A mexikóiak világbajnokságra vezető útján az első akadályt Dominika nemzeti csapata jelentette, az El Tri játékosai pedig nem mutattak szánalmat, a kétszer kilencven perc alatt 18 gólt rámoltak be jobb sorsa érdemes szigetlakók hálójába.

Innen a három selejtezőcsoport közül a C jelűbe vezetett a gárda útja. Ricardo Lavolpe együttese Trinidad és Tobago, St. Vincent és Grenadines, valamint St. Kitts és Nevis ellen is megőrizte hibátlan mérlegét, az argentin nemzetiségű szövetségi kapitány pedig büszkén tekinthetett a tabellára, hat mérkőzésen ugyanis fiai 27 gólt rúgtak, miközben csak egyet kaptak, a trinidadiak elleni idegenbeli 3-1-es siker alkalmával.

A zónadöntőben tovább folytatta remek szereplését az El Tri, a Costa Rica elleni idegenbeli diadalt a még fontosabb, Egyesült Államok elleni hazai győzelem követte. Jared Borgettiék kissé el is bízhatták magukat, hiszen a következő körben a Panama elleni idegenbeli 1-1-gyel megszakadt a hosszú ideje tartó győzelmi széria.

A vébére való kijutást ez az eredmény persze a legcsekélyebb mértékben sem sodorta veszélybe, sőt, az Egyesült Államokban elszenvedett vereség sem - utóbbi presztízsértéke azonban nem elhanyagolható, és kár lenne tagadni, hogy a hazaiak egyszerűen jobban játszottak, ami intő jel lehet a jövőre nézve. Lavolpe játékosai ezután "mérgükben" meg sem álltak öt gólig Guatemala ellen, melyekből Francisco Fonseca egymaga négyet vállalt.

Úgy tűnik, a csoportelsőség nem bizonyult elegendő motivációs tényezőnek a válogatott számára, hiszen Port of Spainben, Trinidad és Tobago fővárosában kiengedte a kezéből a győzelmet a csapat, amely így "csak" a második helyet szerezte meg a zónadöntőben, de így is hat pontot vert a harmadik, tehát még mindig továbbjutott Costa Ricára. Figyelemre méltó, hogy az El Tri támadói közül ketten is tíz gól fölött termeltek, Borgetti 14-ig, Jaíme Lozano 11-ig jutott a gólzáporos diadalokban bővelkedő sorozatban.