Kornis Mihály: Halleluja (Komédia a szeretetről)	www.fotoda.hu	2005.03.03. 15:58
STÚDIÓSZÍNPAD Bemutató: 2005. március 24-én Komédia a szeretetről az alcíme Kornis Mihály Halleluja című színművének, amelyet 2005-ben az egyik elmaradt bemutató helyett láthat az egri közönség a stúdiószínpadon Anger Zsolt színművész rendezésében. A József Attila-díjas író első nagy sikere volt az 1979-ben elkészült, 1981-ben színre vitt és betiltott(!) darab. 1991-ben a Pécsi Harmadik Színház (r.: Vincze János), 2000-ben pedig a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház (rendező: Tasnádi Csaba) vette elő az írást. Az egri előadás szereposztását alább közöljük! Tovább…

Színház: A mélyben (Gorkij: Éjjeli menedékhely)	Magyar Narancs	2005.03.03. 15:39
Szemét, por, ricsaj. Micsoda mocskos bagázs! Részeg és félrészeg véglények tántorogják haláltáncukat az irdatlan lépcsõk alatt. Valószerûtlen lépcsõk, mégis nagyon valóságosak, recsegnek, ropognak, dübögnek. Állandó fenyegetettség, ahogy ez a hatalmas, súlyos szerkezet hátával a tömegszállás fölé tornyosul. Vasoszlopok, vastraverzek. Nincs egy biztonságos zug, egy tenyérnyi tisztás a szatyor- és rongykupacok, a flakon- és dobozhalmok között, a matracok, a szemét lélekvesztõjében. Otromba maskarák imbolyognak, botorkálnak, toporognak, kuporognak mindenütt. Aztán hangokat hallatnak, aztán megszólalnak, ki így, ki úgy, és kezdjük kihámozni a göncökbõl az egyes személyeket, a harsogásból, dadogásból, artikulátlan beszédbõl a szavakat. Apránként megkülönböztetjük az egyik roncsot a másiktól. Arcuk lesz. Sorsuk. Múltjuk. Az a kis elmázolt képû, folytonosan dülöngélõ, szatyraival, csizmájával, párnájával küzdõ-ügyetlenkedõ, tépett tollú lila madár Násztya (Bozó Andrea). Mindenki macája, mindenki kapcája. Közben meg alkalmasint kis párnácskájával terhesnek álcázza magát. S bár a piát sem veti meg, Tovább…

Riport a www.theater.hu -n az Éjjelivel kapcsolatban		2005.03.03. 13:24
Máté Gábor rendezésében február 4-én mutatta be az Egri Gárdonyi Géza Színház az Éjjeli menedékhely című Gorkij művet. „Kevés a figyelem – egymás iránt.” – mondja Kovács Patrícia, aki Vaszilisza szerepét játssza, a maira formált darabban. A nélkülözők között épp úgy, mint a színházi szakmában… Tovább…

Patrícia az Éjjeli menedékhelyben		2005.02.24. 18:39
Gorkij drámáját 1903-ban mutatták be Oroszországban. Két évvel később, 1905-ben Magyarországi bemutatójára is sor került... A hajléktalanszállón a társadalom számkivetettjei élnek. Tolvaj és kurva, becstelen és kényszeresen becsületes ember, öreg és fiatal. Mindenki. Bárki. Nasztya a ponyvaregény-függő, Klescs, az elszegényedett lakatos, felesége, a haldokló Anna, Bubnov, a kérges tenyerű egykori szűcsmester, a merev-alkoholista színész, a cinikus, hajdanvolt báró, Kvasnya a megkeseredett lepényárusnő és Szatyin, a kimondhatatlan és értelmetlen szavak szerelmese, aki mára már csak egy unalmas bölcselkedő, egy hamiskártyás gyilkos. Se otthonuk, se megélhetésük, némelyiküknek már neve sincs. Múltjuk van csak. A nyomorúság vámszedői, a hajléktalanszálló tulajdonosai Kosztiljov, a fösvény orgazda és felesége, Vaszilisza -aki mind férjét, mind pedig húgát, Natasát is a pokolba kívánja, mert szeretője, a tolvaj Vaszka Pepel épp húgára vetett szemet. A menedékhely állandó vendége a korrupt rendőr -Vaszilisza nagybátyja- Medvegyev is. A borgőzös szenvedélyek, a célt tévesztett emberi sorsok e vigasztalan gyűjtőhelyére új jövevény érkezik, Luka, a vándor. Halk szavú, gyanús ember. Nemsokára ő lesz a középpontja a többi nyomorult életének, mert jóleső hazugságokkal, szép mesékkel vigasztalja a többi szerencsétlent. Kovászt játszik a rothadó kenyérben. Felkavarja a kilátástalan hétköznapokat, a menedékhely lakóinak szánalmas életét, hamis remények keltésével és hangzatos jótanácsokkal. És ez tragédiához vezet.

