Bor szempontjából Európának az a szerencséje, hogy Ausztrália messze van, ugyanis a legkényesebb „connoisseur” is találhat magának kedvenc bort a kontinens számos bortermelő vidékéről. Ezek a borok a reptéren körülbelül drágábbak, mint a termelőnél. Oda sem lehetetlenség eljutni. Például McLaren Valley, mely az egyik legnagyobb bortermelő vidék Dél-Ausztráliában, egy rövid autózással elérhető. Ott találunk egy központot, ahol térképet kapunk, melynek segítségével körbevándorolhatjuk az összes pincészetet, ahol kézséggel adnak akár a többszörös díjnyertes borokból is, de szigorúan kóstolónyi adagot. Ha elfáradnánk a nagy bortúra alatt, a völgyben találunk éttermeket is. Amúgy, a megengedett véralkoholszint az országban nem 0, mint itthon, körülbelül egy pohár bor „fér bele” a szondába. Több azért ott sem.

Nagyon jellemző szinte minden, Ausztráliában termett ételre, italra az erőteljes és határozott íz. Így például a kávé többször lefőzhető (persze nem a legolcsóbb típus), de a zöld tea sem az, amitől el lehetne aludni. Az (európai) mediterrán országokkal kapcsolatban szokott felmerülni, hogy az ottani hagymának például nincs íze, nem ríkat meg, csak nagy és szép. Bezzeg „Odalent” zokoghatunk a félökölnyi hagymától, akár itthon! A kávé és tea is kérhető amúgy szinte mindenhol tejjel, azaz nem „black”, hanem „white” módon.

Hová menjünk? Mit nézzünk meg?

Köteteket lehetne megtölteni a látogatni-, látnivaló dolgok szimpla felsorolásával. Általában minden város elérhető a főbb turisztikai honlapokról, ahol aztán megtalálhatóak a lényeges, rangos, vagy csak éppen érdekes események, a nyitvatartás, az ünnepnapok stb. Ehelyt csak, minden teljességre való törekvés nélkül, némi ízelítőt adnék egy kontinensnyi ország temérdek csodájából, amiből elég egy-kettőt látni, az is megéri!