A busz amin ültem egyre távolabb vitt a férfitól, akit annyi ideje szerettem. Azt hittem, ha egyszerűen felszállok, ülök és nem gondolok semmire, egyszerre elmúlik minden amit valaha éreztem. Nos, tévedtem. Az ablaküvegen át bámultam, ahogy minden egyre távolabb kerül tőlem. Minden, kivéve az érzéseimet.

Szeretem a múltamat. Szeretem azt a kislányt, kamaszt, fiatal lányt aki voltam. Szeretem a régi és a volt barátaimat - azokat is, akik már nem barátok. Szeretem a régi és volt szerelmeket - azokat is, akik már nem szeretnek. Szeretem a régi és a volt álmaimat - azokat is, amelyek már nem álmok. Mert nélkülük ma nem lehetnék az, aki vagyok. Mert szeretem azt, aki ma vagyok. Szeretem a jelent. Szeretem azt a nőt, akivé ezen múlt alapján váltam. Szeretem tökéletes tökéletlenségét, nevetését és sírását, hisztijét és nyugodtságát, szenvedését és szenvedélyét. Nem vagyok tökéletes de már nem is vágyom ilyen balgaságra :-), csak szeretném mindig szeretni azt, aki éppen vagyok és azt az életet, amit éppen élek.

"Talán nincs is szükségem válaszokra. Talán csak arra van szükségem, hogy behúzzak neked egyet."

” Kívánok, kívánok, de, semmi nem változik. Azt kívánom, bárcsak jobban tudnék kívánni.”

"Lehet, hogy lassítanod kellene, különben a szivacs fel fog jelenteni. Hagyd abba a mosogatást, és igyál egyet!"

Nem vagyok naiv, csak mert remélem a csodákat.
Nem vagyok beképzelt, csak ismerem az értékeim.
Nem vagyok önző, csak elvárom, hogy azt kapjam, amit adok.
Nem vagyok gyáva, csak kerülöm a fölösleges összetűzést.
Nem vagyok szívtelen,

"Eljön az az idő, amikor fel fog tűnni, ha a tükörbe nézel, hogy az a csillogás, ami egykor a szemedben volt, már régen eltűnt. Már nem úgy látod a világot, mint egykor, már nem várod a csodákat, pusztán a sivár és kopár tényeket látod, amik villámként képesek átcsapni rajtad. De téged ez már cseppet sem izgat. Tudod nagyon jól, hogy ez a világ sajnos ilyen. Nem fogsz megbízni senkiben, és ezzel azt is képes vagy őrületbe kergetni, akit valójában szeretsz. Az ifjúkori szerelem már rég a múlté. Nem fog annyira lelkesíteni semmi a világon, mint régen, mert tudod, hogy semmi sem olyan fontos és nagyszerű, mint azt egykor hitted. A világ meghal benned, és vele halsz te is. Megölted a lelked egy tollvonással."

"Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem. De hogy mindennap eljön! Na nem, azt már mégsem! Hogy felidézze minden: egy ferde tekintet, egy régi tárgy, egy poros fénykép, a szélfújta levelek, az eső, az eldübörgő vonatok zaja. Na nem! Alig merek már kinézni az ablakon. Ott szokott előbukkanni a Szomorúság, a faluvégi dombhát mögül." /Lázár Ervin/

Ahogy múlik az idő, már nem fontos, hogy mi, miért történt, a dolgok egyszerűen csak voltak, és kész. Egy idő után, már nem érdekes, hogy ki volt a hibás, nem elemezhetünk ki mindent százszor hogy " Ki miatt? Miért? Hogyan?" alakultak igy a dolgok. Tudod, kedvesem, néha érdemes egy pillanatra elfelejteni ezeket a kérdéseket, hisz rég elveszett a jelentőségük. Néha félre kell dobni a büszkeségünket, belátni, hogy mindketten hibásak voltunk és megtanulni kimondani: Köszönöm, hogy voltál, hogy vagy és leszel.

"Egy mondás szerint, onnan tudhatod, hogy fontos dolog történt az életedben, hogy utána már nem tudsz úgy élni, mint azelőtt. Kaptál valakit, vagy éppen elveszítetted, nagyon megbántottak, vagy te tetted, aztán pár pillanatra kívülről láthatod az életed. Érzed, valami végérvényesen megváltozott. Mélységeid kékje, magasságaid zöldje egymásra borul a távolból, apró pontok az emberek. Aztán belekortyolsz a kávédba, visszarepülsz a földi reggeledbe. Érzed a szemetelő esőt, de ma valahogy még ennek is örülsz. Mert változol."

"A legapróbb dolog is boldoggá tehet egy napot, ha a megfelelő személytől érkezik. Keresd azt, aki egy szóval és egy mosollyal képes bearanyozni a hétköznapjaid és ha rábukkantál igyekezz ugyanígy tenni vele is. Észre fogod venni, hogy sokkal kifizetődőbb, ha ebből nyered a jókedved, mintsem, hogy folyton arra várj, hogy mikor okoz neked örömet a másik. Ha a szeretet kölcsönösen áramlik, akkor egyenlő arányban oszlik meg a felek között és senkiben nem marad tátongó űr vagy hiányérzet. Adj, hogy kaphass, szeress, hogy szeressenek." 

Ha valaki nem tesz meg érted legalább annyit, amennyit Te érte, akkor nem ő az igazi. Ő csak egy újabb útitárs az igazihoz vezető rögös és hosszú úton. Ha megtalálod azt, akit keresel, akkor azt rögtön tudni és érezni fogod, mert olyan érzés lesz, mintha mindig is Őt kerested volna. Idegen, de mégis ismered. Még távoli, mégis közelebb van, mint bárki más. A szemedbe néz, de a lelkedbe lát. Hozzád beszél, de a szívedhez szól. Na Ő lesz az igazi! 

Azt hiszed, hogy senki sem lát, senki sem hall és senki sem ért meg téged. Talán így van.. de csak azért, mert te folyton álarcot húzol, kinek-kinek a neki tetsző oldalad mutatod. Nem hibáztathatsz senkit, mert ha az ember azt kapja, ami neki kényelmes, nem fog azzal bíbelődni, hogy megtudja, mi van a felszín alatt. Te minden energiáddal azon vagy, hogy megfelelj másoknak. Szeretnek, de nem téged, csak a maszkot, amit látnak.  

Sok pasi él a földön. de ha én egyet kiszúrok az vagy idős hozzám, vagy nem tetszem neki, vagy egy igazi seggfej!

