naon yo tudom hogy nem sokat frissítettem az utóbbi időben ezért most igyexem....a felület változni fog,de tul sok mindent nem teszek fel,mert hamarosan átköltözünk UW-re.... de azér felrakom a képekhez egy pár phooshop munkámat,érdemes megnézni... :) sztem elég jók lettek,és ezzel a rólam készült képek is frissülnek




Távolba meredő tekintet, én csak legyintek,
aztán tovább lépek,
telnek az évek, a percek nem várnak,
de néha megállnak a csalóka árnyak,
csupán a nagyvilágnak keserves zsoldosa
boldogan rohanna
halálba, ha rá az várna,
de csak a kín,ami marad neki,
az utcán odakinn,
hideg a beton, a bőröm égeti,
mindenki tudja, mégis megkérdezi,
amire tiltott a válasz, itt nincs mit válassz,
vagy őket, vagy téged -az Ördöggel játszhatsz,
angyalokat igéző szemekkel nézel rám,
még maradj velem!,
a szavak mit érnek?,
hiába mondanám amit úgyis tudsz...

Talán még messze az a nap, minek beszélni róla,
talán ha mondanám, csak a whiskey szólna
belőlem, hogy fáj,
fáj minden körülöttem,
fáj, hogy hozzájuk szóltam, mégsem értettek engem,
mert én hibáztam; de lehet, nem is hiba,
csak egy számítási tévedés: megesik néha,
ember vagyok -persze, érzésekkel tele,
a józan eszem messze,
nélküle élek, sokszor félek,
de tőle nem remélek
menekvést, mert ha nem is túl sokat,
annyit azért tudok:
a mesékben lehet hinni, de valóra nem válnak,
csapó, és ennyi.
Hova mész, mire vársz, hé?,
eszed veszted, ha beállsz,
majd az szar -nem az lesz a veszted,
semmit nem kapsz ingyen, előbb-utóbb
majd fizetsz -nekem hihetsz...

A tudás hatalom, a boldogság ritka kincs,
észre sem veszed, ha nincs,
de majd megérint egyszer,
és hamar elillan,
átjárja lelked, akár kés a vajban,
szíved forró katlan, lángol,
hiába oltod, szemed ne csukd be,
Kérlek, ne! -mondod,
de végig kell nézned,
széttép a tudat
a múltad
és a jövőd között az utat
kettészeli a hatalmas szakadék,
amibe zuhansz magad is,
s már egészen mélyen, a talajhoz közel
a papírt széttéped, melyet írtál,
összezavar,
hagyjatok rémek!, hagyjatok árnyak!,
a Pokol tornácán engem és Téged is várnak,
ábrándom elszáll, az ösztön súgja,
menekülni kéne, de nincs hova,
ennyi...