A csontvázrendszer adja a német dog szervezetének alakját, nagyságát, erejének alapját, amely kitűnően működő támasztó szerkezet és védőburok a kíméletre szoruló belső zsigeri szervek (máj, tüdő, szív, lép, stb.) számára, valamint izmok, és inak tapadására szolgál. A csontok teszik ki a testtömeg egyhatodát, az izmok két-ötödét. A csontok hossza és vastagsága, az inak rugalmassága már a kölyök világrajövetele előtt meghatározott. Születéskor a csontok kétharmadát rostos-, egyharmadát ásványi anyag alkotja, idős korban kétharmada ásványi-, egyharmada rostos anyag. Az idősödő kutyák csontja éppen ezért könnyebben törik.
Szerves anyagok biztosítják a csont rugalmasságát, a szervetlen anyagok pedig a szilárdságát. Ez utóbbiak a kálcium, a foszfor, és a magnézium sók. A lapos csontokban (csípő, szegycsont, bordák) lévő vörös csontvélő,a szervezet vérképző szerve, termeli a nélkülözhetetlen vörösvérsejtek millióit; így az élet fennatrtása szempontjából kiemelkedő fontosságú.
A csontváz passzív szerepet játszik a mozgásban, az izmokkal és a szalagokkal együtt viszont lehetővé teszi a hely-, és a helyzetváltoztatást: A mozgás iránya tudatos és akaratlagos. A mozgási szervek rendszerének működése abban áll, hogy egymáshoz képest megváltoztatja a testrészek helyzetét, vagy az egész szervezet helyét a térben. A csontoknak az a szerepe, hogy mozgásnál, futásnál, és ugrásnál a szervezet megrázkódtatása minél kisebb legyen.

A dog csontváza közel 300 csontból áll. Testtömegének kb. 10%-a csont. Alakjuk szerint megkülönböztetünk csöves-, lapos-, és rövid csontokat, ezek ízületek, varratok útján, vagy összecsontosodással illeszkednek egymáshoz. A csont alakja működésétől függ, ahol fontos szervek védelmét (pl.: a koponya) szolgálja, laposak, ahol lendületre van szükség, pl.: a végtagcsontok hosszúak; a rövidcsontok ízületek (pl.: láb-tőízületek) képzésében vesznek részt. A csontokon bemélyedések, tarajok találhatók, amelyek izmok, inak tapadására szolgálnak. A különböző csontok mindkét végén ízületi felületek vannak; amelyeket tömör, fényes, sima porc fed. Az jellemzi a csöves csontot, hogy hosszúsága felülmúlja szélességét és vastagságát. Többé-kevésbé hengeres, és velőüreg található benne. Két vége vastagabb, középső része vékonyabb Csonthártya borítja felszínét, amely nagy szerepet játszik a csont vastagsági növekedésében, a sérüléseknél a hiányok pótlásában, és a vérereken keresztül, a táplálásában. Igen sok ér és ideg szövi át, emiatt rendkívül érzékeny. A csonthártya alatt van egy szilárd-, utána pedig egy szivacsos réteg. Ez utóbbiban az üregek között lemezek és gerendák helyezkednek aszerint, hogy az erőkifejtés merre a legerőteljesebb, és az illető pontra ható erők irányával szemben rendeződnek. A csöves csontok teherbírása meglehetősen nagy, és az emelőkarok szerepét töltik be. Hosszú csöves csont, pl.:, a kar-, a combcsont, valamint az alkarcsontok.
A lapos csontokban nincs velőüreg. Síkban terjednek, szélességük és hosszúságul dominál a vastagságukkal szemben. A lapos csontokban található a vérképzésben résztvevő vörös csontvelő. A koponyacsontok a külső sérülésektől védik az agyvelőt.
A rövid csontok formája lekerekített vagy szögletes, viszonylag kis alakúak, mindhárom átmérőjük megközelítően azonos. Feladatuk, hogy az elülső-, és a hátulsó lábtőízületnél enyhítsék a rázkódást. A csonotk mozgatható kapcsolatai az ízületek. Általában az ízületekben résztvevő csontok egyikén van a domború fej, a másikon a homorú rész, amelybe a fej beilleszkedik, porc borítja mindkettőt. Kötőszöveti tok veszi körül az ízületet, melyben sűrű nedv található, ami síkossá teszi az ízületi végeket. Gömbcsukló-, henger-, és nyereg ízületeket ismerünk. A csigolyák közötti ízületi résben porckorong segíti a mozgást. Ezek teszik lehetővé, hogy a gerincoszlop hajlékony és rugalmas legyen.