Egy nap majd hiányozni fognak az üzeneteim, amiket küldtem neked. Hiányozni fog, hogy mennyire aggódtam érted, amikor túl sokáig voltál kint. Hiányozni fog az idegesítésem. Egy nap, amikor már eltűnök, hiányozni fog, hogy volt valakid, aki akart téged. És amikor már nem leszek itt többé, hiányozni fogok!

te szarsz rám, én meg szarok rád, hát ez a kémia nálunk, de lehet még közös az ágyunk!

FLEGMA VAGY? 

hmm...hadd gondolkodjak: RÁBASZTÁL MERT ÉNIS.!!...

"A valóságról alkotott elképzelésem jó pár pofont kapott az elmúlt hónapok során."

Érzelmeket adtál nekem, de azt nem mondtad meg, mire valók! Mondd, elgondolkoztál te valaha is a tetteiden?

Játszom most én is amit játszottál nem kellesz akkor sem ha változnál..

Nem értetted meg, ki voltál nekem. Ne is értsd meg soha.

"...te tudod mit akarsz, nekem elég volt.."

Igen, mondjad a pofámba, hogy neked csak egy vagyok a sok közül..

'Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legnagyobb idióta a vidéken? 

ő, mert becsapott, vagy én, mert hittem neki?'

Ha majd elkezdek hiányozni ,ne felejtsd el ,hogy te engedtél elmenni..

Öt perced van, hogy elmerülj a csodás boldogtalanságban, öleld magadhoz, élvezd ki, engedd el és… menj tovább!"

Ma láttam valamit, ami rád emlékeztetett...de ne aggódj lehúztam és minden ment tovább!

Egész életünkben arra lettünk kondícionálva, hogy bizonyos gondolataink legyenek a dolgokról. A gondolatok tesznek bennünket boldogtalanná- de a gondolatainkat megváltoztathatjuk! Az életszínvonaladon úgy javíthatsz, ha a gondoloataidon javítasz, és gondolataid hatással vannak az érzéseidre!

El kell gondolkoznunk azon,miért ragaszkodunk annyira az elvárásainkhoz?az elvárt csak szilárdan tart minket,egyhelyben ,mozdulatlanul.A várt csak a kezdet. A váratlan az ami megváltoztatja az életet!

Tudom, hogy milyen, ha olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad, amennyire csak lehet, és ez hogy tud fájni belül olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy hányszor csinálsz új frizurát, vagy hányszor mész edzésre, vagy hány pohár Chardonnay-t iszol a barátnőiddel. Az ágyban minden éjjel aprólékosan végiggondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot, és hogy hihetted akár egy rövid percre is, hogy boldog voltál. És néha még meg is győzöd magad arról, hogy észhez tér, és becsönget hozzád. És ezek után, bármilyen sokáig is tartott, elmész egy új helyre, és akikkel találkozol, visszaadják az életkedved, és a lelked apró darabjai egyszer visszaállnak, és a zavaros idők, azok az esztendők, amik így elmentek, lassan kezdenek elmosódni!

Minden álarcnak megvan a maga története.

Nem bírom tovább? Néha azt hiszem jobb lesz, de nem igaz. Mindig ugyanolyan. Csak sírok és gondolkodok hogy igazán ki is szeret. És akkor azt gondolom mindenki becsapott ? senki nem szeret csak elhitetik velem? És lehet hogy ez az igazság ? ha megkérdezném ki szeret akkor sem mondanák meg az igazat. Mert az igazságot nem könnyű kimondani ?inkább hazudnak mert azt könnyeb kimondani. De abba bele sem gondolnak hogy a másiknak milyen nagy csalódás fogja érni. Mert mindenki csak magával foglalkozik. Nem értenek? nem tudhatják hogy milyen érzés. Talán még nem csalódtak senkiben. Lehetséges , hogy csak én vagyok ilyen hülye.

Ostobának érzed magad, hiszen eddig azt hitted szeretnek? és aztán nehéz beletörődni az igazságba. Jobb álomvilágba élni és elkerülni a szomorú igazságot, de aztán mikor felébredsz az álomból jó nagyot pofára esel. Annál nagyobbat csalódsz ,minél hosszabb ideje álmodozol. 

"Igazán attól fáj az ütés, kitől simogatást várnál, s nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál

Bújhatsz álarc mögé, de vigyázz... más is megteheti. Nem csak neked lehetnek titkaid.

' az idő elől nem lehet elbújni!'

'Mindenkinek van egy időgépe. Az emlékek a múltba, az álmok a jövöbe visznek...'

'Mind tettünk már rossz dolgokat, de attól még nem leszünk rossz emberek.' 

"Eljátsszuk, hogy erősek vagyunk, higgadtak maradunk, és titkoljuk, hogy nagyon is emberek vagyunk."

Vannak leckék az életben, amiket nem tanítanak sehol, mégis meg kell tanulni...

'Minden nyitott ajtón törj csak át,szerezz meg minden áldást amire vágysz.De az én bánatom jutalma egy láda arany,mert megfizetsz mindenért-> ki mint vet úgy arat!'

A tavaszi nagytakarítás nemcsak arról szól, hogy kiválogatjuk a dolgokat, majd megszabadulunk tőlük, hanem arról is, hogy ráébredj, ki is vagy és mások milyennek látnak. Esélyed van újraértelmezni önmagadat, hogy megváltoztasd az elvárásaidat és hogy emlékezz rá, sosincs túl késő visszatérni oda, aki voltál, vagy megcélozni azt, aki lenni szeretnél.

Oka van annak, hogy az emberek miért mondják, hogy ne reméljünk túl sokat. Senki sem akarja látni hogy valaki, akivel törődik, csalódott legyen. Ösztönösen úgy teszünk, hogy megvédjük a sajátunkat a sérüléstől és minden tőlünk telhetőt megtegyünk azokért, akiket szeretünk. Elsősorban azért vannak elvárásaink, hogy a legjobbat célozzuk meg, mert ha szeretsz valakit, nincs olyan, amit el ne érhetnél.

A múlt eseményei az emlékeinkben továbbélnek. Némelyikük olyan fájdalmas, hogy nem akarjuk újra átélni őket. Az emlékeinkre viszont ajándékként is tekinthetünk. Olyasmi, melyet felbonthatunk újra és újra, hogy felidézzük a boldog pillanatainkat. És olykor, az adott pillanatban emlékké alakulhat egy esemény, mert olyan igaz, oly tiszta és jelentős, hogy örökké az emlékezetedbe szeretnéd zárni.

"Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán. Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk. Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan. Elég ha tudjuk, hogy Ő a világra jött, gondolhatunk rá. Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást. Az emberek azt mondják, hogy nem szeretnek szenvedni. Én mégis szeretek. Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik. Ha ott lappang az a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozzak vele. Érezzem újra ugyanazt a dallamot a lelkemben. Az ő dallamát és az ő rezdülését. Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa. Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a Véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket a szeretet láthatatlan szövedékével. Hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett."

