Bővebben:
Becslések szerint Budapesten évi 20 tonna novamidazofen – ami pl. az Algopirin hatóanyaga – kerül a természetes vízfolyásokba, és akkor még nem beszéltünk a többi gyógyszer hatóanyagáról. A jelenleg működő szennyvíztelepi technológiáknak ugyanis egyike sem alkalmas a kis koncentrációban jelen lévő gyógyszermaradványok kiszűrésére. A gondokat csak súlyosbítja, hogy Magyarország a szennyvíztelepi kapacitást illetően messze lemarad az EU átlagától. A keletkező kommunális szennyvíznek több mint fele tisztítás nélkül, közvetlenül szennyezi az élővizeket. Ráadásul a működő szennyvíztisztítók többsége is korszerűtlen már, hiszen nem képesek a foszfátot és az ammóniát kiszűrni, csupán egyszerű biológiai tisztítást végeznek. Ehhez képest például Hollandiában elérték a 100 százalékos hatásfokot a szennyvíztisztítás területén, miközben telepeik többsége képes az említett két vegyi anyagtól is megszabadítani a szennyvizet. Mindez a Magyar Víziközmű Szövetség és az FCSM által közösen szervezett Szennyvízágazati Konferencián hangzott el Budapesten. A legérdekesebb előadások egyikét Varga Margit PhD, az ELTE vegyész kutatója tartotta, aki a gyógyszerszármazékok természetbe kerülésének problematikájával foglalkozik. Bár külföldön már 10 éve napirenden van ez a kérdés, Magyarországon teljesen új a téma. Ismeretes, hogy az emberi szervezetbe juttatott gyógyszerek hatóanyagának nagy része a vizelettel távozik. Miért nem foglalkozott eddig a hazai tudományos élet ezzel a problémávall? – kérdeztük a kutatót, aki elmondta, hogy csak legújabban rendelkeznek olyan műszerekkel, amelyek képesek kimutatni a vizekben az egészen kis koncentrációban előforduló gyógyszerszármazékokat. Amikor azonban az új műszerekkel kezdték el vizsgálni a szennyvíztelepekről kikerülő vizek minőségét, mindenkit meglepett, hogy a gyógyszerszármazékok egyáltalán nem tűnnek el a szennyvízkezelés során. Sőt, bizonyos mikrobiológiai vizsgálatok igazolták, hogy az élővizekbe kerülő gyógyszerszármazékok, hormonok átkerülnek az élő szervezetekbe, az egész táplálékláncba, befolyásolva az ökológiai egyensúlyt. A gyógyszermaradványok hatására a vizekben másféle baktériumok kezdenek el szaporodni, mint normálisan. Bizonyos hormonkészítmények hatására (női nemi hormonok) csökken a hím halak aránya a nőstényekhez képest. A hormonkészítmények a békák szaporodására is hatással vannak. Kevesebb az ebihal, s miután az ebihalak egy sor más állatnak szolgálnak táplálékául, ez szintén felboríthatja az ökölógiai egyensúlyt. Mindezek után felmerül, hogy vajon degenerációkat, mutációkat okoznak-e ezek a kémiai anyagok, de ennek megválaszolásához a kutatók még nem rendelkeznek adatokkal. Kérdés, hogy miért nem bontják le a szennyvíztisztításban közreműködő baktériumok a gyógyszer-hatóanyagokat is? Erről jelenleg azt gondolják a kutatók – mondja a szakember - mivel viszonylag csekély a koncentráció, ezért nem tudnak elszaporodni azok a baktériumfajok, amelyek képesek lennének rá. De a dolog nem ilyen egyszerű, ugyanis minden egyes gyógyszerhatóanyag-csoportot illetően fel kell tárni, a lebomlást akadályozó okokat. A gyógyszermolekulák kémiailag úgy vannak felépítve, hogy ún. xenofor, azaz életidegen csoportokat tartalmaznak, amelyek akadályozzák a biológiai lebomlást. Erre a természetben élő lények biokémiai rendszere nincs felkészülve. Hogy állunk a többi EU országhoz képest? A magyarországi élő- és talajvizek gyógyszer-szennyezettsége kiterjedt kutatások hiányában jelenleg csak becsülhető. Az ELTE kutatói az értékesített gyógyszermennyiség alapján számolták ki a valószínűsíthető mértéket. Az ebből származó eredmény alapján a szennyezettség a németországi adatokkal összevethető - különösen a Berlin környékére jellemző elszomorító mértékkel. Az ottani szennyvíztisztító telepek ugyanis nem bírják maradéktalanul kiszolgálni az ott élő lakosságot – hasonlóan Budapesthez, ahol a szennyvíz 55 százaléka máig tisztítatlanul folyik a Dunába. A kutató szerint a problémát a leghatékonyabban a gyógyszervegyészek oldhatnák meg, amihez persze ösztönözni kellene a gyógyszeripart. Ehhez olyan jogszabályi háttér lenne szükséges, amely előírná, hogy csak környezetvédelmi céloknak megfelelő – azaz biológiailag lebontható hatóanyagokat tartalmazó - gyógyszerek kerülhessenek forgalomba. Ez nem vágyálom, mivel nem kell minden egyes gyógyszert elemzésnek alávetni, csak egyes hatóanyagcsoportokat szükséges "átfazonírozni". Ez a gyógyszervegyészek számára nem bonyolult probléma – szögezi le a vegyész-kutató. Egy másik lehetőség a gyógyszer-hatóanyagok kiszűrése a szennyvíztisztítás hatásfokának növelésével. Erre kémiai és mikrobiológiai módszerek adódnak. A kémiai lényege, hogy ózonnal - ami oxigénné válik -, vagy hidrogén-peroxiddal - ami vízzé és oxigénné bomlik le - kezelik a szennyvizet. Egyes országokban az UV-fénnyel való besugárzás lehetőségét vizsgálják abban a reményben, hogy ezzel elősegítik a lebomlást. Ezek a kísérletek pillanatnyilag laboratóriumi fázisban vannak. A kémikusok valamilyen hordozó felület kialakításán is gondolkoznak, amelyeken a gyógyszer-hatóanyag feldúsul, így a megfelelő baktériumok a nagyobb koncentráció miatt képesek ott elszaporodni. Sajnálatos, hogy Magyarországon még csak most indulnak az ilyen irányú kutatások – tudtuk meg Varga Margittól. Harmadik, egyelőre elvi lehetőség lehet a szennyvíz szelektív gyűjtése, de ez még utópia – véli a szakember. Szerinte a megelőzés lenne a legjobb. Főleg a fájdalomcsillapítók, a gyulladáscsökkentők, az antibiotikumok, és a hormonkészítmények terhelik a környezetet. A világon a természetes vízfolyásokban eddig körül-belül 20 féle gyulladáscsökkentőt találtak, és ezekből 8-at már csapvízben is kimutattak. Ennek ellenére az ivóvíz-szolgáltatók laboratóriumai a gyógyszermaradványok jelenlétét ma még nem vizsgálják. A nem tudás azonban nem jelenti azt, hogy nincs is ott! Sok függ a vízbázis jellegétől. Míg a mélyről jövő vizeknél a legkisebb a gyógyszermaradványok előfordulási valószínűsége, addig a parti szűrésű kutak már sokkal nagyobb veszélyben vannak. Ahol pedig közvetlenül a felszíni vizeket tisztítják, ott az alkalmazott módszer függvénye az ivóvíz gyógyszer-szennyezettsége. Varga Margit kutató nyomatékkal hangsúlyozza, hogy bár komoly probléma mindez, nem megoldhatatlan. A gyógyszervegyészek képesek olyan hatóanyagokat kifejleszteni, amelyek a szennyvízbe kerülve le tudnak bomlani, csak eddig ez egyáltalán nem volt szempont. Továbbá a szennyezettség még sehol sem olyan mértékű, hogy ne lehessen nyugodt lelkiismerettel elfogyasztani az ivóvizet. A kutatóknak éppen az a feladatuk, hogy összefogással elérjék, hogy valóban semmilyen veszélynek ne legyen kitéve sem az ember, sem a vizek élővilága. Forrás: GreenFo