Rosszindulatú vagyok, hiú és gonosz		2005.02.23. 18:14
Kovács Patrícia Szerelemtől sújtva című filmjét több nemzetközi fesztiválsiker után az ősszel New Yorkban is bemutatják. Bár színésznői karrierje felívelőben van szavaiból egyáltalán nem csöpög a szirupos lé, amikor magáról és a szakmájáról kell beszélnie. Elle: Sok ember hiszi, hogy a gyerekkor mindent meghatároz. García Márquez egyenesen azt mondja, kilencéves kora óta nem történt vele semmi lényeges. Kovács Patrícia: Velem tizenkét éves korom előtt nem történt semmi. Budára születtem, a Rózsadombra, diplomás családba. Ének-zenei általános iskolába jártam a Marczibányi térre, de valami nem stimmelt velem. Túlmozgásos, túl kreatív voltam, és soha semmit nem csináltam azért, mert kell. Ott mindenki zenélt, én is elkezdtem zongorázni, de nem voltam tehetséges. És egyáltalán nem érdekelt a kórus sem. Szüleim néhány év után átírattak egy kelenföldi hatosztályos középiskolába, ahol újszerű módszerekkel tanítottak. Először éreztem úgy, hogy a világ kinyílik előttem. Színjátszó körbe jártam, szavalóversenyekre küldtek. Az is szempont volt, hogy a színészkedéssel kiváltottam jónéhány fizika- és matekórát. Nemsokára viszont már teljes erőbedobással csináltam, elkezdtem színházban is játszani. Tizennégy évesen kaptam az első filmszerepemet Tovább…

TUDÓS NŐK-Kovács Patrícia szerint	www.fotoda.hu	2005.02.23. 18:09
Szerelmes szöszit játszani nehéz feladat Ebner (Egres) Béla 2004.12.06. 21:19 Kovács Patrícia Henriette szerepét kapta a darabban, amitől eléggé megijedt. Az utóbbi időben – mint elmondja – olyan alakokat kellett megjelenítenie, melyekkel mindig az volt a baja, hogy hogyan nő föl hozzájuk, képes lesz-e megoldani őket. Henriette nem ilyen. Nem igazán jó szerep Tovább…

Néha a gyerekek „lejátszanak” a színpadról		2005.02.23. 18:04
Egy héttel a bemutató előtt ennyire még sohasem voltam nyugodt – mondja Kovács Patrícia a Legyetek jók, ha tudtok című zenés játék próbáján. – Zenés előadás forgószínpaddal, húsz gyerekkel, de technikailag nagyon jól állunk. Bevallom, nagyon szeretek Menyussal (Szegvári Menyhért – a szerk.) dolgozni, eddig még nem kellett kompromisszumokat kötnöm, egyformán gondolkozunk a szerepekről, a helyzetekről és a megvalósításokról. Ami a darabot illeti, ez egy színpadi átirat, ami természetesen más, mint a film. Az a célunk, hogy minél több gyerekhez jusson el, hiszen olyan értékekről szól, olyan értékeket mesél el, amikből mindenki tud tanulni. Egyfajta erkölcsi tanítás. Érdekes gyerekekkel dolgozni. Egyrészt néha fárasztó, hogy ők még csak gyerekek, elevenek, nehezebben koncentrálnak. Másrészről viszont lenyűgöző a szabadságuk: ezért is nehéz velük próbálni, de természetességüknek köszönhetően néha úgy érzem „lejátszanak” a színpadról.