Sok minden van, ami összeköti a barátokat. Egy jóleső nevetés egy kínos incidensen, egymás vigasztalása a nehéz időkben, a képesség, hogy megbocsássunk egymásnak. De ami a barátokat a legszorosabban összefűzi, az a közös titok, amely megváltoztat mindent.

Ha meguntad az áldozat szerepét, akkor nem kell mást tenned, mint megtanulni örülni annak, hogy létezel. Nem nehéz, csak hagyd, hogy ok nélkül is mosolyra húzódjon a szád.

Gyermekként minden egyszerűnek látszott,

de egy-egy csalódás mélyen meg rázott.
Fel kellett ébrednem, rá kellett jönnöm,
hogy eljön az a nap mikor fel kell majd nőnnöm.
Döntöttem, ezután csak magam szolgálom,
nem lesz mi megállít csak a saját korlátom.
Jól látom ez az út vezet majd előre,
ettől kapok sokkal nagyobb erőre

Ordítanék, de felesleges. Sírnék, de nevetséges. Elég ennyi. De nem haragszom. Más lettél. S már nem bírom..íme a vallomás, nem tudom, hogy szép-e, de remélem érezhető benne, egy barátság vége.

"Már értem, könnyebb úgy tenned, mintha nem látnál, mintha nem figyelnél és nem hallanál. Már értem,neked ez csak játék, elfeledlek,hidd el,csak egy kicsit várj még."

"..Legalább te legyél megértő velem!Csak egy kicsit hagyjál békén,Csak egy percre fogd be a szád,Kérlek kapcsold ki a tévét,Aztán odafigyelek rád.Csak egy kicsit legyél kedves,Csak egy percre ölelj át ,Kérlek légy egy kicsit csendben ,Halljam a szíved ritmusát..."

"Elég gyakran konfrontálódok, veszekszem, és ezért egyáltalán nem könnyű kapcsolatban élni velem. A legkedvesebb ember vagyok a világon, drágáim, de nagyon nehéz együtt élni velem. Nem hiszem, hogy bárki el tudna viselni, és időnként túl nagy elánnal is próbálkozom elérni az ellenkezőjét. Bizonyos értelemben önző vagyok, mindent a magam szabályai szerint akarok játszani, de ki nem? Nagyon tudok szeretni, nagyon sokat tudok adni. Sokat kérek, de cserébe sokat adok."

"Bármilyen furcsán hangzik, te sem tudsz csalódni valaki másban, csakis saját magadban. A másik iránt érzett haragod kivetített érzelem. Mindaz, amit magadról gondolsz. Az ember ilyenkor magában csalódik, mert úgy gondolja, nem volt elég, amit adott."

‎"Ha egy gondolat folyamatosan jelen van az elmében, vagy koncentráltan foglalkozunk vele, gyakran bevonzza a hozzá tartozó tulajdonságokat is. (...) Egy gondolat olyan, akár a földbe vetett mag."

'Élvezd, hogy minden rosszban van valami, ha egymagad maradsz is lehetsz még valaki .. (8)'

'egy nap valaki megfogja köszönni neked, hogy elengedtél.!'

'an egy álmom,ha beledöglök is valóra váltom.! ;)'

'Élvezd még ha fáj is minden egyes frázis, a külvilág csak színfalak, szívedben a bázis!'

'Ami nem öl meg, az csak erősebbé tesz,
kicsit magabiztosabbá
Mikor egyedül vagyok, az nem azt jelenti, hogy magányos is.
Ami nem öl meg, az harcost farag belőled,
még lépni is könnyebb,
Az, hogy te elmentél, az nem azt jelenti, hogy nekem is végem van!;DDD'

'Míg te kerülsz, más felfigyel rám, míg te megbántasz, más megvigasztal... míg te velem veszekedsz, más rám ír: szia, beszélgetünk? Míg te túl elfoglalt vagy, hogy foglalkozz velem, más időt szakít rám és vigyáz rám...míg te sírásra késztetsz, más mosolyt csal az arcomra. Míg neked nem jut eszedbe, hogy felhívj, más megteszi. Míg te nem tudod eldönteni, hogy tényleg engem akarsz... más már rég rájött!!!'

'Az álláspontunk megváltoztatása nem gyávaság, hanem a legnagyobb bátorság.'

Létezik egy általános igazság: mindenki hazudik. A változó csak az, hogy miről.

"Csak naplementéig lehettem biztos benne, hogy itt marad velem. Mint a tündérmesékben, amikor elérkezik az a pont, ahol megtörik a varázs."

Remélem, azért néha amikor egyedül érzed magad eszedbe jut, hogy én melletted lennék, ha hagynád..

"Az élet egy nagy szerepjáték. Mindannyian játsszuk az általunk választott karaktert, és csak egy dolog van ami kizökkenthet minket a szerepünkből, s az nem más, mint a szerelem. Mikor jön valaki, aki az első perctől kezdve átlát rajtunk, az ő szemében az álarcunk lehull és megsemmisül. Csupán az igazi énünk érvényesül, ha akarjuk, ha nem, és ez az, ami néha annyira megrémít minket, hogy legszívesebben hanyatt-homlok menekülnénk, de hamarosan rájövünk, hogy e nélkül nincs értelme az életünknek."

Az élet arról szól, hogy bízz az érzéseidben. Kockáztass! Merj önmagad lenni! Tanulj a múltból! Becsüld meg az emlékeket! És vedd észre : az élet mindig megy tovább. . .

"Ha már úgyis a pokolba kell mennem, akkor legalább csináljam rendesen."

'legrosszabb, ha úgy kell elsétálnod valaki mellett, mintha soha nem játszott volna fontos szerepet az életedben, holott régen órákig beszélgettetek, s most még csak egymás szemébe sem tudtok nézni. de a legjobban az töri össze a szíved, hogy észre kell venned, a jó dolgok megváltoznak . . .'

"...nem értem, hogy miért kell ez így, hogy miért jó neked, miért nem válaszolsz, mond miért nem felelsz, hogy miért játszol így, s hogy miért pont velem?Miért engem teszel tönkre?Miért engedem?Éreztem, ez így nincs rendben, de te elvakítottál ez lett a végzetem.Éreztem ez így nincs rendben...te csak játszol velem..."

Három szóban el tudom mondani mit tanultam az életről: mindig megy tovább…

Kedvellek. Az emberek azt mondják, nincs jó ízlésem, de kedvellek.

Nem Ő hiányzik, hanem az, akinek hittem.

Ha az az érzésed, hogy átvágnak, akkor valószínűleg így is van.

