1. fejezet

   „Augusztus 20! Már csak pár nap és ott leszek! A Roxfortban! A szüleim még fel sem bírták fogni, hogy a kisebbik lányuk (is) a roxfortban folytatja… akarom mondani, kezdi pár nap múlva tanulmányait. Igazából még nekem sem sikerült igazán. Sokszor történtek velem furcsa dolgok, de sosem gondoltam volna, hogy egyszer minden álmom valóra válik. Úgy érzem idáig árnyékban éltem, és csak most süt rám a fény.

   11 éves vagyok. A nevem Angel Sparrow. Na ne tévesszem meg a nevem. Köze sincs a valósághoz. 3 sulim volt, idáig pedig még csak nem rég végeztem el a 4. osztályt. Akárhányszor bemutatkozok valahol, mindig kedvesen mosolyognak, első padsorokba ültetnek- reménykedve, hogy példát mutatok-, és különböző versenyeket ajánlanak. Borzalmas, nekem elhihetitek. És mindez miért? Mert anyám egy angyali névvel áldott meg. Aztán persze, hamar rá jönnek, hogy nem vagyok egy kisangyal. Az órákat végig szövegelem a fiúkkal, nem tanulok- igaz így is a legrosszabb jegyem 3-as, 4-es-, és többször jártam az igazgatóiban, mint a legrosszabb fiú a legutóbbi sulimban.

   Nem öltözködöm nagyon lányosan sem. Nem hordok szoknyát, kopogós magas sarkút, jobban kedvelem inkább a laza kényelmes farmerokat, deszkás vagy converse cipőket, basball sapikat kényelmes pólókat- bár ebből van néhány lányosabb darabom is. Jah és mellesleg a sport, amit űzök, sem igazán lányos. Gördeszkázok. Apukám mindig azt szokta mondani, hogy én egy igazi egyéniség vagyok, ám ezt a véleményt a nővérem nem osztja. Szerinte csak egy tinédzser vagyok aki próbál rátalálni magára. Tiszta hülye! Mintha ő nem lenne tinédzser! 14 éves és 4.es a roxfortban, amiről idáig én semmit sem tudtam… Jah tényleg a családom!

  Anyukámmal (Minerva) apukámmal (Teodore) és nővéremmel (Heléné) élek együtt. Anyukám egy ritka aranyos, kedves teremtés, még ha nem is mindenben értünk egyet. Apukám meg egy igazi családfő: keménykezű és igyekszik szigorúnak látszani de igazából ő is egy melegszívű ember aki imádja a családját. A nővéremről inkább nem szeretnék nyilatkozni. 14 éves csinos, szép és tökéletes. Néha rút kiskacsának érzem magam mellette, persze ez ellen nem is tesz semmit. Barna hosszú szög egyenes haja van, meleg barna boci szeme és tökéletes alakja. Ezzel szemben nekem vörös – erre mondjuk kifejezetten büszke, vagyok- göndör hajam, van, zöld szemem és egyáltalán nem tökéletes alakom…”

  Angel Sparrow egy nem túl nőies mozdulattal földhöz vágta a naplóját, amit akkor kapott, meg amikor megtudta, hogy a roxfortba megy tanulni. Ennek az óta már 3 éve és a napló betelt. Szerepét átvette egy másik, majd megint egy másik. 3 év alatt sok minden változott. De legfőképpen ő. Most már nem ír olyan szorgosan naplót, mint régen, sőt van, amikor egy hétig képes rá sem nézni, kis bőrkötéses könyvére.

  Lehajolt a könyvért, amit az előbb eldobott, betette ládája legtetejére és megpróbálkozott a lehetetlennel: összecsukni! Igaz korántsem volt olyan sok cucca, mint a nővérének mégis nehezen ment neki. Valószínűleg, azért mert nem épp gyönyörűen hajtogatta össze ruháit.

- Kicsim, kész vagy már?- Halotta a szobája elöl anyja hangját.- Apád már az ajtóban áll és várja, hogy induljunk.

- Megyek.- Válaszolta majd néhány pillanattal később mosolyogva lépett ki szobája ajtaján maga után cipelve nehéz ládáját.

- Te mondd! Ugye nem tetted már megint el a gördeszkádat is? Mondtam már, hogy a roxfortba nem való efféle mugli játékszer! Emlékezz múltkor is elkapott a gondnok, amikor a folyosón bravúroztál… éjfélkor!- Halotta maga mögött nővére bársonyos hangját, ami ilyenkor reggel még a szokottnál is jobban idegesítette.

