A méhek jó telelésének feltételei.

A jó telelés egyik meghatározója a következõ évi termelésnek. Bár a beavatkozásra már nagyon kevés lehetõség van, érdemes átgondolni, milyen feltételei vannak a teleltetésnek Teleltethetünk szabadban vagy zárt térben. Utóbbiban akkor érdemes gondolkodni, ha gyengébbek a családok, vagy kevesebb az élelem. Család: a család két szempontból is meghatározó. A család megfelelõ nagysága szükséges ahhoz, hogy a telelés sikeres legyen. A népesség nem csupán a tavaszi indulást határozza meg, hanem a telelés ideje alatti mézfogyasztást is, ugyanis nagyobb család esetén a relatív mézfogyasztás lényegesen kevesebb, mert a telelõfürt hõgazdálkodásának hatásfoka jobb. Ha a minõségi oldaláról közelítjük a kérdést, megállapíthatjuk, hogy azon családok, melyek sok fiatal méhet tartalmaznak, jobban telelnek. Ezek a méhek õsszel nem vettek részt gyûjtésben, a fiasítás végén kikeltek az etetést sem végzik, így tartalékanyagaik a zsírtestekben megmaradnak, és garatmirigyük is alkalmas a tavaszi fiasítás etetésére. Természetesen hogy sok fiatal méhünk legyen a telelés kezdetére, jó anya is kell, illetve, augusztus közepétõl a serkentõ etetés három hétig. Élelem: az élelemmel kapcsolatos feltételeket szintén mennyiségi, és minõségi kategóriákra bonthatjuk. Mennyiség szempontjából kedvezõ, ha NB kaptár esetében ahány léputcában méhek ülnek, annyiszor 2,5 kg méz legyen. Itt meg kell jegyezni, hogy ez a mennyiség ott kell hogy legyen, ahol a telelõfürt ezt eléri biztonsággal. A minõség szintén fontos tényezõ. A telelésre az érett, fedett folyékony méz alkalmas. Legjobb az akácméz. Nem jó, ha méheinket édesharmaton, repce, fehérhere, fenyõ, vagy fûz mézen teleltetjük. Levegõ: a méheknek télen is szükségük van a levegõcserére, hisz az elégetett mézbõl széndioxid, és víz keletkezik. Az erõs páralecsapódás nyugtalanná teszi a méheket, hasmenést okozhat. Alacsony hõmérsékleten aránylag kevés oxigén kell a méheknek, és a széndioxid koncentráció határértéke magas. A levegõt úgy biztosítsuk, hogy nagy hõingadozások szeles idõben se legyenek, kerülni kell a huzatot. Némi páralecsapódás nem árt, de a kaptár belseje ne legyen lucskos. A tél folyamán rendszeresen ellenõrizni kell, hogy a szellõzés zavartalan. A szellõzést könnyen megakadályozhatja, ha a kijárót vastagon fedi a hó, vagy jég. Nyugalom: igen fontos tényezõ a teleltetés folyamán a nyugalom. A nyugtalan család rosszul telel. A nyugalmat megzavarhatja külsõ, vagy kaptáron belüli ok. A megszokott külsõ zajokat a méhek jól viselik. A kaptáron koppanó, a kaptár rezdülését, mozdulását okozó szokatlan inger nyugtalanságot vált ki a méhekbõl, mely a megnövekedõ fogyasztástól a telelõfürt felbomlásáig terjedhet. Kívülrõl ember, állat, a kaptárra hulló ág, leszakadó jégcsap zavarhatja a nyugalmat. A felbomlott fürtbõl kiszakadt méhek elvesznek, hisz a kaptárban a hõmérséklet kevés a méhek mozgásához, megdermednek mielõtt ismét a telelõfürtbe szervezõdhetnének. A többletfogyasztás vastagbelük korai telítõdéséhez vezet, és hasmenést vált ki. A kaptáron belül egér, cickány, csöpögõ páralecsapódás, anyátlanság válthatja ki a nyugtalanságot. Takarás: rendesen felkészített család takarás nélkül is áttelel. A telelést két szakaszra osztjuk, szakaszonként eltérõ a takarás jelentõsége. Az elsõ szakaszban gyakorlatilag nem sok jelentõsége van a takarásnak, a teljes nyugalom idõszakát takarás nem, vagy alig befolyásolja. Ilyenkor a takarás késlelteti, és mérsékli a hõingadozást, így a fürt hõmérséklet szerinti tágulására, összehúzódására több idõ jut, ezáltal a család reakciói pontosabbá válnak. A második szakaszban, mikor a fiasítás beindul a takarás jelentõsége megnõ. A jobb hõszigetelésû kaptárban a fürt tágul, nagyobb hely lesz a fiasításnak, ezért a család hamarabb népesedik. Szerkesztő: Adorján Károly