Ha valamit igazán meg akarsz tenni, akkor megtalálod a módját. Ha pedig nem, akkor megtalálod rá a kifogást

"valahogy össze omlott minden és már nem tudom, hogy mért"

"ha valaki nem veszi észre, hogy eltűntél az életéből, akkor nem is voltál fontos neki sohasem.."

‎"...Megőrültünk, ülünk a gép előtt. éjjel 2-ig majd folytatjuk délelőtt
A facebookon levelek serege, már nem bírom..én menjek vagy te gyere? 
Elválaszt a fél ország, a kezem csak a gépen át ér hozzád. 
Hogy mit akarok?..Azt már rég tudom..gyere, találkozzunk félúton..." :D

Nem kerülöm, és nem is keresem,
Csak kibírom azt, hogy ne találkozz velem.
Átnézel rajtam, mint az üvegen,
Átnézel rajtam és vérzik a szívem.
Egyszer szeretném megkérdezni már;
Nem fáj az, hogy nekem fáj?

“…ha egyszer rossz, akiben annyira megbíztál,Tőr a szívben, máris meghaltál…”

„Hinned kell a boldogság lehetőségében, hogy csakugyan boldog légy. Az vagy, amit gondolsz, és csak azt tudod elgondolni, amiben hiszel. Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik. Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek. Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe borul. Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít. A jó gondolat: ajándék, szárnyalás, magasba vágyódás, felemelkedés. Élni csupán a legtisztább vágyak szerint érdemes. Attól függően, hogy vágyaink keserűek vagy édesek"

"Miért!? Mondd, mit tegyek, hogy megfeleljek!? Miért!?"

"Azokban a pillanatokban, amikor nem szóltunk egymáshoz megértettem, mennyire közel áll hozzám."

,,Nem az idő választ el elsősorban azoktól, akikkel régen találkoztunk, hanem a belső események, amelyek bennünk történtek s történnek."

'Hosszú idő mióta ismersz , régóta tudom, hogy szeretsz,
De eddig mindig azt hittem, hogy barátként szeretsz engem. Egymáshoz közel kerültünk, valami kialakult közöttünk, Nem tudtam, hogy mi ez, hogy neked mást jelent mindez.. De egyszer csak rájöttem, mikor a szemedbe néztem,
Valamit megpillantottam benne, a szerelem lángja égett benne..'

'ő boldog nélkülem .. én meg úgy teszek, mintha az volnék!'

'az ölelésben mindenkor ott az üzenet, hogy nem vagy egyedül !'

'Megkaptam a semmit, a mindenért cserébe ..'

'egyszerűen,nem értelek.. 

jeleket küldesz,hogy szükséged van rám,
hogy látni akarsz,hogy megakarsz csókolni,
hogy tetszem,hogy egyszerűen akarsz.
lehet,hogy csak arra a pillanatra,
arra az egy-két órára amíg velem vagy,
de kellek neked.
és? amikor lépni kéne? ülsz.vársz. 
tétlenül,hogy majd én,a buta kislány lépni fog.
de mondjuk lépek is, mert ugyan úgy kellesz,
a csókod, a mosolyod, a szemed, a hangod.
de nem tudom mit is akarsz.. 
szóval lépj. most,ma,holnap.
de l é p j .'

Olyan fajta lány vagyok, aki nem ír rád, bármennyire is akar, aki nem megy oda hozzád, bármennyire is kíván. Lehet, hogy rossz dolog, sőt tudom, hogy az, de a büszkeség ennél sokkal fontosabb. Megvárom inkább, hogy te írj rám, hogy te gyere hozzám , ha nem akkor az sajnos már nem az én hibám ..

képes vagyok felállni, képes vagyok küzdeni, képes vagyok legyőzni mindent, és túllépni a dolgokon, de minden egyes botlással nehezebb, főleg hogy tudom, egyedül vagyok ..

mikor öt éves voltam, anyukám azt mondta nekem, a boldogság a kulcs az élethez. aztán iskolába mentem, ahol megkérdezték, mi akarok lenni ha nagy leszek; azt válaszoltam, 'boldog'. elmosolyodtak, és azt mondták, hogy nem értettem a kérdést, pedig igazából ők értelmezték rosszul az életet.

boldogság gyere haza! késő van.. gyere haza.! honnan jössz, nem érdekel. gyere haza csak ennyi kell .. :| :)

az ember személyisége akkor mutatkozik meg ha részeg .

Lehetnék én flegma is, de nem tudnám megtenni. Nem tudnám azt mondani, hogy húzz el, mert azt akarom, hogy maradj velem. De neked mi jár fejedben?? Mond, mit szeretnél tőlem?? Ha semmit, miért nem mész el?? Engem ezzel megbántasz, hát nem érted?? Itt vagy velem, de mégsem értelek. Mond, szeretsz? Vagy egyszerűen csak elviselsz?? Itt akarsz maradni, vagy csak kényszert érzel?? Várok a válaszra, de nem várhatok örökké. Értsd meg, nem adhatom oda a szívem, ha tudom, hogy te töröd ketté..

kedves kispárna! sajnálom a könnyeket.. kedves szív! bocsánat a károkért. kedves ész.. mégis csak neked volt igazad!

Bal lábbal keltél reggel? Morcosan, rosszkedvűen indulsz neki a napnak? Úgy érzed, bár fel se ébredtél volna, hisz úgysem sikerül semmi? Állj meg egy percre, tedd a szívedre a kezed. Érzed? Nem ok nélkül dobog a szíved. Ezt soha ne felejtsd el!

elegem van abból hogy órákat töltök azzal hogy 'tökéletes' legyek egy olyan srácnak aki nem viszonozza az érzéseimet, hogy éjszakákat sírjak át miatta, hogy hamis mosolyt viseljek azért hogy elrejtsem a könnyeimet.. végeztem azzal hogy próbálom a dolgokat rendbe hozni mikor tisztán látszik hogy nem fog sikerülni.. nem bírom tovább :(

Annyira féltem, hogy az érintései csak tovább mélyítik a sebeimet. De amikor vele voltam, a fájdalom egy csapásra elmúlt. Mintha csak gyengéden átölelt volna a szívével. Vele boldognak éreztem magam!

Újra a régi helyen jártam. Azon a füvön, melyen veled jártam. Néztem egyedül a csillagokat, akárcsak régen a te arcodat. Olyan régen volt már, tovatűnő emlék boldog, vissza-visszatérő kacér kép. Úgy fáztam az éjszaka csöndjében, úgy vágytam ölelésedre, mint még sohasem. Magányosan néztem a csillagokat, s sírva suttogtam: Gyere vissza.. :\ 

Nem hittem volna, hogy mi ketten összekeveredünk.. Nem gondoltam volna, hogy fontos leszel nekem, és most nem tudom hova tenni az érzést, hogy minden percben rád gondolok. Fura, de tetszik.

