1923. január 21.-én születtem Ekefélegyháza-röcsögefalván. Az Thrakhróthyq Árpád Szabolcs Botond Általános Iskola és Gimnáziumban tanultam, majd a Gáz Rezső Egyetemen. Fiatalkoromban megkaptam az önkéntes kukás díjat. Végül Borász-Horgász lettem. Az álmom az volt, hogy a tokajinál is jobb bort csinálok egyszer. Ezért el is mentem Tokajra. Bár tervem nem sikerült, itt ismertem meg életem nagy szerelmét, Kukor Icát (ő az fönt). Visszatértem szülőfalumba Icuskával. Kifogtam egy száz kilós harcsát, életem másik vágyálmát. Igaz sérvet kaptam tőle, és kiderült, hogy meghalt, akkor is örültem. A sérvemből egy 5 évig kómába kerültem. Mikor felébredtem feleségem terhes lett első gyermekemmel, akit Szergej Ivanovicsnak neveztünk el. Azért, mert úgy döntöttünk a kóma után jobban vigyázok magunkra, beléptem a Munkáspártba, majd aktivista lett belőlem. Kiderült, ha párttag vagyok, nem csak nem ölnek meg, de még hülyére kereshetjük is magunkat, csak a szomszédot kell agyonveretni a zsarukkal. Annyira tetszett a párttagság, hogy most is a Munkáspártra adom a voksom. Szergej után Carlos-Emánuel jött, majd Nancy követte őt. Szergej meghalt. A tüntetők 89-ben összekeverték egy orosszal. Emánuel spanyolban él, valami hekkerkedéssel foglalkozik. Mikor egyszer találkozott Nancy kisfiával Sanyival, egy számítógéppel mutatott neki valamit. Azóta a Sanyi is olyan jó. Ő csinálta ezt az oldalt. Nancy egy ideig Amerikában élt, majd idejött, s összeházasodott. Nancy átnevezte magát Csillára. Én csak Csillámnak hívom. Csak neki született még gyereke, Sanyi, Töhötöm, Annamari és Andrea. Én most a Röcsögi házban élek Icussal és Ingriddel, a kis pulival. Húsz éve repülőn is ültem. Kínába mentem. Tíz éve kijártam mindig a kisparkba, ahol a fiatalok bringáznak. Gondoltam, én is kipróbálom, hasraestem, s eltörött a lábam. Ezt a honlapot azért nyitottam, hogy példát vegyetek rólam, és hogy eldöntsétek szavazásaimat.