Holly - Vissza a múltba

Véleményed

A démonháború

A P3 előtt már gyülekezett a tömeg a ma esti hatalmas koncertre, ám bent valaki idegesen beszélt a telefonba. Wyatt volt az. Egy hétig ő vezette a klubbot, mivel Piper és Leo nyaralni voltak. Ez volt az utolsó este, amit nagy igyekezettel tervezett. Megszerezte a legjobb együttest, de most úgy tűnt lemondják.
- Ezt nem tehetik meg!!!- mondta szinte már kiabálva a telefonba.- Na jó. Tudja mit? Még egy ilyen jó lehetősége soha nem lesz a csapatának!
Ekkor Chris lépett be. A hátsó ajtón keresztül jött, szokása szerint.
Amint Wyatt meglátta öccsét, lecsapta a telefont és megpróbált nyugodt hangon köszönni, ami nem igazán jött be neki.
- Szia! Hát téged erre is lehet látni?
- Ja, gondoltam benézek hogy alakkulnak a dolgok.- nézett körül sejtelmesen, és kereste a többi embert a klubban, de csak magukat találta.- És hol vannak a többiek?
- Ne is kérdezd!-hajtotta le csüggedten fejét- az együttes nem hajlandó eljönni. Az előbb beszéltem a managerrel.
- Ezt nem hiszem el! Most mondják le amikor nyitás van? Mekkora pofátlanság!
- Nem kell rá emlékeztetned!
- És most mit fogsz csinálni?
- Nem tudom. Játszunk lemezről – nézett rá kétségbeesetten Wyatt.
- Kizárt dolog- vágta rá hirtelenjében Chris.- Talán ha mondanék egy igézetet akkor…..
- Nem!- vetette el rögtön az ötletet.- Ez nem mágikus probléma nem oldhatjuk meg mágiával!
- Van jobb ötleted? – kapta fel a vizet Chris.
Wyatt csak némán hallgatott. Nem, nem volt jobb ötlete de ezt akkor sem lehetett volna megcsinálni!
Chris csak legyintett egyett és már távozni készült, amikor eszébe jutott még valami.
- Ja, majd elfelejtettem mondani! Ma démontámadás volt. Prue-t már ráállítottam a dologra, éppen a könyvet bújja.
- Mi?? És ezt csak most mondod??
- Nem akartam zavarni a nagyfőnököt!
Wyatt már nyitotta is a száját a válaszra ám a telefoncsörgés megszakította a folyamatot. Ránézett a kijelzőre és nagyott sóhajtott, majd odafordult öccséhez és még utoljára figyelmeztette:
- El ne menj!!
- Persze, persze! –mondta és ugyanúgy távozott a klubból a hátsó kijáratnál.