Az alvás az én drogom, az ágy a dílerem, és az ébresztőórám a rendőrség. 

Ültem a földön.csak ültem.Nem tudom hány percig,vagy óráig.Csak ültem.Arra gondoltam milyen volt az illatod,hogyan fogtad meg a derekam mikor puszit adtál,hogy böktél meg amikor viccelődtünk.csak magunkat láttam. Együtt.lehetőségem lett volna odabújni hozzád, megcsókolni,kérni hogy szeress.Akartalak.Akarom újra hogy láthassalak,halljam a hangod,érezzem az illatod és azt hogy ne féljek ezt kimondani.kellesz.Mert szeretlek.

Állítsátok meg a világot! Ki akarok szállni .. !!!

 Létezik egy olyan ember, akit régen nagyon szerettél, és most azt mondod, hogy nem érzel iránta semmit. Egy olyan ember aki ott csücsül a szíved trónján és mindig rágondolsz amikor továbblépsz az élet bizonyos szakaszain. Egy olyan ember akinek naponta legalább egyszer megnézed a profilját, csak azért, hogy meglásd mi történik vele. Egy olyan ember, akihez dolgok fűznek, és ha találkozol egy ilyen dologgal, legyen az egy fénykép, egy zene, egy helyszín, bármi, te elmosolyodsz, beugranak a régi emlékek, hogy milyen jó is volt vele, és azon kapod magad, hogy az örömöd sírásba megy át, mert már tudod, nem lesztek többé együtt. Vagy meglátsz valamit, amit nem szeretnél, és egész nap csak arra tudsz gondolni, és érzed azt a könyörtelen fájdalmat ott legbelül. Egy olyan ember, akit ha meglátsz érzel valamit, ki tudja mennyi idő után még mindig. És ekkor azt mondod, hogy te nem szereted, és igazából ezt is gondolod.. de a szív tudja az igazságot.

Ha csak egy barát vagyok, miért tudom, milyen ízű a csókod?

Tudod Malacka, van úgy, hogy valaki nagyon törődik a másikkal. Azt hiszem, ezt hívják szeretetnek.

üzenem Cupidónak, hogy a nyilait eltörtem és most megyek eliszom a szívecskés maci és a bonbon árát.. aztán majd csak rám talál valaki a bárpultnál a pelusos ürge nélkül is ;)

Néha olyan jó lenne tudni, hogy ki, mikor és mennyit gondol ránk .. :\

Kedves Alkohol!
Megegyeztünk, hogy okosabbá, viccesebbé és jobb táncossá változtatsz. Láttam a videót. Beszélnünk kell!

Ne tedd meg azt a szívességet ennek a mocsok világnak, hogy rosszul érzed magadat benne! ..

A pasik olyanok,mint a chips.Belül egyforma,a csomagolásmás.És csak ritkán rejt kellemes meglepetést.És az sem a tiedben van.

Nem vagyok más, csak egy jó barát, Ki mindenkinek mindent megbocsát. Ha valami fáj, hozzám jönnek sírni, De, ha nekem fáj, nem hiszi el senki :\

...én csak keresem az utam, néha keresem a bajt,és keresem azt, aki engem akar...

Őrizd meg az álmaidat. Soha nem tudhatod, mikor lesz szükséged rájuk.

Nehéz dolog minden nap ugyanazt látni. Végig nézni, amint elmegy melletted, és közben rád se néz. Figyelni, amint épp mással beszél,vagy épp nevet. Reménykedni, hogy egyszer talán megakad rajtad a tekintete. Hogy talán majd le se tudja venni rólad. Bízni, majd csalódni. Nap, mint nap, mindig ugyanez. Egyszer beletörődsz, hogy nincs esélyed, máskor csak sírsz emiatt. Vagy reménykedsz, álmokat gyártasz... Olyan ábrándokat kergetsz, amit soha nem érhetsz el. Elmész a poklok poklába, és visszajössz onnan. Megtépázva, és megint hátrahagyva egy darabot magadból... De te csak várod a napot, amelyen egyszer talán rád néz, amelyikben még beszélhetsz is vele. De ez a nap nem akar eljönni. Soha, pedig hányszor elképzelted már, és hány álmatlan éjszakád volt emiatt? Tudod, butaság valakit ennyire szeretni, mégsem tehetsz ellene. Hogy is tiltakozhatnál? Nem szüntethetsz meg valamit, amit nem szándékosan alkottál. Sőt, amit nem is te alkottál. Megküzdhetsz a legnagyobb félelmeiddel, bárkivel, és bármivel... De ezt az érzést nem tudod legyőzni. A felszín alásöpörheted, elrejtheted. Azt szabad. És lehet. Néha még kell is. De magadat nem csaphatod be huzamosabb időn keresztül. Rád fog törni újra, és újra, az az eszméletlen vágy, hogy a közelébe legyél, hogy láthasd, hogy megérintsd... És mégse lesz soha semmi. Hiába a remény, hiába a könnyek. Ez az élet, és nem egy tündérmese. Valaki boldog, más meg szomorú. Ilyen az egyensúly. Mert nem csak te szereted. Más is. És ha viszonozná az érzéseidet, az valakinek hatalmas fájdalom lenne. Akkor is, ha te a világon semminek se tudnál így örülni. Talán ezért nem lehetsz boldog. Valahogy mindig te kapod meg a 'szenvedő' szerepét. Akinek a végén semmi se jut. Csak fájdalom és mélyüresség. Amit nem tölthet be többé semmi. Semmi..

'Mi lenne, ha megcsókolnálak, lenne rá magyarázat?
És egy csókomból varázsolna egyetlen szád szava százat.
Rég volt a búcsú, mégis megbántam már ezerszer,
Mikor vége lett, csak azt kértem, hogy engem ne felejts el!
Hiába is próbálom, hisz minden szavam kevés lenne,
Bármit is mondanék, nincs semmi, ami elérhetne,
A hiányod már megszoktam, mondd meg miért vágyom rád?
A döntést, amit Te hoztál, ma mégis elátkoznád.
Sírva mondtad ki, már akkor tudtad hiba volt,
De az idő, ami eltelt, most végül engem igazolt.
Te a csókod hagytad a számon, én egy könnycseppet az arcodon,
Bármit tettem, megbántam, Te tudod hozzád tartozom.
Mással vagy helyettem, mégis engem látsz a szemében,
Nem szereted úgy, mint engem, mégsem hagynád el értem.
Megköszönném, amit kaptam, de jobban fáj a hiányod,
Légy velem, ne titkoljuk, nekem nem számít, hogy ki látott.'

Children of Distance - Mi lenne ha..

