Luis Figo

Luis Filipe Madeira Caiero Figo 1972. november 4-én született Lisszabonban. A Sporting CP volt az első klubja, a kiváló utánpótlással rendelkező fővárosi egyesületben már 17 esztendősen bemutatkozhatott a felnőttek között. Egészen 1995-ig maradt a "Gyíkoknál", a hat év alatt 129 bajnoki mérkőzésen 16 gólt szerzett, utolsó otthoni idényében kupagyőzelemre vezette a zöld-fehéreket. 1995 nyarán nagy vihart kavart a klubváltása, hiszen Figo aláírt az AC Parmához és a Juventus FC-hez is, így az olasz szövetség két évre eltiltotta az Itáliába való igazolástól. Ezt használta ki az FC Barcelona, amely elhappolta a portugált, aki az egyetlen külföldi játékos volt a katalán sztárklubnál, akihez a három sztáredző, Johan Cruyff, Bobby Robson (aki jól ismerte őt a Sportingból), és Louis van Gaal is ragaszkodott. Figo hazájában még többnyire irányító középpályásként szerepelt, Cruyff tette őt ki a jobb szélre, ami igencsak jó döntésnek bizonyult. A Barcában hatalmas népszerűségnek örvendett, csapatkapitánynak és tiszteletbeli katalánnak is megválasztották, éppen ezért okozott hatalmas szenzációt és botrányt, hogy az ősi rivális Real Madridba igazolt 2000 nyarán, akkor világrekordot jelentő 55 millió dollárért. A rossz nyelvek szerint ez a transzfer is kellett ahhoz, hogy abban az évben Aranylabdát nyerjen. A Realban sokkal gólerősebben futballozott, mint előző klubjaiban, a 2003-as bajnoki cím megszerzéséből például tíz góllal vette ki a részét. A legutóbbi idény második felében már nem volt állandó tagja a kezdőcsapatnak, és tavaly nyáron el is hagyta a királyi gárdát: az olasz FC Internazionalébe szerződött, ahol valósággal újjászületett. A 2004-es, hazai rendezésű Eb után határozatlan időre lemondta a válogatottságot, hogy a vb-selejtezők közben visszatérjen. Ő tartja a portugál válogatottsági rekordot, és a luzitán nemzeti csapat egyik csapatkapitánya.

Pauleta

Teljes nevén Pedro Miguel Carreiro Rezendes. Az Azovi-szigeteken született 1973. április 28-án, egészen 22 esztendős koráig a teljesen ismeretlen Uniao Micaelense nevű klubban szerepelt. Ezt követően előbb a portugál másodosztályban vitézkedő Estorilban futballozott, majd a spanyol másodosztályú UD Salamanca vette meg, amellyel feljutott a Primera Divisiónba. Góljainak hatására válogatott lett, majd az RC Deportivóba szerződött, 2000 nyarán pedig a francia Bordeaux-hoz írt alá, amely megütötte vele a főnyereményt, hiszen Pauleta három szezon alatt több mint hatvan gólt ért el a Girondins színeiben, és 2002-ben gólkirályi címet is szerzett. A 2002-es vébén talán ő volt az egyetlen portugál focista, aki nem okozott csalódást, köszönhetően a lengyelek elleni mesterhármasának. A Bordeaux együttesében azonban hiába ontotta a gólokat, úgy érezte, hogy egy ambiciózusabb klubba kell igazolnia, amely rendszeresen a Bajnokok Ligájában szerepel. Végül a Paris Saint-Germainhez írt alá, amely közel 12 millió eurót fizetett érte 2003 nyarán. Párizsban eleinte nem nagyon ment neki a játék, de később alaposan belelendült. Első idényét a fővárosban 18 góllal zárta, a 2004-2005-es pontvadászatban (amelyben pedig a csapat pocsékul szerepelt) 14-szer volt eredményes, a mostaniban pedig már 17-nél tart. A válogatottban is továbbra ő az első számú középcsatár, a vb-selejtezők során 11 találatot ért el.

Ricardo Quaresma

A még mindig csak 23 esztendős szélső pár éve a portugál labdarúgás egyik legnagyobb ígéretének számított, és mostanában kezdi visszanyerni remek formáját. A lisszaboni születésű Quaresma a Sporting CP futballakadémiáján nevelkedett, és korán kiemelkedett korosztályából: 2000-ben tagja volt az U16-os Európa-bajnokságot nyert válogatottnak. A Gyíkok tartalékcsapatában a 2000-2001-es idényben 15 mérkőzésen szerepelt a harmadosztályban, majd felkerült a felnőttek közé, és első szezonjában alapemberré vált a csapatban, amely bajnoki címet szerzett. Quaresma három találattal járult hozzá a diadalhoz, majd a következő idényben ötször volt eredményes a pontvadászatban. 2003 nyarán az FC Barcelona hatmillió eurót fizetett érte, és ugyanezen év júniusában a nagyválogatottban is bemutatkozott. A katalánoknál azonban nem ment neki a játék, többnyire csak csereként vetették be, ráadásul meg is sérült, így a Barca színeiben csak egy gólra volt képes, és lemaradt a 2004-es U21-es Eb-ről és az olimpiáról is. A 2004-2005-ös idényt már az FC Portóban kezdte, nem is rosszul, hiszen a portugál Szuperkupa fináléjában győztes gólt szerzett a Benfica ellen, majd tagja volt a Világkupát nyert együttesnek. Az előző idényben ötször volt eredményes, a jelenlegi pontvadászatban pedig négy gólnál tart, aminek köszönhetően visszaverekedte magát a válogatottba is.