|
Angyal írta
Angyal 2006.03.25. 20:40
Egy gyönyörű verőfényes téli napra ébredt Lorena, a 13 éves lány. Lorenáról azt érdemes tudni, hogy egész életében kedves volt mindenkihez, segített mindenkinek, egy szóval: tiszta volt a lelke. És a legfontosabb tulajdonsága az volt, hogy hitt az unikornisokban.
Ezen a napon nagyon vidám volt, és örült annak, hogy ilyen szép az idő. Fel is hívta a barátnőit :Veronikát, Annát és Terezát.Megbeszélték, hogy kirándulni mennek. A falu közepén találkoztak, majd kitalálták : hova sétáljanak el. Az út a régi bánya mentén vezetett, és csak eztán érték el a kívánt úti célt, a Nagy mezőt. Útnak indultak. De sajnos a jó idő is tud rosszra fordulni ! Szinte egy szempillantás alatt lett nagyon nagy hóvihar kerekedett, a nap se sütött már. Nagypelyhekben és gyorsan esett a hó, a szél pedig csak úgy süvített. A lányok pánikba estek, s eszeveszettséggel rohantak mindenfelé, mikor csodák csodájára becsapott egy villám a közelben. A nagy szaladásban elvesztették egymást, így Lorena a többieket. Szegény Lorena ! Azt se tudta merre menjen, olyan nagy volt a hóvihar. Egy fát tapogatott ki maga mellett, de társait nem hallota. Mikor elakart indulni mindig a szemébe fújta a szél a havat, mégis újra rohanni kezdett. Futás közben megbotlott, és éppen egy bányagödörbe esett !
Lorena sokáig nem volt eszméleténél, csak akkor ébredt fel
Lorena sokáig nem volt eszméleténél, csak akkor ébredt fel, amikor virág illatot érzett. Felkelt, dörzsölgette a szemét, és körülnézett. Egy hófehér szobában volt, és egy olyan ágyban feküdt, ami mellett rózsa futott. A rózsa sárga volt, és illatozott, ezt érezte meg Lorena. A szobában nem volt semmi az ágyon kívül, hanem az ággyal szemben egy terasz nyílott. Lorena kikelt az ágyból, és a terasz korlátjához ment. A kilátás egy vízesésre, és egy erdőre nézett. Lorena csak most vette észre, hogy milyen ruha volt rajta. Könnyű kis nyári ruha volt, térdig érő szoknyában végződött, világosbarna alapon, arany virágokkal. Lorena hosszú, göndör barna haját összefogták, fején apró koronácska díszlett. A koronácska közepén kék kristály volt. Miközben gyönyörködött a tájban, egy hang szólt hozzá, ami ezt mondta:
-Ne félj tőlem, nem bántalak !- Lorena hátrafordult, és mit látott ? Hát egy unikornist ! Gyönyörű gyémánt-fehér szőre, farka és sörénye volt. A patái mint az üveg,
átlátszóak voltak. Kedves, félénk hangján újra így szólt :
-Ne félj tőlem, nem bántalak ! Az én nevem Hope, és unikornis vagyok.- Lorena nagyon megdöbbent, és csak ennyit tudott mondani:
-Hol vagyok ?-. Hamarosan válasz jött:
-A csodalovak országában vagy, Fantáziában.-Lorena újabb kérdést tett fel, kissé felháborodva:
-De hát az előbb még nem itt voltam ! És a barátnőim, a többiek, a Föld hol van ? Miért vagyok itt ?-.
-Nyugodj meg- hangzott a felelet- te most egy másik világban vagy. A barátnőid biztonságban vannak, ugyanis hazaértek. A Földön az idő éppen áll, és ez így is marad, míg vissza nem térsz oda. Ha itt vagy, nem öregedsz, csak a Földön. Azért vagy itt, mert kiválasztottak. A jóságod, a tiszta lelked ide meghívó volt. Most te vagy Fantázia úrnője, te parancsolsz. Az uralkodási időd egy év. Mielőtt megkérdeznéd, mikor mehetsz vissza a Földre, elmondom: minden hónapban egy hétre, és ha letelt az uralkodási időd. Mindig vissza fogsz jönni, és akkor a Földön megáll az idő. Meglátod, tetszeni fog a hely !- fejezte be beszédét Hope. Lorena megnyugodott, és végül megértette azt, hogy ki is ő. Hope várt egy kicsit, majd újra elkezdett beszélni :
-Mi most éppen az unikornisok erdejében, a Fény-erdejében vagyunk. Az unikornisok élnek itt. A sellőlovak a Kristály-óceánban szelik a habokat. A pegazusok a
Tűz-hegységben szállnak hegyről-hegyre. Az unizusok pedig a Csoda-mezőn vágtáznak, és szállnak fel. Te uralkodsz felettük. És ha megbocsátasz, elkísérlek a palotádba .
Lorena felült Hope hátára, és a palotához vágtattak. Az utuk egy gyönyörű ösvényen vezetett, majd a végén egy fal állott. Hope odaérintette a szarvát a falhoz, és az megnyílt. Mögötte volt a palota. Az egész barackszínű volt, teraszai világosrózsaszínen emelkedett ki. A palota tetején egy arany-unikornis büszkén állott. A palota előtt szökőkút ontotta magából a vizet, és két oldalról márványlépcsők vittek a bejárathoz. Miután beléptek, Lorena elé pompás látvány terült: a hatalmas előtér közepén állt egy asztal, roskadásig tele volt finom ételekkel, s az asztal körül unikornisok álltak. Csak egyetlen szék volt az asztalnál, Lorenáé. Az előtér bal oldalán kandalló ropogott, a jobb oldalán óriási szekrénysor volt. Az előtér végében két folyosó csatlakozott, minkettő felfelé vezetett. Az előtér teteje üvegből volt, s bejött rajta a napsugár. Mikor meghallották az unikornisok az ajtó nyílását, mind meghajoltak. Lorena kicsit furcsán érezte magát. Hope bemutatta az új úrnőt a többi unikornisnak:
-Ez itt Lorena, és 13 éves. Remélem megbarátkoztok vele !-mondta Hope. Az étkekhez láttak. Húst nem ettek, csak zöldségeket, finoman elkészítve. Az étkezés után újra szólt Hope:
-Most bemutatom Lorena azokat, akikkel sokat találkozol majd, és a leghűbb szolgáid lesznek ! Kezdjük Szellővel, a barna kancával-s rámutatott a sorból kiálló unikornisra- ő nagyon kedves és aranyos. Tőle kell kérned mindent, amire csak szükséged van. Mellette van a testvére Virág, a sárgás színű kanca. Ő készíti az ételeket, persze varázslattal. És ott áll előtte a nem rég született csikója, Tofy. Aranyos, de csíntalan teremtés ! És hogyan is felejthetném ki a sorból Gáspárt és Lizát, akik házasok. Gáspár, a szürke csődör a lórendőrség vezetője, és egyben hadvezér is. Liza pedig, a barna kanca irányítja a földművelést, és a termesztést. Nagyon ügyes gazda ! És én Hope vagyok, de ezt már tudod. Egyébbként én helyettesítelek, míg a Földön vagy. De későre jár az idő !-nézett Hope a kandalló fölötti órára-Ideje aludni ! Gyere, elkísérlek a szobádba, hogy kipihend a nap fáradalmait ! Ott lesz majd hálóruha, és mandulaolajos fürdő, hogy felfrissülj !-.
Ezzel az unikornisok elmentek, és Hope elkísérte Lorenát a szobájába. Lorena a fürdő után elaludt
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
