Április 14-én elszenvedtük sorozatban negyedik vereségünket. Cikk ugyan egyikről sem készült, de egyáltalán még a legutóbbira sem lenne érdemes szót fecsérelni. Azonban lassan elérkezünk egy olyan ponthoz, amikor már gyakorlatilag nem érdemes elmenni a meccsre, mert még otthon ülve is kevésbé gyaláznak meg minket mint a pályán.

Nos akkor vegyük számba az utóbbi két hét magasztos eredményeit. A nyitófordulóbeli 0:3-as vereségről már volt szó, Ati összefoglalta gondolatait és elég részletesen beszámolt a „játékunkról”. A második meccsen már szerény személyem is pályára kívánkozott, de ez mit sem segített, kikaptunk 7:1-re. Bár megvallom, azon a találkozón viszonylag jól éreztem magam a pályán, az idegesítő hibáim ellenére láttam pár bíztató dolgot, amiért érdemes lenne folytatni. Aztán újfent nem játszottam egy olyan meccsen ahol 3+1(!!!) majd 4+1 felállásban ütköztünk meg a soros ellenféllel. Természetesen emlékeztetnem sem kell senkit arra milyen ronda vereségbe szaladt bele akkor a csapat, de persze a pályán lévőknek csak annyi róható fel, hogy egyáltalán kiálltak Vagy ki hogy érzi, dicsérhető is a bátorságuk. Azonban legutóbbi meccsünkön a DEAC pályán egyszerűen katasztrofális volt…nem is…botrányos talán a legmegfelelőbb szó arra, ahogy játszottunk. Végig égett a pofám az egész ötlet miatt, hogy mit keresek egyáltalán a pályán, de remélem, ugyanezt érzi rajtam kívül még legalább 5 ember. Kezdődött az egész azzal, hogy meccs előtt értesültünk róla (akik még nem tudták), hogy a kapusunk eligazolt. Hát bizony bunkó, tirpák dolog volt és még az eddigieknél is nehezebb helyzetbe hozott minket ezzel a magatartásával. Térjünk át azonban a meccsre nagyon röviden. Ellenfelünk bizony, ahogy már megszokhattuk nem képviselt jelentős játékerőt, egyszerűen csak gyorsabbak voltak mind a passzaik, mind a mozgásuk. És annyival voltak még jobbak nálunk, hogy focizgattak a pályán. Ellentétben velünk, akik nemhogy normális támadást nem tudtunk felépíteni, de labdát tartani, passzolni és lőni is képtelenek voltunk. És ennyi. Nincs szó amit erre tékozolni kellene még azt hiszem. Ennyin múlt a játék. Levonva a megfelelő konzekvenciákat, elmondható, hogy legalább egy igazi egyéniség hiányzik a pályáról, egy igazi vérbeli csatár. Mert sajnos a védelem szürke, és már az bőven jó teljesítmény ha hátul értékelhetőt alakítunk (ezt csapatvédekezésre és nem csak a védőinkre értem) viszont támadásaink, azok hihetetlenül nullák. Ottó nem tud mit alakítani egyedül, Dani egyértelműen nem az a támadó, akitől a 20-30 gólt lehetne várni sajnos én magam pedig úgy érzem nem találok játszótársakat ahhoz amit meg szeretnék valósítani. Ehhez jött még a tegnapi meccsen a totális formánkívüliségem…gyakorlatilag 4-5 nagyszerű megoldást leszámítva kb mintha egy anyadisznó kocogott volna a két kapu között. Védőink, szintén nem hozták az eddigi meccseken tapasztalt viszonylag jó formát, főleg Kornélon látszott, hogy nincs elemében önmagához képest. Zsolti pedig Sanyi 1.2 és akkor elmondtam mindent. Nagyon nem jött be ez a képességén felüli bizonyítási vágy, mert csak rontott a helyzetünkön úgy érzem.

Lényeg a lényeg, ha vissza lehetne táncolni, akkor most önként és dalolva megtenném, de annyi gerinc van bennem, hogy ha már egy ember képes volt több mint 75000 forintot áldozni erre amit mi képviselünk, akkor igenis meg kell szakadni, hogy legalább magunk előtt ne kelljen szégyenkeznünk. Mert egyelőre lesülhet a pofánkról a bőr.