EGYSZER VOLT... ... hol nem volt, volt két középiskolás barát, aki elhatározta, hogy zenekart alapítanak. Õk Brian Welch és Reginald Arvizu voltak. Reginald, azaz Fieldy eredetileg gitározott, de a banda kedvéért átváltott basszusgitárra. Megalapították a Ragtyme-ot. Ebben a bandában Brian és egy J.C nevû srác gitározott, Fieldy basszerozott, Richard Moral énekelt és Tommy dobolt. Ez a banda azonban nem tartott sokáig, hamar feloszlottak hogy egy másik bandában zenéljenek, a L.A.P.D.-ban ( Love And Peace Dude ) Ebben Fieldy és Richard zenélt, majd bekerült ide James Shaffer, alias Munky. Mint késõbb kiderült, a bandába mindössze azért került bele, mert hosszú haja volt, de még késõbb kiderült, hogy a játéka sem elhanyagolható. Kellett ugye még egy dobos is, nemde? Ezért feladtak mindenféle hirdetéseket, sok jelentkezõt meghallgattak, amikor egy 13 éves srác is üzenetet hagyott nekik. ( „Hé, srácok, kerestek még egy dobost?” ) A fiúk meglepõdtek a srác láttán, de amikor meghallották játszani, tudták, hogy övé a munka. A KEZDETEK A banda nem sok koncertet adott, mindössze kettõt. Ezután Los Angeles-be költöztek. Ekkor mindannyian 18 évesek voltak, az újdonsült dobos, David pedig csak 16, így õ csak késõbb tudott utánuk menni. Nem sok kellett, szerzõdést kötött a Triple X Records-sal, úgyhogy megszületett a háromszámos demójuk, ami viszonylag sikeres lett, tízezer darabot adtak el belõle. Úgyhogy a sikeren felbuzdulva felvették egyetlen albumuk, ami eredetileg Laughning As People Die lett volna, de a háború miatt Who Laughing Now?-ra változtatták. A siker a fejükbe szállt, hamar minden bárból kizárták õket, ugyanis a nevüket felfújták a falakra, zúztak a bulikon... Nem csoda, hogy Moral nem akart tovább énekelni, úgyhogy kilépett a csapatból. A többiek folytatni akarták, úgyhogy felvették Briant másodgitárosnak, és a Creep nevet választották. Mikor James és Brian hazamentek Bakersfield-be, betévedtek egy helyi bárba, ahol egy SexArt nevû banda játszott. A zene nekik túl elvont volt, de ott helyben megkörnyékezték a frontembert. KUKORICA „Bolond lettem volna, ha nem szállok be” – mondta Jonathan Davis. Úgyhogy felvették a Korn nevet, ami Jon-tól származik, a gyerekes írásmóddal egyetemben. Kis idõ múlva újabb szerzõdés, ezúttal az Immortal / Epic kiadóval. Úgyhogy kijött az azonos nevű Korn debütáló album. Ezen szerepelt a sokat emlegetett Daddy is, amit mindössze háromszor játszottak el élõben, Jonathannak annyira fájdalmas volt, egyszer a földrõl vitték el a mentõk... Az új kislemezt az MTV is játszani kezdett, úgyhogy hamarosan mindenhol róluk lehetett olvasni. Ahogy ez lenni szokott, minden banda lemásolta a hangzásukat, a Sepultura-tól kezdve a Coal Chamber-ig. A Korn egyre népszerûbb lett, felkerültek a Billboard-ra és turnézni kezdtek többek között a The Offspring-gel, a Biohazard-dal, a House of Pain-nel és Marilyn Manson-nal. Részt vettek az Ozzfest-en is, azonban annyira összevesztek Ozzy feleségével, hogy abbahagyták. ( Mostanra már kibékültek és a ’03-as Ozzfesten ismét részt vettek ) AZ ÉLET BÉKÉS Nemsokára jött a - sokak által legjobbnak tartott - második album, a Life is Peachy (eredeti nevén Life is Pee-Chi). Ennek hatására a nép megszerette õket, és venni kezdte az elsõ albumukat is, ami ennek köszönhetõen tripla-platina lett. Ezen az albumon Jon sokkal többet énekelt, a tömény üvöltözést felváltotta az érettebb éneklés. Persze az utolsó szám végén megint elsírta magát, ami nem csoda, ha valakinek olyan anyja van, mint neki... A lemezen szerepelt Jon nagy kedvence, a Deftones énekese, Chino Moreno. Sok felkérést kaptak fellépésekre, számokat irtak ( a Dust Brotherssel a Kick The P.A. a Spawn albumhoz, vagy a Sean Olsonall szerepeltek a 'The Crow: The City Of Angels'-ön, és a Prouddal az 'I Know What You Did Last Summer'-ön ).