'Nem is gondoltam volna, már ismerlek régen,
Hogy egyszer majd érted megdobban a szívem,
Odaléphettem volna, ha lett volna merszem
Csak azt nem fogom fel, hogy mért nem
Kértem a számod a számlám helyett,
Most helyetted meredten pár szám nevet.
Nem kell több, elkábítottál
Ma Te vagy az a lány, aki elcsábítottál.'

'Ne erőltessük tovább, számomra nincs hely
Ha szerelemre vágysz, akkor tudod mit? Hívj fel!'

Children of Distance - Ismerlek Rég..

"Idővel mi is változunk. Ne akard boldoggá tenni azt az személyt, aki tegnap voltál."

'A barátságban sokkal több a szerelem, mint a szerelemben.'

'Lenyűgöző érzés, amikor végül rájössz, hogy többé már nincs szükséged, vagy nem akarod azt az embert, aki elsétált tőled.'

‎'Akit érdekelsz, keres téged! Aki szeretne veled lenni, talál rád időt! Akinek hiányzol, megtalál! A többi mind kifogás...'

‎"Mindennek ára van, de ha "belepusztulok" is, akkor is végigcsinálom...":)

milyen csodálatos dolog az arcmimika. néhány izom elég ahhoz hogy átverd a világot .. !

A jutalom, amiért túléltük az ünnepeket, az újév, és már el is jutottunk az újévi fogadalmak csodás hagyományához. Hagyd hátra a múltad, és kezdd elölről! Nehéz ellenállni a kísértésnek újrakezdéskor, hogy a múlt év problémáit a szőnyeg alá söpörjük. Ki dönti el, hogy mikor ér véget a régi, és kezdődik az új? Nem jelzik a naptárban, nem szülinap, nem egy új év. Ez egy esemény. Kicsi vagy nagy? Valami, ami megváltoztat minket. Jó esetben reményt ad, vagy egy új életmódot és világnézetet. Elengedjük a régi szokásainkat, és emlékeinket. A lényeg az, hogy sose adjuk fel a reményt, hogy lesz egy újabb kezdet.

Mondhatsz te bármit, engem nem érdekel, mert az én világomban te nem létezel..

"Én nem félek. Az ölelés az utazáshoz, a sétához, a kiránduláshoz kell. Szeretném veled látni a világot, és ha szorosan átfogjuk egymást, akkor nem veszhetünk el."

'Nem vagyok biztos abban, hogy visszatér (...), de ez életemben először nem számít. Elég, hogy szeretem, hogy gondolatban vele vagyok, és hogy léptei, szavai és kedvessége kiszínezik ezt a várost.'

"Szeretlek, tudd meg, hiába titkolom,A lakat zárva, de a kulcsát itt hagyom."

'Ha elég bátor vagy hozzá, tiéd lehet a (...) tudás. Tiéd lehet, csak aztán vigyázz, mihez kezdesz vele!'

'Én igazán nagyon örültem, hogy ismét találkoztunk. Az életed azonban más vágányon halad, mint az enyém; nem érintkeznek, hanem merőben eltérnek egymástól.'

'Nem tudom, miért csinálod ezt velem. Már így is jobban szeretlek, mint amit a szívem el tud viselni. Mosolyogsz rám, anélkül, hogy tudnád, ez mit tesz velem. Megölelsz, de nem látsz többnek egyszerű barátnál. Egy nap nem fogom tovább bírni. Hiszen már most is alig tudom kontrollálni magam.'

'A kegyetlenség az, amikor közel enged valaki, majd eltaszít. Amikor megmutatja neked, milyen jó is lehetne, aztán újra ellök, te pedig ott maradsz összetörve a porban, teljesen kiszolgáltatva neki. Neki, aki szeret. De nem szeret annyira, hogy igazán az élete részévé válhass.'

'- Nem nevetek! - sírtam. - És kérlek, te se nevess, de azt hiszem, azért olyan nehéz túltennem magam ezen a pasin, mert komolyan azt hittem, hogy ő a lelki társam. - Valószínűleg az is volt. Csak az a baj, hogy nem fogtad fel, mit is jelent ez a szó. Az emberek azt hiszik, hogy a lelki társuk tökéletesen illik hozzájuk. De az igazi lelki társ az nem más, mint egy tükör, aki megmutatja, mi az, ami téged visszatart. Ő az, aki felhívja a figyelmedet önmagadra, hogy végre megváltoztathasd az életed. Az igazi lelki társ valószínűleg a legfontosabb személy, akivel csak összehoz az élet, mert ő az, aki ledönti a saját magad emelte falakat, és életre pofoz. De hogy örökre vele maradj? Á! Az túl fájdalmas lenne. A lelki társak csak annyi időre tűnnek fel az életedben, amíg rá nem világítanak a személyiséged egy újabb árnyoldalára, aztán eltűnnek.'

 'Tudom, hogy neked rosszul esik. Ne haragudj! Pont úgy vagyok vele, ahogy te velem, de most tényleg. Ő egyszerűen nem szeret engem, így meg hiába akarnék bármit is. (...) Ez olyan egyszer volt, talán igaz sem volt dolog. De egy rövid ideig legalább remélhettem, hogy megszeret, hogy odaül mellém, megfogja a kezemet, finoman átölel, és csendben elalszunk egymás mellett. Olyan sok mindent elképzeltem már vele, túlságosan is beleéltem magam. Jó lenne megint a vállára hajtani a fejemet, és egy picit érezni őt... nagyon rossz érzés, amikor te tudod, hogy a dolog működne, de a másik nem szeretné.'

"Ha volna is bennem egy csepp önteltség, ha egyáltalán volt, annak is ma befellegzett. Titokban mindig azt hittem, azt reméltem, a sok ezzel ellentmondó látszat ellenére, hogy egy kicsit szerelmes vagy belém. Bocsáss meg. Ez azt jelenti, hogy még én is félreértem a barátságot. Ma végképp meggyőztél, hogy én is épp olyan buta liba vagyok, mint a többi. És hogy neked szabadság, nagy, állandó, cselekvő szabadság kell, és nem akarsz lelki klinikát nyitni az ilyen nyavalyásoknak, mint én."

“Az ember képes a magányt megszokni, de ha a magánya csak egyetlen napra is megszűnik, utána kezdheti a megszokást elölről.”

Visszasírod még azt a percet, ezt a csatát már elvesztetted,
más irányba mentél, de megbántad, rájössz te még arra, hogy rosszul csináltad! :)

'Hogy élhetnék a jelenbe mikor most fáj minden ami van?! A jövőmről még nem tudhatok, a múltamban viszont találok olyan pillanatokat és perceket amik bárcsak soha nem múltak volna el ...'

"Törött szárnyakkal a hátamon az égre nézve kérdem mikor lesz vége,mikor lesz béke, nem felel senki, nem kapok választ, csak ballagok az utamon,
nincs semmi támasz."

