Tiszta akácméz csak Magyarországról származhat Nem nehéz megtalálni Pusztaszentlászlón Kiss Lászlóékat, mert csak be kell kukkantani a kapun, a hátsó udvar tele van színes méhkaptárakkal. Méghozzá fekvő típusúval, amit kilencven évvel ezelőtt Boconádi Szabó Imre tervezett, kizárólag akácméz gyűjtéséhez. Három telephelyen közel hatszáz méhcsaládot tartanak úgynevezett veszteglő módszerrel, vagyis nem vándoroltatnak. Hogyan is tehetnék, egész szerelvény tudná csak elszállítani a rengeteg nagyboconádit. Híre van a pusztaszentlászlói méhésznek, a hatvankét éves családfő mestere a szakmának, főállású méhész, felesége úgyszintén, fiuk, a huszonhat éves Laci pedig a nyomdokaikba lépett. Asztalos a szakmája, de, mint mondja, beleszületett a méhészkedésbe, és nagyon megszerette a szorgos kis rovarokat. Két lánytestvérének, Anitának és Juditnak van munkahelye, de szívesen dolgozna a méhészetben. Járt már itt egész busznyi finn méhész tanulmányozni a fekvőkaptárrendszert, az EU-ból érkezett szakértő pedig náluk látott először nyíló akácvirágot. Az elmúlt két évben a Zalai Népfőiskola és a munkaügyi központ szervezésében munkanélküliek méhészoktatásának volt a színhelye Kissék több helyiségből álló műhelye, s a méhészmester ezen a télen Zalaegerszegen indult tanfolyamon oktat. Sokszor hívják előadást tartani, igazi szaktekintélynek számít, s családjával tagja a több mint száz tagot számláló söjtöri méhészegyesületnek. Élmény beszélgetni vele, annyi mindent tud a méhekről. Bevallása szerint minden fellelhető szakirodalmat elolvasott, és gyerekkorában, a szülői házban tanulta meg a mesterséget. Apja 1930-ban talált egy méhrajt, azzal kezdődött a mára megélhetést nyújtó méhészet megalapozása. Kissék akácra és repcére építették a méztermelést, s álmélkodva hallgatom, miként késztetik a szúrós rovarokat a virágzás időszakában a lehető legnagyobb teljesítményre. Mert ennek fortélya van, az akácvirágzásra kell legnagyobb létszámúnak lenni a méhcsaládnak; szakismerettel robbanásszerűen felszaporodik az állomány. Erre alkalmas sajátos képességeinél fogva a Kárpát medencében honos méhfajta, az Apis mellifera carnica. A fehér akác, a Robinia pseudoacacia L. is más, mint bárhol a világon. Őshazájában, Észak-Amerikában sínylődik, nem is virágzik, a magyarországi adottságok között olyannyira megváltozott, hogy pár évszázad alatt különböző változatai jelentek meg. Nagy, tiszta állományú erdőket alkot, s annyi van belőle, hogy Kiss Lászlóék szerint leterhelhetetlen. Vagyis nem kell tartani attól, hogy az egyre szaporodó méhészetek számára ne lenne elég legelő. - Sok agrármérnök és számos munkanélküli kezdett méhészkedésbe itt Zalában. Amikor beszélgettem velük, mindig mondtam, gyorsan ebből nem lehet meggazdagodni, tíz évbe is beletelik, míg az évenkénti befektetésekkel kialakul a 200-250 családos méhészet. Ennyiből meg lehet élni - magyarázza Kiss László. - Persze mindenre nagyon kell figyelni, mert sok ellensége van a méhnek. Ott van az egyik legnagyobb - mutatja a falon egy szépséges színes madár, a gyurgyalag képét. - Vándormadár, s az éghajlat felmelegedése következtében úgy húsz éve szeret itt tartózkodni. A levegőben kapkodja el a méheket, védett, nem lehet ellene semmit tenni. Aztán ott az atka, drága a védekezés ellene. Mi megtaláltuk a legolcsóbb megoldást, de szaktudás kell hozzá. A fiammal mindent magunk barkácsolunk, ami csak kell a méhészetbe, anyabölcsőt, kaptárt. Most éppen kaptárakat készítünk gattertól hozott hulladék fenyőből. Persze megvettük a szükséges korszerű gépeket, három automatikus pergetőnk van. A pergetés a nagy munka, akkor segítséget is hívunk, mert csakis adott időben lehet elvégezni ahhoz, hogy tiszta akác- vagy repcemézet kapjunk, ne keveredjen hozzá más virág. Az akácméznek komoly minőségi követelményei vannak. Régi, megbízható gödöllői felvásárlóval vagyunk kapcsolatban, aki minden kannából mintát vesz, az edényt leplombálja, ellenmintát hagy és viszi a vizsgálnivalót a laborba. Németországba exportálja a mézet, de úgy, hogy ha lenne panasz, a termelőig vissza lehetne követni a terméket. A Magyar Akácméz - így nagybetűvel - olyan minőség, ami hungarikumra jogosítja. Van az európai piacon akácméz más országokból is, de nem ez a minőség. A portugálok hat fajtát "védtek le", közte az akácot is. Aztán egy időben sok volt a kínai áru, de higiéniai problémák miatt visszaszorult. Érdekes, mi magyarok adtuk nekik az akácot, szerencsénkre nem tudnak igazán tisztát előállítani, mert a naranccsal és az eukaliptusszal azonos időben virágzik. Nagyon bízom benne, hogy a Magyar Akácméz megkapja a hungarikum megkülönböztetést, ami biztonságos alapot jelentene a méhészeknek. Az akác bioméz, nem éri szennyeződés, hiszen lecsüngő a virág, védi a nektárt. A Méhészeti Terméktanács három-négy éve kezdte el a hungarikummá minősítés előkészítését, de még nem járt sikerrel. Amikor érdeklődünk, azt a választ kapjuk, legyünk türelemmel, nem megy ez olyan gyorsan. Pedig fontos lenne, akkor nem használhatnák fel egyes országok a saját termékük keveréséhez. Sétálunk a kaptárak körül. Az egérrácsokkal ellátott nyílásokon kimerészkednek a méhek a november végi, szokatlanul enyhe levegőre. Nyújtózkodnak, rezegtetnek és kicsit gémberedetten felröppennek. Hátha még találnak késői virágot. forrás: Szabad Föld