|
2. fejezet
/Catherin/ 2006.04.10. 18:53
A Sötét titkok 2. fejezete.
Másnap reggel Jesse megint eljött velem a suliba. Egyszer csak megjelent mellettem, és azt mondta, jön ő is. Mit mondhattam volna? Egyrészt örültem annak, hogy nem gondolja komolyan, azt a tegnapit, másrészt ott volt Bamba is. Nem igazán szándékoztam magam leégetni magamat azzal, -főleg nem előtte!- hogy magamba beszélek, mint egy skizofrén. Tudjátok, mint Gollam a Gyűrűk Urából. Na, szóval, szépen bepréseltük magunkat a kocsiba, míg Jesse egyszerűen eltűnt, gondolom, hogy a másik pillanatban, feltűnjön a suli előtt. Úgy is lett. Megérkeztem az iskolába, és Jesse ott állt a kapuban. Elgondolkodtam. Valami van, ma. Mi is, mi is. Ó, hát persze! Dom atya! Hisz az első órában van vele találkám. Hogy is felejthettem el! Tiszta lökött vagyok. Pedig tegnap egész este nem bírtam aludni, mert annyira vártam már, hogy beszélhessek az atyával. Jesse-nek mondtam, várjon meg az osztályba, hogy, ha kell akkor segíthessen nekem, úgy mint tegnap. Legalábbis erre fogtam az egészet. Igazából nem akartam, hogy ott legyen, amikor Dom atya elmeséli azt a dolgot, meg minden. Nem lenne szerencsés dolog, másképp meg tuti nem mondaná el, ha Jesse is ott lenne. Ebben biztos voltam. Szóval becsöngetés előtt néhány perccel befutottam Dominic atya irodájába. Még nem volt benn, de az egyik nővér azt mondta, hogy ha előre meg van beszélve, akkor nyugodtan bemehetek az igazgatóiba. Hamarosan be is jött. Láthatóan nem örvendezett annak, hogy ott lát. -Beszéltél már anyáddal? –ránéztem. Ez teljesen hülyének tart? Bocsáss meg Istenem, hogy az egyik hívődet lehülyézem, de azért ez már sok. De lenyugtattam magam.(Tegnap sokat gyakoroltam a tükör előtt, hogyan vágjak teljesen nyugodt, vagy éppen együtt érző arcot.) -Nem atyám. Azt beszéltük meg, hogy elmondom neki, ha –erősen megnyomtam ezt a „ha” szócskát. –ön már elmondta azt az ügyet a kísértet lányról. Meg önről. Kíváncsi voltam rá, mit fog mondani. Mi van, ha Maria-val volt valami ügye? Vagy Jesse egyik rokonával? Fogalmam se volt, de inkább nem találgattam. Néztem ahogy az atya lassan megfontoltan leül a székébe, az íróasztal másik végébe. Azt is végig követtem a tekintetemmel, ahogy elkezd kotorászni, az egyik fiókban, és előhúzza azt a bizonyos cigarettás dobozt. Eléggé megviselt volt már szegény. Már úgy értem, a doboz. Dominic atya mindig akkor veszi elő, ha valami kínos témáról van szó, vagy pedig, ha ideges. Ebből tudtam, mennyire kellemetlen vizekre eveztünk ezzel a témával. -Tudod, az én szüleim híres kereskedők voltak akkoriban, ami miatt szinte minden második félévben máshol laktunk. Az üzlet egyszer Spanyolországba vitt minket. Egy első osztályú szállodában szálltunk, meg mint általában mindig. -itt elhallgatott. Most nem mertem beleszólni, inkább csak az atya arcát tanulmányoztam. Megdöbbentett az amit láttam rajta. Dühvel vegyes szeretet csillogott könnyes szemében. Szerelem, amelyet befeketített a harag. De nem tanulmányozhattam, túl sokáig, mert az atya gyorsan rendezte arc vonásait, és folytatta, bár enyhén remegő hangon: -Az én szüleim tudtak a képességemről, de nem zavarta őket, sőt büszkék voltak rá, hogy ilyen fiuk van. És mindig bíztattak, hogy nézzek körül mindig a környéken, hogy segíthessek az „itt ragadtakon” ahogy a szüleim hívták a szellemeket. Én persze örömmel eleget tettem, ezeknek a kéréseknek, és mint mindig, most is körúton voltam, amikor szembe találtam magam egy lánnyal. Azt gondolom nem volt nehéz kitalálnod, hogy szellem volt. Gyönyörű, sötét haja, volt, tinta fekete szemekkel. Csinos, mégis régies öltözék volt rajta. Tudod, az 1800-as évek divatja szerint volt felöltözve. Nagyon meglepődött, amikor megtudta, hogy látom őt. Elvittem őt a lakásunkra, hogy ott beszéljük meg a dolgokat. Közben nem tudtam kiverni a fejemből, azt, hogy