A Halliwell kúria padlásának közepén egy emelvényen egy hatalmas könyv állt. Ez a könyv volt a Halliwell-ek ősi könyve Itt tudhattak meg minden értékes információt démonokról, warlockokról különböző varázslényekről. A generáció minden egyes tagja írt hozzá valamit, így a XXI. Századra már elég vaskos könyv lett belőle.
Ez mögött állt Prue, a legkisebb. Vállig érő éjfekete haja a szeme elé omlott, de ez láthatólag nem zavarta a nagy koncentrálásban. Chris a padlás bejáratánál állt, onnan köszönt hugának.
- Szia! Mi jót találtál?
- Hol van Wyatt? – kérdezte köszönés helyett.
- A P3-ban szervez be újabb együttest!
- Miért?? - nézett bátyjára meghökkenve. Chris már kezdte volna szidni az együttest amikor Prue diadalmas kiáltása miatt hagyta az egészet - MEGVAN!! De ehhez kell Wyatt is. Csak a Hármak Erejével lehet legyőzni a bandát.
- Szuper! Mi sem egyszerűbb, mint kirángatni őt a pult mögül! Halasszuk holnapra a dolgot!
- Nem! Holnap már itthon lesznek anyuék, ők meg biztos nem engednék meg hogy ez a démoncsoport után menjünk!
- Hugi, mikor nézted utoljára az órádat?!?Már rég a P3-ban kéne lennünk!!
- Oké, úgyis be kell ugrani Wyatt-ért!
- Háát én nem pont erre gondoltam, de ez is egy megközelítés!- mondta, majd megfogta Prue karját és a klub mögötti sikátorba teleportálta magukat.- Na most már csak be kell menni és körülnézni hátha itt van Me….akarom mondani hogy merre lehet Wyatt.
- Ja, igen – válaszolt fáradtan Prue. Chris már egy hete csak egy csaj után járt. Ez nála már rekord! - Menjünk be hátul! Itt nem egykönnyen jutunk át!- nézett az elöttük tornyosuló tömegre.
- Ez nem is kérdés!
Bent, körülbelül ugyanolyan sokan voltak, mint akik kint várakoztak. Alig lehetett megmozdulni, főleg a szinpad előtt, ahol most – az elméletileg nem játszó együttes tombolt. Prue és Chris, a bárpulthoz tolakodtak.
- Hé, nem láttad Wyatt-et? – kérdezte Chris a pincértől.
- Nem, de foglalt nektek asztalt. Ott a sarokban.- mutatott egy félreeső helyre.
A két testvér, még vagy fél órát vártak Wyatt-re, aki picit fáradtan, de boldogan ült le közéjük.
- Hogy győzted meg őket? – kérdezte őszinte kíváncsisággal a középső Halliwell.
- Mondjuk úgy, hogy megfogadtam a tanácsod…
- Na, csak nem mondott igézetet az én drága bátyám – gúnyolódott.
- Igézetet?- kapta fel a fejét Prue is.
- Nem, nem mondtam….egyszerűen csak varázslatosan meggyőző voltam – mondta sejtelmes hangon – És ti hogy áltok a démonnal?
- A Hámak Ereje kell hozzá és még jó lenne ma elvégezni a dolgunkat –mondta nyomatékosan Prue.
- Ki akar éjszaka démonokat írtani?? Főleg ha Melody is itt van!!- védekezett Chris.
- Melody ráér később is de ez nem! Ne feledd, anyáék holnap jönnek!!!Addigra kész kell lennünk- szállt harcba bátyjával.
- Akkor a legjobb az lenne, ha most mindjárt neki látnánk a dolognak!- zárta le a vitát Wyatt.
- Végre egy normális ötlet!
- Na ne!!- próbált ellenkezni Chris.
- Többség dönt!!- kiálltotta Prue és néhány főzetet húzott elő a kabátja zsebéből.
- Héhé! Prue, nem csak egy démonunk van?
- Nem, ez egy démoncsoport!!

Lent, az Alvilág kopár birodalmában három boszorkány teleportált le egy démonháború kellős közepébe. A csata hevében egyik fél sem vette észre az érkezőket.
- Melyik csoport a mienk?
- Nem mindegy? Mindegyiket megöljük!
Erre a felkiálltásra néhány szabad démon végre észrevette őket, és rájuk küldött néhány tűzgolyót. Talán pont erre vártak a többiek, mert most már mindenki mindenki ellen harcolt. Prue, elszakadt bátyjaitól így egyedül kellett harcolnia. Fől volt készülve: athame, bájitalok és még jó néhány pár hasznos dolog.
Chris-t és Wyatt-et körbefogták. Három az egyik csoportból, kettő a másikból. Csapdába estek! Innen nincs kiút! Már mindkét fél elkezdte mormolni a saját igézetét. Körülöttük a levegő izzót. A perzselő forróságot, valami hűs szellő elijesztette. A szellőből viszont hatalmas forgószél féle támadt, mely körbe vette a fiúkat. A homokszemcsék csípték a szemüket, nem láttak semmit. Lassan a csata hangjai is elkedtek halkulni és átvette a helyét egy nyugodt, erdei madárcsicsergés. Végre a kép kitisztult és körbenézhettek. Nyoma sem volt a háborúnak, sem Prue-nak vagy az Alvilágnak. Egy erdő kellős közepén álltak!

Prue, még éppen látta a bátyjait a szélben eltűnni.
- Neeeee! - kiálttota utánnuk hasztalanul, hisz már nem hallották, szomorú, kétségbeesett hangját.
Még ideje sem volt magához térni a döbbenettől, máris újabb démonok közelítettek felé. Még szerencse hogy hord magánál, egy olyan főzetet, ami visszaviszi őt a Halliwell kúriába. Maga elé dobta, és szürke füstben eltűnt.

Következő