-Szomorú vagyok. Sose éreztem még így. Szörnyű. Talán az érzést még kibírom, de nem
tudom mi hiányzik.
 Látom a tavat a hegyem tetejéről, megy le a nap, és narancssárga az ég és a tó is.
-Sétára van szükségem. Draco lerepül a hegyről, közeledik a tóhoz. Ballag a tó szélén,
elbambul a nádast nézve .A nap lemegy. –
Éjszaka. Itt születtem, ezt őrzöm, ez a mindenem. Éjszaka a hegyemen.
Kicsit felvidul, de ismét hiányozni kezd neki az a valami. De mi?!
-Ez nem maradhat így!
Elindul, először lassan. Fáj. Rohanni kezd. Kín. Nem!!! Felrepül, szenvedéllyel elkezdi
vizslatni a környéket. Repül az éjszakában, lassan az erdő felé. Hm. Ott van valami. Vagy
valakik. Egy nagy részem hiányzik az erdő, pusztán csonkok és nagyobbacska fűrészpor
kupacok. Mindenütt. Felemeli fejét. Több kilométerre semmi, csak ami itt. Valaki irtja az
erdőt.
 -Ezt nem lehet! Ez az én hegyem! Ilyen nincs!
A sötétben egy fekete épület áll. Messze, de ez semmi nekem.
Hmm, modern a cucc. Fényes cuccok, meg egy bazinagy garázs, mellette a garázson kívül
fűrészlapos robot. A hangár nyitva. Benézek. Rengeteg, hatalmas, pufók droidok, nagy
fűrészlapokkal. El kell pusztítanom őket. Ez nem mehet tovább. Hmm. Ahogy elnézem őket
nehéz lenne felvágni az összeset. Körbenézek a hangárban, és látok két ajtót…az egyik egy…
Sufni? Hátha találok ottbent valamit. Odamegyek az ajtóhoz, de zárva. Szerencsére valaki itt
hagyta a kulcsot a felmosós zsúrkocsin felakasztva. Kivételesen örülök az emberi butaságnak.
Kinyitom az ajtót, bent csak felmosórongyok, néhány gumicső, valószínűleg a robotok
tankolására, mindenféle modern szerszám… Gondolom szintén a robotoknak. Olajoskanna…
de üres… hmm… eszembe jutott valami. Akár az egész bázist elpusztíthatom vele!
  Elindulok az üres olajoskannával a kinti robot felé, és észreveszem, hogy fel van gyújtva
valami fény. Felnézek a fény felé, egy ablakból ég. Egy rácsos ablakban. Bent mozog valaki.
Ez egy börtön?! Börtön és favágás… ezek fogságba ejtették az erdőm lakóit! Remete életet
élek, nem ismerem őket… de csak nem hagyhatom őket bezárva! Azok, akiknek ellensége az,
aki kivágja az erdőmet, az a barátom. Logikus. Tehát meg kell mentenem őket, így nem
pusztíthatom el a bázist. Még. Várnom kell a tervvel. Felrepülök az ablakhoz, és megnézem,
ki van bent. Vagy kik. Felrepülök, kicsit magasabban van, mint látszott. Nem tudok hol
megállni, ezért belekapaszkodok kézzel-lábbal az ablakba. Bent egy gyönyörű lány van, meg
egy kupac rongy…
És… nem, ez nem lehet…
?-Te ki vagy?
Megzavarta elmélkedésemet a csaj… elmélkedésemet? Nem is tudtam gondolkozni, úgy
meglepődtem. Ki ne lepődne meg, ha találna magán kívül egy másik sárkányt?
? - Hahó?
Draco - Öh… jah… mit kerestek itt?
Könnybe lábadt a szeme.
? - Eggman elfogott minket, lerombolta az otthonunkat.
Draco - Eggman? Ő irtja az erdőt?
Lesújtott szemmel bólint.
Gyík - Akkor most segítesz rajtunk vagy sem?
Megmozdult a kupac rongy. Alatta egy gyíkszerű lény volt, élénkzöld színű, narancssárga
foltokkal, fehér csuklyában és köpenyben, lábán zsineggel ráerősített zokniféleség, olyan
anyagból mint ami a fején van.
Lerúgta magáról a ruhákat és megszólalt:
Gyík - Bajban vagyunk ha nem tűnne fel!
? – Ne is figyelj rá, habár tényleg baj van. Bezártak minket, ugyanis ez egy börtön.
Draco – Jó van na, eddig leesett. Hogy tudlak kiszabadítani titeket?
? – Van egy belépőkártya, őrdroidoknál van. Tudtunkkal minden börtönnek van őrdroidja. A
miénk… asszem… K-89-es?
Ránéz a gyíkra, az bólint.
? – Na, őt keresd. Nála van a kártya amivel ki lehet nyitni ezeket.
Draco – Rendben. Egyébként hogy hívnak?
Gyík – Engem Scythe.
Draco – Nem téged kérd… öh… jah ok… És te?
Őszintén szólva a csajra kíváncsibb voltam.
? - Judy vagyok.
Draco - De szép név…
Scythe - Óh, flörtöljetek csak, ráérünk!!! Csinálnál már valamit?
Nem lett szimpatikusabb ez a gyerek…
Judy – Kérlek csinálj valamit!
Draco – Rendben. Hogy jutok be?
Judy – Tudtommal lent van egy ajtó… Aztán az irodáknál fönt is be tudsz menni, de ott
nagyon őrzik… Merthát ott van Eggman is.
Mikor meghallottam a nevét kicsit erősebben szorítottam a rácsot…
Draco – És utána hogy jutunk ki?
Judy – Kirepülünk! Van itt ablak elég, de azokat is csak azzal a kártyával lehet kinyitni.
Draco – Rendben. Maradjatok itt.
Scythe – Kac-kac… marhavicces…
A lány sírós szemébe néztem. Eszembe jutott  a kivágott erdő, a többi rab élete, Eggman
kegyetlen droidjai… Hirtelen erősebbnek éreztem magam mint bármikor. Intettem egyet, és
elrepültem az ablaktól. Már nem hiányzik semmi.