"Szétválasztottuk az életet és a halált, a kettő közötti idő a félelem."  /Krishnamurti

 Köszöntlek Halandó!

 Éjszaka borítja ismét, áthatolhatatlan sötétségébe a szíveket; hasonlóképp, mint a ködfátyol mögé rejtező gonosz, ami elhaló sikolyokkal férkőzik az emberek tudatába; míg mindenféle rém alakokat nem  vélnek felfedezni a ködben, amik aztán az életüket veszik.  Ám az éjszaka feketéje csendes, kérlelhetetlen könyörtelenséggel vonja birtokába mindazt, ami mindig is az övé volt. Lassan terjeszti ki hatalmát, mintha elcsábítaná a világot, álomba ringatva fákat, köveket, halandókat s felébresztve a lelkeket mik elfeledett helyeken lakoznak.    A sok balga azt hiszi, hogy a nappal uralkodik a világon, pedig nem. Csak ideig óráig sikerül életet lehelnie a teremtményei tudatába. Elengedve őket a boldog feledés mámorába, mikor a hatalma gyengül, hogy ne is sejtsék mindazt a rettenetet ami olyankor körülveszi őket...

  Elmesélek hát neked egy történetet, miről nem tudhatnál másképp, de jól vigyázz! Vigyázz mert az éjszaka történetei megelevenednek és őrületbe kergetve a mégoly racionális elmét is, - aki pallérozottnak hiszi magát a rettenettől- kérik a jussukat a lelkektől, mégpedig az életet. 

   Üdvözlettel: Morphine

          a.d.: 2006