"Hé, soha ne félj, hogy odasodor a szél, ahol jó!
Hé, ha valami van, de nem az igazi még, ne remélj!"

‎"De arra gondoltam: járhatnék a lelkeddel? Ne képzelj túl nagy dolgokat nem viszem vízpartra sétálni vagy rétekre szaladgálni csak mikor alszol, akkor szinte felesleges számodra pedig én mennyire szeretem!"

"Az életben soha ne magyarázkodj senkinek. A barátaidnak nincs szüksége rá, az ellenségeid úgyse hiszik el, a hülyék pedig nem értik meg. A te saját életedben jogod van döntéseket hozni, mi az amit tenned vagy mondanod kell, akkor és úgy ahogy te akarod.Ha elrontod szerzel egy rossz tapasztalatot, ha pedig jól döntesz élvezheted. A lényeg,hogy sose add fel önmagad, hogy másoknak megfelelj. Az életed egyedülálló, csak a tiéd, élvezd ahogy te akarod!"

‎"A reggeli tükörkép is attól lesz szent , hogy pontosan azt a valakit látod, akit Isten is lát.És akit Isten szeret. Nincs smink. Nincs élére vasalt ing. Nincs döglesztő nyakkendő.Nincs hozzá illő cipő. Nincs több rétegben felöltött imázs. Nincsenek státusszimbólum-ékszerek.Csak a fel nem turbózott valóság.. Csak Te. Ha valaki hajnali fél hétkor is szeret,egyet biztosra vehetsz: az a valaki téged szeret. Nem a rangodat. Nem a stílusodat.Nem az elért eredményeidet. Egyszerűen csak Téged szeret .."

‎"Van, amikor egy emberi kapcsolat ideje lejárt. Barátok ezt értik, és csalódás nélkül tudják tudomásul venni, hogy ezentúl csak ritkán vagy sohasem látják egymást. Ez a szabadság nagy-nagy ajándéka, hogy még csak rossz érzésünk sem marad a válás után - hálásan gondolunk vissza egymásra."

'A legnehezebb dolog a világon: vérző szívvel belemosolyogni a feléd rohanó élet nevű vonat képébe..‎'

*Néha olyan jó sírni egy kicsit... Elhúzni a függönyt, ráülni az ágyra, betakarózni egy meleg pokrócba, felvenni a fejhallgatót, lassú, érzelmes zenét hallgatni, amihez kötődsz, közbe nézni ki az ablakon és sírni. Hol a szerelem, hol a csalódottság, hol a kudarc, hol a magány, hol egyszerűen az Élet miatt. Nem zokogni, csak könnyezni. Kiereszteni magadból amit érzel. Tisztázni a dolgokat. Kibékülni, azzal aki benned van. Majd megnyugodni, bemászni a takaró alá s tudni, Soha Nincs Soha...*

'Nem vagyok rád dühös. Türelmetlenek vagyunk, nincs bennünk elég megértés. Álmodozunk, a lehetetlent akarjuk. Te is, én is. Szeretném elfelejteni a múltamat. Általad, veled akarok túllépni rajta. Nem hagylak el. Melletted leszek addig, míg rá nem ébredek, hogy közös álmaink sose válhatnak valóra. De ha mégis elmegyek, vissza sose nézek. Megbánás nélkül megyek tovább. Feladom az álmodozást.'
 

'Az életben minden csata azt a célt szolgálja, hogy tanuljunk belőle valamit, még az is, amelyiket elveszítjük.'

'Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak, és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból. Csak rám ne nézz.'

'Nem az rendített meg engem, hogy hazudtál nekem, hanem, hogy többé nem hiszek neked.'

'A kihullott könny megbosszulja magát azon, aki okozta.'

'Feltúrtuk a remény szemétdombját, s ahogy a kedvenc bögrét ragasztaná meg az ember, úgy illesztgettük egymáshoz a halott szerelem darabkáit...Persze az első koccanásnál széthullott az egész.'

'Mindenben, ami bánatot okoz neked, jusson eszedbe a következő alapelv: nemcsak hogy nem szerencsétlenség, ami történt, hanem olyasmi, amit derekasan elviselni egyenesen szerencse.'

'Mindenütt a szerelmet kell keresnünk, és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig, vagy akár hetekig csalódottak leszünk miatta. Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket. És megvált.'

'Tudom, hogy milyen, ha olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad, amennyire csak lehet, és ez hogy tud fájni belül olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy hányszor csinálsz új frizurát, vagy hányszor mész edzésre, vagy hány pohár shardolét iszol a barátnőiddel. Az ágyban minden éjjel aprólékosan végiggondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot, és hogy hihetted akár egy rövid percre is, hogy boldog voltál. És néha még meg is győzöd magad arról, hogy észhez tér, és becsönget hozzád. És ezek után, bármilyen sokáig is tartott, elmész egy új helyre, és akikkel találkozol, visszaadják az életkedved, és a lelked apró darabjai egyszer visszaállnak, és a zavaros idők, azok az esztendők, amik így elmentek, lassan kezdenek elmosódni!'

     Holiday c. film    

'Rád várni olyan, mint esőre várni aszályban: hasztalan és időrabló.'
     Los Angeles-i tündérmese c. film

Jason Derülo – Pick Up The Pieces (Hozzuk Rendbe A Dolgokat)

<iframe width="560" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/-LD3E6Vurak" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>

A szerelem törékeny,
A szív könnyen darabokra hull…

Jason Derülo! J-J-J-J-JR!

Te sem akarsz ilyen messzire elmenni,
De túl makacs vagy ahhoz, hogy felvedd a telefont.
Én sem vagyok jobb, tudom, sosem ismerem el, ha hibáztam,
Ezért sem jutunk ötről hatra.
Boldognak kellene lennem, mégis elfog ez az érzés,
Hiányzik valaki az életemből, bárcsak újra itt lennél!
Tudom, mindketten tudjuk,
Hogy bennünket egymásnak teremtettek!

Szívem összetörve a földön hever,
Találkoznunk most azonnal kell!
Csak mondd meg, hogy hol és én ott fogok várni Rád!

Nem felejthetnénk el a múltat?
Hidd el, nagyon hiányzol!
Ha a szerelem üvegből lenne,
Akkor összeszedhetnénk a szilánkokat?
Szedjük össze, hozzuk rendbe a dolgokat,
Szedjük össze, hozzuk rendbe a dolgokat!
Ha a szerelem üvegből lenne,
Akkor összeszedhetnénk a szilánkokat?

