"Ha szeretsz valakit, engedd szabadon.
Ha visszajön hozzád, biztosan a tiéd.
Ha nem jön vissza, akkor sosem volt a tiéd."
Álnok szerelem
Szerelem,
Mit adhat nekem?
Pokoli kínokat és szenvedéseket.
Szívem sajog.
Gyötör a gondolat,
Érzem, lelkem kettéhasad.
Fekszem ágyamon
Egymagamban.
Senki sem segíthet rajtam.
Belül fáj,
Szívembe fájdalom vájt.
Szememből könny csorog,
Mert érzem, egyedül vagyok.
Bolond dolgok járnak fejemben,
Bolond érzelmek játszadoznak velem.
Áldozata vagyok,
S mindig csak Őrá vágyakozok…
Nevét kiáltom
Halkan járok,
Nyirkos füvön keresztül,
Virágokra tekintve,
Szememet néha ellepi könnyem.
Szomorúság járja át lelkem,
Hiányát még ma is épp úgy érzem.
Sírok közt magányosan lépegetek,
Őt keresem,
Nevét kiáltom,
Mégsem válaszol.
Elment, s nem jön vissza már,
Rá gondolok…
Utamon várnak rám a sápadt fényű lámpák,
Megvilágítják könnyes arcom,
Nem találom.
Hova tűnt szerelmem,
Hova tűnt boldogságom?
S hová tűntek a boldog percek?
E földi létben már nem találom helyem…
Szükségem van közelségére,
Arra, hogy mellettem legyen…
Hervadó Rózsák
Egy ablakpárkányon fekve nézem a kinti világot. Hajamba néha belekap a szél. A mellettem fekvő összetört váza darabjai közt magányosan fekszik néhány szál bordó rózsa.
Az utca kihalt. Csupán egy fiú álldogál a járda szélén.
Vár valakire. Egy hatalmas vörös rózsákból álló csokrot tart a kezében. Valószínűleg a barátnőjére vár.
Rám törnek emlékeim… az első rózsacsokor, amit kaptam… az első csók…
Egy lány jelent meg az utcán, és a fiú felé indult el mosolyogva. A fiú visszamosolygott, és a karjaiba vette a lányt. Hamarosan eltűntek az utca magányos homályában.
Becsuktam az ablakot, és összeszedtem a váza maradványait…
Néhány üvegdarab beleállt az ujjamba. Kihúztam, és vágása nyomán rögtön elkezdett a vér szivárogni. Feljajdultam, de nem tettem semmit, csak gyönyörködtem az egymás után előtörő vércseppekben.
Végigfolytak kezemen, karomon, majd a földön gyűltek vöröslő tócsában össze.
De mielőtt megalvadhattak volna a padlón, feltöröltem…
„Ez a csokor gyönyörű, ezt komolyan én kaptam?”
Felemeltem egy rózsát… a valaha gyönyörű csokor, most csak a földön feküdt, a por mocskában, és néhány hervadozó rózsát jelenthetett egy kívülálló számára.
Nekem viszont csak a fájdalmat jelentette, hogy valakit elvesztettem… a hervadó rózsák, és a hiánya…
Hisz nem ölel már többé, csak a rózsáinak tövisei szúrják ujjaimat…
Őrület
Nem írok semmit.
Veszek az örök homályba.
Lelkem üres, fejem őrült
Sötétség s bú mi elmém kertjének világa
Örök kárhozat, gyász s tánc
Halállal, az éjjel, s a semmivel.
Temetőben járok, őrültnek tartanak
S valóban, őrült de szép.
Gyönyörű s halott.
Szenvedéllyel a fellegekben.
Szárnyal lelkem, mi halott
S felhők leple oltalmazza gyöngéd testét
Gyermeki mosolyát, fekete leplét
S fagyos tekintettel nevetek az őrületbe, kínba
Bele a fátyolos mindenségbe.
Halott lélek s veled
Nincs bennem semmi
Kihaltam akár temető az éjben
S csak múlik az idő érzem
A napok mind egyre telnek, vérzem.
A fény mely egykoron átjárta lelkem
Néma, s halott.
Gyűlölettel teli szívem
Testem s lelkem az éjbe kiált
Egy hangot vár viszonzásul,
De csak néma s kopár a világ.
Semmi vagyok, kínnal telt lidérc nyomás.
Rád gondolva hallgatok.
Csendben a sötét utcára tekintek
Eljössz e értem még valaha vagy hagyol örök kárhozatban,
Itt lenn a földi porba.
Jöjj el. Vigyél messzi tájra hegyek s völgyek birodalmába.
Hol nem fáj semmi kín csak te vagy
Hol nincsen semmi zaj csak a szépséged marad.
Gyötrődés
Lelkemből a fény kigyúlt,
Szememből a fájdalom könnye hull,
Végigcsorog az arcomon.
Átölelném azt,
Ki legfontosabb nekem e világon,
S ki számomra a világomat jelenti.
Nem találkozhatok vele,
Hisz oly messzi még,
E gondolat is,
Hogy valaha láthatom.
Oh, ha láthatom…
A lelkemet érte odaadom…
Szeretnék a közelében lenni,
Édes szemeibe nézni,
Megtört szívem nekiadni…
Vagy meggyújtani a feledés lángját,
Hogy ne kelljen rá gondolnom.
Ne szenvedjek a hiányától soha,
Ha enyém nem lehet,
Ne is emlékezzek arcára,
Mely csak bánatot okoz gyötrődő lelkemnek…
Miért ítél a sors erre?
Miért szenvedjek?
Kétségbeesés
Sikolyom tép az agyamba
Fájdalmam hordom magamba’
Fejem verem a falba
Penge mar karomba.
