"Voltam valaki köztetek,

egy a sok között,

S most hirtelen lelkem a mennybe költözött.

Tettem amit tudtam, s lehet, hogy űrt hagyok,

Remélem szívetekbe zártatok

és ott is maradok."

"Egy angyal szólt: ennyi volt!
  S nem várt a világ határán,
  csak gyöngéden karjába zárt.
 
 Egy perc sem volt,
  s egy hűvös csókkal elragadott,
 Kértem őt,
  de búcsúzni sem hagyott..."

Emlék maradok...


Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok,

Hiszen Napként az égen nektek ragyogok!

Ha szép idő van s kék az ég

Jusson eszetekbe sok szép emlék.

Ha rám gondoltok soha ne sírjatok-

Inkább a szép dolgokon kacagjatok!

Ha telihold van, az értetek ragyog

S azt jelenti, hogy boldog vagyok.

Ha hullócsillag száll az éjféli égen,

Akkor mondjatok egy imát értem!

Én is imát mondok majd értetek,

Hogy boldog lehessen szívetek.

Ha rám gondoltok soha ne sírjatok,

Hiszen szívetekben jó helyen vagyok.....

Búcsúznak  tőled ,  szerető szüleid , , bátyád és  öcséd  ,kedvesed, barátaid , ismerőseid , és kollégáid .  Hiányzol nekünk nagyon soha nem feledünk ! 

Megnyugvás

Élet  te gyönyörü kék tengere a létnek :

szeretni téged néha oly nehéz

megválnunk pedig  fájdalmas ,bár sohasem kéne még  .

   Meg van írva valahol már  régen:
Elmúlik az ember, mint árnyék a földön,
   Mint tovakúszó bárányfelhö az égen.

  Nem tudjuk,sajnos mi végre
Jöttünk a világra s mért megyünk ki újra valamennyien 
  a nagy semmiségbe.

  Mint szeszélyes gyermek,
aki töri, zúzza, aki fejét veszi
  minden játékszernek:

Úgy bánik mi vélünk
a mohó természet.

Összetör, ránk gázol,
  ad boldogságot szeretetet ahogy  élünk.

Nem  marad más  csak döbbenet ha az  út végéhez  érünk .

  Ránk suhintja öklét.
Mint kerék a sarat, úgy dob le magáról
  A futó öröklét.

  És én mégis áldom
Azt a nagy hatalmat, mely megadta nékem
  múló földi álmom.

  Mégis azt üzenem néktek ,

 mindenpercben legyen  , legyen áldott
a futó pillantás, mely engedte látnom
  Az örök világot...

  A könny permetegje,
mely szegények ,betegek , árvák nyomorára hullott
  szent búban remegve;

  A harag villáma,
mellyel háborgó lelkem a gonosz nagyságok
  gőgjét megdobálta.

  Áldott az az óra,
Melyben megvigasztalt  barátaim hűsége
  S  kedvesem  mosolya.

  Éltem ,mondhatom  daloltam .
Éreztem a szépet s az igaznak, jónak
  Követöje voltam.

  Magasba ragadták lelkemet  mennem kellett

de mégis,  tudjátok meg  örökre  itt leszek veletek . 

         Ó  élet , te kegyes élet  szerettelek s  vártalak 
     hordtalak szivemben,
 én e kevéssel  beértem. 

Igaz féltem a   sápadt elmúlás arcától
  amikor  ő eljött értem.

D már nem  félek , hisz nem volt hiába minden .

  Mosolyogva csendesen  várom,
Mint titkos világok csöndes kalaúzát
  A végső utolsó állomáson .

  Mert részem volt abban,
Bár csak pillanatra, ami véghetetlen,
  ami halhatatlan,

  Ami maradandó  örök fennség.
ez volt  nekem az  élet  búcsúzom most töled
  Gyönyörü mindenség!

Csak sóhaj....

 Csak sóhaj vagyok, léleküzenet,
Bánatot suttogó, halk jelenés,
Éjilepel alatt titkon született a vágy.
 A vágy, mibe egybeforrt jelen  és
egy boldog jövö lehetősége.
Most van  itt  ama pillanat,
Hogy sóhaj ki én vagyok érintsem  füled.
Reményem lettem , amit  lélek  meg nem tagad

Még a síron túli világból ,is hallom majd  minden szavad .
Gyorsan mentem  átszaladtam  az életen ,

most  elköszönne  álmodó szellemem  .
Szeretteim , lelkem új sóhajt szül,
S aztán újabbat, hisz képtelen
nyugodni, oly nagy a bánat belül...
Képtelen nyugodni , amig  a lélek nektek fáj legbelül.
S ha majd elfogy minden üzenet,
Az utolsó sóhaj eloltja tüzemet..

Kialszik bennem ez a háborgó láng ,

felrepül egy sóhaj, ideje pihennie már...  

s az  elrepült angyal  ,boldog már .