Mosollyal álcázom fájdalmam,
Hisz a Te egyetlenednél senki sem szeret jobban.
Bár állítólag az idő minden sebet begyógyít,
Én egyre rosszabbul érzem magam mégis.
Egyedül képtelen vagyok felvenni a harcot,
De az összetört szív azért tovább dobog.
Tudom, mindketten tudjuk,
Hogy bennünket egymásnak teremtettek!

Szívem összetörve a földön hever,
Találkoznunk most azonnal kell!
Csak mondd meg, hogy hol és én ott fogok várni Rád!

Nem felejthetnénk el a múltat?
Hidd el, nagyon hiányzol!
Ha a szerelem üvegből lenne,
Akkor összeszedhetnénk a szilánkokat?
Szedjük össze, hozzuk rendbe a dolgokat,
Szedjük össze, hozzuk rendbe a dolgokat!
Ha a szerelem üvegből lenne,
Akkor összeszedhetnénk a szilánkokat?

Mint egy penge, hasít lelkembe,
Melytől milliónyi darabra törtem.
Be lehet még gyógyítani ezeket a sebeket szívemen?
Mint egy penge, hasít lelkembe,
Melytől milliónyi darabra törtem.
Be lehet még gyógyítani ezeket a sebeket szívemen?

Nem felejthetnénk el a múltat?
Hidd el, nagyon hiányzol!
Ha a szerelem üvegből lenne,
Akkor összeszedhetnénk a szilánkokat?
Szedjük össze, hozzuk rendbe a dolgokat,
Szedjük össze, hozzuk rendbe a dolgokat!
Ha a szerelem üvegből lenne,
Akkor összeszedhetnénk a szilánkokat?

'Vele jó, vele megy a hajó, ő egy igazi srác, olyan belevaló, akivel hajnalig, akivel reggel újra, akivel bármikor lépnék ismeretlen útra.'

"Eddig sohasem éreztem, amit most érzek. Eddig sohasem féltem, hogy mi lesz, ha mégsem kellek. Most félek! Most akarom, hogy kelljek..."

'Mert ahogy Én, Te is képtelen vagy elmondani ki vagy. Te is inkább elmeséled az életed egész történetét ahelyett, hogy kibukna belőled az a néhány véresen igaz szó, ami ott lakik lelked mélyén - mint egy föltárt mellkasban a dobogó szív - és megmutatnád végre, hogy valóban ki vagy, mi fáj neked, és hol tartasz a sorsoddal.'

'Egy embert ellengettem.Már nem tartom a barátomnak és nem is vágyom rá,hogy az legyen.Már nem kap el a gyomor görcs mikor meglátom,csak egy kis gúnyos mosoly a szám szélén és egy kis szomorúság mélyen bent a szívemben.'

'Amikor nem találod a választ magadban, a legjobb, ha csendben dolgozol és csak a kezed jár. Bizony van, amikor hiába töröd a fejedet otthon, vagy kérdezel másokat, mert amíg a válasz nem jön, addig nem jön. De érdekes módon ha végig egy dologra koncentrálsz és ha odafigyelsz a munkádra, a választ néha megtalálod.'

Méz és lóhere c. film

'Nem azért sírsz, mert fáj, hanem azért fáj, mert sírsz, úgyhogy állj talpra és töröld le a könnyeidet.'

'Legszívesebben ordítanék vele, hogy miért teszi ezt. Miért? Én nem hívtam, már majdnem túl voltam rajta...és akkor mikor minden kezd helyrerázódni, újra felbukkan és robbant. Felzaklatja az életem, majd eltűnik újra. Ez mire volt jó? Feltépte a régi sebet...most újra vérzik...elérte amit akar...és most ismét elment. Ez kellett? Ha újra találkoznánk csak kiabálnék és megmondanám, hogy...nem ez nem igaz...mert hülye vagyok, és ha újra jönne, úgysem bírnám és ismét a karjaiban kötnék ki? Hogy miért?...Mert egy hülye liba vagyok, aki egy pillanatnyi boldogságért vállalja a szenvedést...csak tudnám miért?'

'Minden nap egy kudarc, de mindig összeszedem magam, hogy aztán újra a padlóra kerüljek.'

'Nem hiszem, hogy megbotlottam és elestem. Inkább úgy gondolom, hogy megint ki kell állnom egy próbát, ami megtanít a következő lépésre'

'Már nem tudom, mit érzek, félek, hogy az lesz, mint régen.'

'El akarod felejteni,hogy valaha is ismertük egymást,és én is próbálom ezt tenni,de akárhányszor elsétálsz mellettem,darabokra hullok....'

'Nem mindenki azért megy el,mert el akar menni,van aki azért mert már semmi értelme tovább maradni.'

'Nem hiszem,hogy valaha is újra látjuk egymást,de ott volt az a pillanat,ami örökké tart.Néha az egyetlen dolog amit még meg kellet tennünk,az,hogy utoljára átöleljük aztán elengedjük egymást.'

„...volt néhány jó dolog aminek örültem... nem felejtem soha el hogy ki voltmindig velem, azt is mindig tudni fogom ki fordult ellenem…”

Hogy egy buli utáni reggelen, 

Ébredj velem és mondd azt, fáj a fejem. 
Amikor átbulizzuk ketten az éjszakát, 
Aminek soha nem feledjük napját.

Gondolkodj, higgy, álmodj, és merj!

Néha az ember olyan dolgokhoz ragaszkodik, melyeket jobb lenne elengedni.

„A barát az esőben egy esernyőt nyújt neked... egy igaz barát azonban elvenné a tiedet és azt üvöltené: Fuss, te buta... fuss!”

"Nem tudom hol vagyok,
Nem tudom ki is vagyok
Nem tudom hova tartok
És nem tudom hova jutok
Nem tudom hova tenni a Világot
Nem találom a legjobb barátot
Nem tudom barátom-e még
Nem tudom mi szaggatta szét
Nem bírom már ezt a magányt
Elvesztett az ami régen megtalált
Nem bírom ezt a kétséget
Nem bírom hogy már széttépett
NEM BÍROM EZT AZ EGÉSZET!!!"

Rajtad múlik mi lesz velünk,

Barátok leszünk, vagy elenségek

Azért még egy beszélgetést megérne,

Hogy ne legyen gyülölet egymás szemébe”

“Ne hazudj, ne lopj, ne csalj és ne igyál.
De ha hazudsz, hazudj kegyesen,
Ha lopsz, lopj csókot édeset,
Ha csalsz, csalj mosolyt az arcára,
Ha iszol, idd a kedvesed minden szavát.”

“Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. …"

“Nem lesz könnyü, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged mindenestül, örökre, együtt, minden nap.”
(Szerelmünk lapjai 1:38:07)

“És mi az élet, ha nem az álom keresése, az álomé, hogy valaki azt mondja: igazából, teljes szívből szeretlek.” (Vanilla Sky)