Mások előtt vidám máz
Magányomban sikoly ráz
Rettegésem égbe hág
S nem marad más:
Csak Magány!
Szeretném, hogy...
Szeretném, hogy idejöjjél
Szeretném, hogy megöleljél
Szeretném, hogy megcsókoljál,
Ha örökre velem maradnál!
Szeretném, hogy szeress
Szeretném, hogy nevess
Szeretném, hogy boldog legyél
Ha nem velem, hát nélkülem éljél.
Álmodozás
Örülnék, ha észrevennél
ha csak egyszer rámfigyelnél,
ha énvelem boldog lennél
soha többet el nem mennél.
Ha szeretsz hívsz
Ha hívsz megyek
Ha megyek boldoggá teszlek
Ha boldog leszel boldoggá teszel!!
"Az ember nem akkor hal meg,amikor örökre lecsukja a szemét, hanem akkor,amikor elveszíti élete értelmét."
Múlik az idő,
Telnek a napok
De én nélküled semmi sem vagyok
Hallom az óra ketyegését
Várom a halál eljövetelét
Tudod mi a bánat?
Ülni egy csendes szobában, és sírva várni, aki nem jön többet. Elutazni onnan, ahol boldog voltál és otthagyni a szívedet. Örökké szeretni azt, aki nem szeret téged. Könnyeket
ragadni, mik szemedben égnek. Kergetni egy álmot és soha el nem érni. Csalódott szívvel mindig csak remélni. Megalázva írni könyörgő levelet, s sírdogálni, mert nem jön rá felelet. Szavakat idézni,mik lelkedre hulltak. Rózsákat őrizni, melyek kifakultak.Hideg búcsúzáskor, forró csókot kérni.Mással látni őt, és nem visszanézni. Kacagni boldog, hazug lemondással, S otthon leborulni könnyes zokogással. Imádkozni át hosszú éjszakákat, hogy ő meg ne tudja mi is az a bánat....
Az a szó...
Ezer szót mondhatnék, de csak egyet akarok
Azt az egyet, amelyet nem tudom
Kiakarom mondani de nem tudom
Mer meghalnék a kimondásától
A szó amit annyira szeretnék
Ha végre egyszer kimondhatnék
Életem legboldogabb napja lenne
De ez sajnos lehetetlen
Az a szó kifejezi érzésemet
A szó ereje lenyűgözne
Ezt a szót csak neked mondom el:
Szeretlek!
Ki nem szenvedett, az félig élt
Ki nem csalódott az nem remélt
Ki nem sírt, az kacagni sem tudott
Ki mindenkiben bízott, az nem gondolkozott
"Az igazi szeretet tettekben, és nem a szavakban nyilvánul meg."
"Szerelemmel múlik az idő, idővel múlik a szerelem."
"A nőket a szerelem nemcsak érdekessé teszi, hanem meg is szépíti. A nő akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik."
"Egy kapcsolat igazi próbája, hogy bár nem értünk egyet, nem eresztjük el egymás kezét."
Szeretni semmi. Ha szeretnek, az már valami. Ha szeretsz és szeretnek, az a minden."
"Akkor szeress, amikor a legkevésbé érdemlem meg mert akkor van a
legnagyobb szükségem rá"
„Vágyom érintésedre, ölelésed minden pillanatára, arra a tudatra hogy velem vagy!!”
„Nem kell mindig elégedettnek lennünk, elég ha vannak olyan pillanatok, melyeket sohasem felejtünk.”
„Nélküled számomra nincs értelme semminek. Akard, hogy én legyek a mindened, és az leszek!”
„Hogyan mondjam el neked, amit nem lehet, mert szó az nincs csak képzelet”
„Hogy téged én elhagyjalak? Tetőled függ az életem. Oh csak tebenned lelhetem fel mindenem!”
„S ha nem volt még halálos szerelem, azt akarom ez halálos legyen.”
Az értelmes ember számára a szerelem nem vak, s ha szeret, tudja kit szeret, s miért!
Ha hisszük, mit álmodunk, álmunk valóra válik!
Kezet csak megfogni szabad.. Elengedni bűn....Ellökni átok....
„Szeretni valakit,
az több mint egy erős érzés-az döntés, ítélet és ígéret.”
Ha nem lehet a Tiéd, amire vágysz, kezdj el arra vágyni, ami a tiéd.
Nem az a boldogság, ha megkapjuk, amire vágyunk, hanem ha élvezzük, amink van.
„Mindig van egy kis őrültség a szerelemben. De mindig
van egy kis Okosság is az őrületben.”
Mondd mit tegyek, hogy érezd? Hogy rég TÖBB VAGY MINT AZ ÉLET…mondd, mit tegyek , hogy érezd? Ha kell, MEGHALNÉK TE ÉRTED!!!!
Hányszor
Hányszor akartam meghalni, az életemet érted feladni, hogy ismét együtt legyünk, és eggyé forrjon szívünk. Hányszor sírtam utánad, mert még most is hiányzol, de egy hang mindig belül fájdalmasan hozzám szól: " Hiába fáj nem jön vissza többé, de a szívedben érzed örökké." Hányszor hazudtam magamnak, boldog vagyok, s mint egy fényes csillag az égen úgy ragyog. De elhull egyszer ez az ékszer, s a földön darabokban hever. Hányszor jöttél el hozzám? Egyszer se, mert nekem más a hazám. Én itt lent vagyok a pokol mélyén. Te meg angyalként nézel rám a felhőd szélén.
Szerelem
Szerelem virága nyílik a mezőn,
szerelmes szívem hervad a tetőn.
Nem lesz miért élnem tovább,
te nem jössz el most hozzám.
Kék ég helyett a Holdat nézem, a szerelem nélkül eddig éltem.
Viszlát világ, viszlát virág, ennyi volt hát.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés