Megjelent - az európai kiadással egyidőben - magyar nyelven a Trónok harca gyűjtögetős kártyajáték! Az eredeti kiadó, a Fantasy Flight Games ugyanis ezzel a kiadással be akar törni több európai piacra is - az egyes országok saját nyelvére lefordított kártyalapokkal és szabálykönyvvel - és erre a lehetőségre csapott le a Delta Vision.

Reményeim szerint a regényeket, melyeken a játék alapszik, George R. R. Martin világszerte méltán népszerű: A jég és tűz dala című ciklusát már senkinek sem kell bemutatni. Akinek esetleg még nem volt hozzá szerencséje, az nosza, gyűjtse be a magyarul is megjelent három kötetet (Trónok harca, Királyok csatája, Kardok vihara, az Alexandra kiadó gondozásában jelent meg), mert minden idők egyik legjobb, fordulatokkal, izgalommal, nagyszabású csatákkal és intrikával átszőtt fantasy ciklusáról beszélünk!

Mindemellett persze a kártyajátékot azok is megszerethetik, akik magukat a regényeket nem ismerik, de nyilván egy gyűjtögetős játékba nagyon óvatosan fektet az ember, mert baromi sok pénzt el tud emészteni, és ha egyszer belekezdesz, akkor nehéz megállni... Azonban aki már eleve rajongója a regényeknek, az nehezen sétálhat el a hangulatot remekül visszaadó, szépen illusztrált, sok kedvenc epizódot felelevenítő kártyajáték mellett. Ja, és a játékszabályok is kitűnőek!
Amelyeket akkor vázolnék is, hadd győződjön meg mindenki maga ennek az állításnak a valóságtartamáról:

Maga a szabályrendszer elég egyszerű, a játékot a lapok képességei és kombói teszik összetetté, ami, szerintem legalábbis, az ideális kártyajáték receptje. A játék igazából harcokról szól, ilyen téren tehát nem hozott áttörést a Trónok harca sem, de azért nem szűkölködik eredetiségben. A harcok során (és persze sok egyéb módon) győzelmi pontokhoz ("hatalompontokhoz") juthatnak a játékosok, amelyek jelzéséhez színes kavics vagy egyéb jelző szükséges. Abban a pillanatban, amikor valakinek összegyűlik a 15. hatalompontja, megnyeri a játékot. Ezt módosíthatják esetleg az ún. "háttér" lapok, amelyek közül egynek a használatát mindenki bejelentheti még a játék megkezdése előtt: ekkor őrá a játék során bizonyos szabályok másként (kedvezőbben) vonatkoznak, cserébe 15 helyett 20 hatalompontra lesz szüksége a győzelemhez.

A játékosok a regényekből ismert 6 nagy nemesi ház egyikét képviselik (Stark, Baratheon, Lannister, Targaryen, Greyjoy, Martell), a konfliktusok középpontjában a karakterek állnak. Karaktereket mindenki a forduló elején, a toborzás fázisban hozhat játékba a rendelkezésére álló pénzösszegből.
A konfliktusoknak három formája létezik: fegyveres, politikai és hatalmi harc. A karakterek lapjain mindhárom harci formának saját ikonja van, mely azt mutatja, az adott karakter jártas-e (részt vehet-e) a megfelelő harctípusban. Ezenfelül mindegyiküknek van egy meghatározott ereje, ez az érték mutatja meg, mekkora hatásfokkal képes hozzájárulni az illető a csatározáshoz.
Egy játékos a saját körében mindhárom harctípusból indíthat egyet-egyet (több játékos esetén tetszőleges ellenfél ellen), ekkor kijelöli, mely karakterei vesznek részt az aktuális csatában, és ezeket "letérdelteti" (elforgatja, passzivizálja). A választott ellenfél saját, az adott harctípusban járatos karaktereivel védekezhet a támadás ellen, amennyiben letérdeltet közülük annyit, hogy az összes erejük meghaladja a támadó karakterek összes erejét.
Mindhárom harctípus alapja ez, sikeres támadás esetén azonban kimenetelük eltérő (ha a védekező fél nyer, egyszerűen csak visszaverte a támadást).
Fegyveres harc esetén a vesztes félnek ki kell választania és meg kell ölnie egy vagy több karakterét.
Politikai harc esetén a vesztesnek véletlenszerűen el kell dobnia lapokat a kezéből.
Hatalmi harc esetén a győztes támadó egy vagy több hatalompont-jelzőt vesz el közvetlenül a legyőzöttől, és saját hatalompontjait gyarapítja vele.

A harci stratégia arra a klasszikus dilemmára épül, hogy ha az ember beforgatja támadni a karaktereit, nem lesz kivel védekeznie, amikor az ellenfélen a támadás sora; ez különösen 3 vagy több játékos esetén vezet fogcsikorgató döntéshelyzetekhez. A játékot ugyanis nem csak két személyre szabták, remekül működik 3 vagy 4 játékossal is, ennél több esetén azért már eléggé el tud húzódni egy parti, és elég nehéz annyi felé koncentrálni.

A játékban persze nagy szerep jut a többi laptípusnak is. A helyszínek az aranybevétel növelésétől kezdve a harcokban való aktív részvételig (pl. a Greyjoyok hadihajói) sok szerepet játszhatnak, általában állandó támaszt nyújtanak házuknak. Más lapok karakterekhez csatolhatóak, ezáltal juthatnak például fegyverekhez, rangokhoz, jártasságokhoz. Az 'események' meglepetésként játszhatóak ki azonnali hatással.
És akkor még nem említettem a cselekménylapokat, amik a játék talán legszimpatikusabb ötletét jelentik. Minden játékosnak össze kell állítania egy saját, külön cselekménypaklit, úgy, hogy pontosan 7 különböző cselekménylapból álljon. Ezek közül aztán mindenkinek választania kell egyet minden forduló elején, ami jelentősen befolyásolja a játékos adott fordulóra vonatkozó taktikáját, mert az esetleges egyéb hatásokon kívül ezen szerepel az, hogy az adott fordulóban hány aranyat költhet el (a megmaradt aranyakat nem lehet átvinni következő fordulókra), mekkora lesz a kezdeményezése (a kezdeményezés nyertese szabhatja meg, melyik játékos cselekedjen először a fordulóban) illetve az ún. követelés érték, ami megmutatja, mekkora sebet ejt ebben a fordulóban a játékos az ellenfelein, ha támadóként harcot nyer ellenük (hány karaktert kell megölnie a vesztesnek, hány lapot kell eldobnia illetve hány hatalompontot kell átadnia). A kiválasztott cselekménylapot aztán nem használhatod fel újra, amíg mind a 7 cselekménylapod ki nem játszottad.

Sok egyéb apró szabály egészíti ki a fent vázoltakat, melyek közül talán említésre méltó, mint az egyik jelentős hatalompont forrás, a "hírneves" kulcsszó: az ezzel rendelkező karakterek, ha részt vesznek egy nyertes csatában, saját hatalompontokkal gyarapodnak, amelyek beszámítanak ugyan a házuk hatalompontjai közé a győzelem szempontjából, de ha esetleg meg találnak halni, a rajtuk gyűjtögetett hatalompontoktól is búcsút kell vennie gazdájuknak.
Vagy ott van például az ellenállás nélküli harcok esete, mely azt írja elő, hogy ha egy harcban a védekező egyetlen karakterét sem térdelteti le, akkor a támadó egy grátisz hatalomponttal gazdagodik - ezzel is külön izzadságcseppeket csalva a védekező homlokára, akinek alkalmasint arról kell döntenie, egy kilátástalan harcba elküldje-e azért valamelyik karakterét, csak amiatt, hogy a támadó ne jusson potya hatalomponthoz. És hogy ne legyen olyan egyszerű az élet, a forduló végén, az uralmi fázisban, akinek az állva maradt karaktereinek összes ereje a legnagyobb, szintén kap egy hatalompontot.

Ezen felül újítás a Tél korszaka kiadásban az ún. Végzetsújtotta lapok bevezetése. Ez csupán egy új ikon, amellyel a különösen erős lapok rendelkeznek - azonban amint "halott" lapjaid közé kerül az ötödik ilyen lap, azonnal elveszíted a játékot. Ezzel remekül elejét vették annak, hogy az emberek csupa nagyon erős lappal tömjék tele a paklijukat. Jobban észnél kell lenni a pakliösszeállítás során, és több esélye van egy kisebb gyűjteményből összeállított paklinak is a veteránok ellen.

Az egyes házak nagyon kiegyensúlyozottak, és mindegyiknek megvan a maga egyedi hangulatú koncepciója, amit persze aztán még lehet további kombókkal, semleges lapokkal, szövetségekkel illetve más hátterekkel komplikálni.
Például a Lannisterek különösen járatosak a politika rejtelmeiben és a bőrük alatt is pénz van, a Targaryenek varázslatos sárkányaikkal dicsekedhetnek, a Martellek erőssége pedig a trükkös csapdák állításában rejlik, amelyekkel látszólag gyenge pozícióból tudnak hatalmasat sózni óvatlan támadójukra.
Valamint gyakran a semleges lapok köré is remek paklit lehet építeni. Ebben a kiadásban az Éjszakai őrség és a Falon túli vadak képviseltetik magukat figyelemreméltó lapokkal a semlegesek színeiben, de korábban találkozhattunk például az egymást erősítő Freyekkel és különösen aljas képességgel rendelkező házfőjükkel, vagy Beric Dondarrion Zászlók nélküli testvériségének tagjaival.

Hadd ejtsek néhány szót a játék egyes kiadásairól is. Először 2002-ben rukkolt elő a Game of Thrones CCG-vel a Fantasy Flight, rögtön be is söpörve vele, majd egy évvel később a második alapszettel is az Origins Awardot. Azóta minden évben megjelenik egy új alapszett (új "kiadás"), amit abban az évben két további kisebb kiegészítő követ.
Ezek az egyes alapszettek ugyan jórészt vadonatúj lapokat tartalmaznak, mégis úgy vannak kitalálva, hogy önmagukban játszhatóak legyenek korábbi kiadásokkal nem rendelkező játékosok számára is. Valamint a regények rajongói kedvéért a főbb szereplők minden kiadásban visszatérnek, új illusztrációval, új képességgel, új változatban, így senkinek sem kell attól tartania, hogy neki nem lesz pl. Eddard Starkja, ha csak most száll be a játékba.

Érdemes még megemlíteni, hogy sok gyűjtögetős kártyajátékkal szemben a Trónok harcából hiányoznak az afféle aljas, pénzéhes húzások, mint például az ultraritka vagy "foil" lapok - egy kis utánajárással, cserélgetéssel, netántán e-bay-ezéssel az ember (a műfajhoz képest) korrekt áron össze tudja gyűjteni az álompakliját. Összességében nézve az az érzésem, a játék készítői ebből és más szempontokból is sokkal emberibben, érettebb hozzáállással kezelik a játékosokat más CCG-k "kizsákmányolandó pénzeszsák" játékosképéhez képest.

Részemről remélem, a most megjelenő játék itthon is sikeres lesz. Bízom benne, hogy a Trónok harca kártyajáték itthon is könnyen elterjed, hiszen két alappaklival már kipróbálható a játék, a játékélmény pedig önmagáért beszél!

Forrás: rpg.hu

Természetesen a Dungeon-ban már kapható a játék: az alappakli (60 lapos) 2990 ft, a kiegészítője (11 lapos) pedig 990 ft-ba kerül.