve a leginkább leíró jellegű. Fáradt, utolsó alkotása, amelyet Ő hozott el Budapestre, a millenáris kiállításra. A művet ezt követően Bécsben, Brüsszelben, Angliában és Írországban láthatták. 1899-ben pl. a fiatal James Joyce csodálta és írta le (Dublinban látta). Az Ecce Homo megfordult ugyan Amerikában is, de nem találkozhatott a két előző festménnyel. Azok előbb Wanamaker vidéki házában voltak, 1907-1911 között restaurálás alatt álltak. 1911-től a Wanamaker nagyáruházban létrejött a Munkácsy Room, amelyet két újságíró pontosan leírt és nem említette az Ecce Homo-t. Ez a két újságíró azért járt Philadelphiában, hogy tájékozódjék: Wanamaker átadná-e Magyarországnak a festményeket? 1914-ben ugyanis Velencében, majd Budapesten mutatták be az Ecce Homo-t. Felmerült annak az ötlete, hogy egy épülő magyar katolikus székesegyházban együtt, egymás mellett álljon Munkácsy Krisztus-trilógiája. John Wanamaker hajlandó lett volna átadni a képeket, de még az Ecce Homo megvételére sem jött össze az angol-amerikai konzorcium által kért 120 ezer korona. Kitört az első világháború, a kultúrára senki nem gondolt. Ebben a reménytelen helyzetben tűnt fel Déri Frigyes, Bécsben élő kereskedelmi tanácsos, aki 76 ezer aranykoronáért megvásárolta az Ecce Homo-t. Halála, 1924 után a festmény, Déri hatalmas művelődéstörténeti hagyatéka részeként, Debrecenbe került. 1930 óta a számára épített tetővilágításos különteremben áll. 1993-ban a Golgota, 1995-ben a Krisztus Pilátus előtt került mellé, két oldalára. Ezzel megvalósult - legalábbis átmenetileg - az az 1852-es illetve 1914-es törekvés, amely az egyesítésére, az együttes bemutatására irányult.