Kedves LÁTOGATÓ!

Érezzétek jól magatokat nálam!

Varga Katalin: Mottó.....
 
 Ha átcsapnak a fejed felett a hullámok,
 Jön majd egy révész, s a partra kormányoz.
 De Te se add fel, kell az akaratod!
 Ezzel az erővel a reményt is visszakapod.

Varga Katalin: Van egy kutyám

 Édesanyámmal együtt, mindketten mozgássérültek vagyunk.

Ezért hét közben a Szociális intézmény gondozónőitől kapjuk az ellátást.

Hét végén pedig egy kedves nővér jár hozzánk, lemosdatni, ápolni minket.

Igaz, én sok mindent meg tudok csinálni. Legyen szó, főzésről, mosásról, vagy apróbb háztartási munkákról.

A nővért nagyon megszerettük. Február elején azt mesélte, kihoztak a pápai Menhelyről egy kutyát.

Dévának hívják. Öt éves, ivartalanított, beoltott, féregtelenített, chipezett szuka kutyus.

Nagyon hányatott volt a sora eddig, ennek a szegény kis állatnak. Első gazdája láncon tartotta, ütötte, verte, éheztette. Amikor a pápai Kutya Menhelyre került, csont és bőr volt, bolhás, férges, remegő kis jószág. A nővér és a családja befogadták a kis rövidszőrű foxit. Jó helyre került.

.Mindig is szerettem a kutyákat. Megkértem, ha jön, hozza magával. Első látásra „szerelem”  lett a látogatásból. El nem mozdult mellőlem, hízelgett, nagyon megszerettem.

Nyugodt, másrészről viszont egy ugráló kis bohóc volt.

Vártam hát  hét végéket és Dévát az új kedvencet.

Nekem egy nimfapapagájom van, már tizenhárom éve. Volt már kutyám is régebben.

Mindig is vágytam egy újabb kutyusra. Csak a sétáltatás volt a gond, mivel én nem tudom levinni, naponta háromszor.

Múlt héten azt írta a nővér a Facebookon, hogy visszakerült hozzájuk a régi kutyájuk. Mivel kettő nem lehet a lakásban, nem tudja mi lesz Dévával?

Megszakadt volna a szívem, ha hagyom, hogy visszakerüljön a Menhelyre. Vagy rossz gazdihoz kerül.

Egyből elkezdtem a szervezkedést. Felhívtam a soproni Állatvédő Egyesület elnökét, segítsen. Olyan megbízható embert keresek, aki vállalná a kiskutyám napi, többszöri sétáltatását.

Sikerült egy egyetemista fiatal lányt találni.

Innen már eldőlt Déva sorsa. Jön hozzánk. Mindent megkap, ami kell. Sétáltatják is.

Szombaton volt egy hete, hogy itt van. Azóta mindenki dédelgeti, szeretgeti.

Főleg én. Bár következetes vagyok vele. Azért fegyelmezni kell egy ilyen kis állatot is.

Az egyetemista lány kutyakiképzést is tanult. Otthon is van két német juhász ebe.

Déva pedig szépen tanítható.

Minden álmom, hogy terápiás kutyus legyen

Tizenhárom éve járok már a Felnőtt korú Sérültek Napközijébe. Milyen jó lenne, ha megismernék őt a társaim.

Déva nagyon szereti a gyerekeket. Nem ugatós, nem durva. Imád játszani, pörögni.

Mióta itt van nálunk, szinte megváltozott az életem. Akinek van kutyája, tudja, mit jelent ez.

A hűséges tekintete, a hízelgése, az öröme, ragaszkodása mindenért kárpótol.

Bercivel, a papagájommal is remekül megértik egymást.

Van egy barátnőm, aki szintén nagyon szereti az állatokat. Szinte második gazdijaként szereti az én kutyámat. Mondani sem kell, ő is elviszi sétálni, eteti, gondozza.

Így változott jóra a sorsa.

Kölcsönösen kiválasztottuk egymást. Kicsit még furcsa neki most minden. De itt van most az otthona. Én vagyok a gazdija.

Igaz, a nővér továbbra is láthatja, hét végén, amikor jön.

Mindene van most neki. Szerető gazdik, étel, ital, nyugalom, kényeztetés.

Ebben pedig a mozgássérültségem sem gátol meg.

Egy kutya lelki társ, önzetlenül szereti a gazdáját. Csak szeretni szabad.