ennyi volt. elment ez a nyolc év. ha visszanézem, elég sokat változtam... voltak nagyon furcsa korszakaim, de azt hiszem nagyjából sikerült révbe érnem, "megnormálisodnom" és jó úton haladok. viszonylag boldognak is érzem magam. nagy kő esett le a szívemről. túl vagyok rajta. hihetetlen. nem mondanám, hogy szerettem az osztályomat. sosem voltam velük igazán jó viszonyban. kicsit kirekesztettnek éreztem magam. remélem ez meg fog változni az új sulimban és sikerül beilleszkedni. szar lenne, ha ott is csak egy középszerű senki lennék, mint amilyen itt voltam. érdekes volt a ballagás. lányok ott bőgtek halomra, én meg toporogtam közöttük, és tök kínos volt, hogy egy könny se jött a szememre és csak zavartan pislogtam körbe-körbe, hogy hogyan juthatnék ki végre innen. mint egy csapdába esett vad, komolyan. ha jobban belegondolok még föl se fogtam igazán, hogy mi is történt pénteken. még nem dolgoztam föl. még nem könyveltem el végérvényesen. talán így, ha leírom könnyebb lesz. hivatalosan, papíron, monitoron:
vége.
vége.
vége.
VÉGE.