nem is akarok rajta segíteni. Mármint, persze, akartam rajta segíteni, csak azt nem, hogy elmenjen. Már akkor tudtam, hogy menthetetlenül beleszerettem ebbe a lányba. –az atya itt felsóhajtott. –a lány mesélt magáról, az életéről, aztán, szinte észrevétlenül, már teljesen más dolgokról folyt köztünk a szó. Meséltem neki, sok mindenről, az érzéseimről, a családomról, arról, hogy mi akarok lenni. Ő végig hallgatott, egyet értett, vagy éppen ellent mondott nekem. Szerencsére apámnak jól ment itt az üzlet, ezért eldöntöttük, hogy tovább maradunk. A lány is nagyon örült ennek. Két hónap múlva már, bimbódzott köztünk a szerelem. A szüleim persze erről mit sem tudtak. Élveztük közös kis titkunkat, ami csak a kettőnké volt. Sajnos egyszer minden jónak véget kell érnie. Érkezett egy új halott. A természete hasonló volt, mint Heatherr-é. Sosem tudtam meg, hogy ki volt ő, vagy hogy mi volt a baja. De nem lehetett kezelni, így nem tudtam mit tenni, exorcizálnom kellett a férfit. Szóltam a lánynak, hogy ne jöjjön utánam, mert abból nagyon nagy baj lehet. De persze utánam jött. Talán azt hitte, hogy direkt azt akarom, hogy utánam jöjjön. Hogy meglepetést szánok neki. Így akaratlanul, de őt is exorcizáltam. -Dominic atya arcán végég gördült egy könnycsepp. Már nagyon bántam, hogy annyira erőszakosan követeltem tőle ezt a történetet. Nagyon. Megvártam, amíg az atya kifújja az orrát, és hallgattam tovább a tragédiát: -Azt tettem, mint te Suze Jesse-el. Utána mentem, hogy visszahozzam. Sikerült visszahoznom, de már akkor láttam rajta, hogy van valami baja. Aztán, visszatértem vele együtt az élők világában. De ami utána történt az… -Várjon, várjon. –vágtam hirtelen közbe. Ez így nem stimmel. –Hogy exorcizálta saját magát? Nem értem. Úgy tudtam ez nem lehetséges. -Nem is. De nem kell az embernek mediátornak lennie ahhoz, hogy tudjon exorcizálni valaki mást. Főleg, ha látja is az illetőt. Így hát megkértem rá az anyámat. Persze nem mondtam meg, hogy miért kell ezt meg tennie. Illetve nem az igazat mondtam. Azt hazudtam neki, hogy nem bírok aludni, és ez egy nagyon jó módja az altatásnak. Így nyugodt szívvel felolvasta, azt, amit kell. Nos folytathatom? –nézett rám. Én csak bólintottam. Éreztem, hogy most lesz az a rész, amit az atya számára a legfájdalmasabb. Erre abból jöttem rá, hogy szinte már- már feltépte a cigarettás dobozt. -Szóval, amint visszajöttünk, ő nekem ugrott. Hogy miért exorcizáltam őt, amikor szeretett, meg minden. Én próbáltam neki megmagyarázni, azt, hogy én mondtam neki, ne jöjjön utánam, de erre ő csak még jobban bedühödött. Tudod Suzannah, a legnagyobb hiba amit egy nő ellen véthetsz, szerintem az az, ha azt mondod neki, hogy az ő hibája volt minden. Persze én nem azt mondom, hogy minden az ő hibája, volt, hiszen én is elmondhattam volna neki, miért ne kövessen. De ő ezt nem bírta felfogni. Annyira dühös volt, hogy tönkre tette a legdrágább árúinkat. Sajnálatos módon, így nem tudtuk időben a kért árút szállítani egy befolyásos nemesnek. Aminek hatására, már senki sem akart tőlünk semmit sem venni, mert az a nemes ügyesen elterjesztette rólunk azt, mennyire megbízhatatlanok vagyunk. A szálloda is kétszer annyit kért a szállásért, mint addig. Én már akkor tudtam nincs más esély, exorcizálnom kell azt a nőt, akit mindennek ellenére még mindig szerettem. De ez nem változtatott semmin. Lassan nem maradt már semmink. A szüleim ezért beadtak egy monostorba. Azóta nem láttam őket. No meg így lett belőlem pap. Nos Suzannah, ez az én történetem. –nem válaszoltam. Még jó pár percig így ültünk csendben, ugyanis ennyi időre volt szükségem ahhoz, hogy leküzdjem a könnyeimet. Mikor ez sikerült, hirtelen eszembe jutott valami. -Mondja atyám, ennek az egésznek mi köze van Jesse-hez? Nem értem. –az atya szomorúan elmosolyodott. .Mert a hölgy neve Martha de Silva volt.
| |