- Mondd, neked nem mindegy, hogy mit csinálok, és hogy mikor kap el Frics?- Villantotta rá smaragd zöld szemét, ami most idegesen csillogott, majd kiment a kocsihoz és betette a ládát a csomagtartóba.

- Milyen érzés végzősnek lenni?- Kérdezte Helénétől, mikor némileg már lenyugodott. Furcsa volt belegondolnia, hogy jövőre már nem lesz minden a közelében, és nem tesz majd rá hülye megjegyzéseket.

- Furcsa. Na gyere apa, anya induljunk!

  Hosszú, fárasztó kocsikázás után beértek a Londoni állomásra. Kerítettek valamit a ládájuknak majd megkeresték a 9 és ¾-edik vágány bejáratát.

- Gyerünk csak szépen egyesével! Semmi feltűnés!- Mondta Teodore. Angel eltűnődött rajta, hogy milyen vicces, hogy apja szinte semmit nem tud a mágiáról, mégis úgy óvja, mintha közvetlen köze lenne hosszá. Nézte amint nővére, szépen lassan átlép a falon, majd anyja is.

- Te jössz!- nézett rá apja, mire ő bólintott és olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudott neki szaladt a falnak. Persze a muglik szerint várható ütközés elmaradt. Helyette a 9 és ¾-edik vágány peronján találta magát. Körbe nézett a sok furcsa varázslón és boszorkányon, akik a gyerekeiket kisérték ki, majd egy tömeg- nála min. 1 fejjel kisebb- gyereken. Minden bizonnyal ők voltak az idei elsősök. Cinkosan rájuk kacsintott majd tovább ment elköszönni anyjától és apjától. Ezt utálta a legjobban, az egészben. A búcsúzkodást. Ilyenkor mindig viszketett a szeme és próbált nagyon gyorsan elköszönni.

- 5 perc az indulásig!- Üvöltötte a hangosbemondó.

- Hát, sziasztok! Majd írok levelet.- Mondta és megölelte anyját, majd apját.

- Szia kicsim! Nagyon vigyázz magadra!

- Ne csinálj semmi butaságot!- Itt vágott egy grimaszt apjára majd felszállt. Még egy kicsit állt az ajtóban és integetett majd, mikor hangos sípolás jelezte, hogy a vonat indulni készül, ő is elindult megkeresni a barátait.

  Sok fülkébe kopogott be hiába míg végül megtalálta őket. Jake, Marky, Xader, sőt még Mary, az egyik szoba- és évfolyamtársa is ott volt.

- Kip-kopp!- Mosolygott haverjaira, majd gyors üdvözlés után helyet foglalt Xander, a legjobb barátja mellett.- hogy telt a nyár srácok?

- Mary épp most számol be francia országi nyaralásáról.- Mesélte Marky.

- Jah rendben! Akkor én is beszállok a…- Kezdte Angel, de nem bírta befejezni, mert teljesen váratlanul és minden kopogás nélkül az ajtó kitárult és megjelent rajta Jaffo és az elmaradhatatlan talpnyalói. Jonathan Jaffo már első óta Angel legnagyobb ellensége.

- Lám, lám Sparrow! Hát mégsem késte le a vonatot! Kár… nagy kár.- Mondta negédes mosollyal.

- Lám, lám Jaffo! Még mindig nem tanult meg kopogni.- Mosolygott ő is majd előhúzta a pálcáját.- Húzz el innen nagyon gyorsan, különben azt is megbánod, hogy ma reggel egyáltalán felébredtél és felvetted ezt a borzalmas inget.- Sziszegte, mire Jaffo is előhúzta a pálcáját. Jó pár pillanatig álltak egymással farkasszemet nézve, míg végül Jaffo felemelte a pálcáját. De Angel gyorsabb volt és egy lefegyverző átokkal kitaszította a fülkéből, majd becsukta utána az ajtót és tovább hallgatta Mary élménybeszámolóját az eifel toronyról és finom hot-dogokról, mintha mi sem történt volna. Mary után Angel volt a soros majd a többiek. Mire a roxfort expressz megérkezett roxfortba már mindenki végzett a beszámolójával. Leszálltak a vonatról és beszálltak egy fiátkerébe.

Kritika Írása